Katonatiszt, remete, püspök

Tours-i Szent Márton a Pannóniai Savariában (ma Szombathely) született 316-ban pogány szülőktől. Apja a Felső-Pannónia tartomány székhelyének, Savaria helyőrség egyik katonai tribunusa volt. Az ifjú Márton megismerkedett a keresztényekkel, szeretett közöttük lenni. Hat évig titokban hittanuló volt. Apja őt katonai pályára szánta, de amikor megtudta, hogy 15 éves fia meg akar keresztelkedni, nyomba besoroztatta. 

Fegyelmezett élete miatt 19 évesen már lovastiszt volt a dél-franciaországi Amiens városban. Egyik téli estén szolgálatot teljesített a városban, amikor egy didergő koldussal találkozott, aki kezét nyújtotta adományért feléje. Pénz nem volt nála, tudta, hogy jó szóval sem tud segíteni, ezért meleg katonaköpenyét ketté vágta és betakarta a nincstelen embert. Az igazságos Márton, mivel a köpeny költségének felét ő fizette, a másik felét pedig a császár, ezért a maga részét egészen odaadta a rászorulónak. A másik felét megtartotta magának, mert azzal neki kell elszámolnia a császár felé. 

A következő éjjel álmot látott, ahol az angyalok között felismerte a koldust, aki a tőle kapott köpenyt viselte. Azon nagyon elcsodálkozott, hogy a koldus Jézus arcát viselte. A koldus ekkor a tőle kapott köpenyt mutatta az angyaloknak e szavakkal: Nézzétek, ezt a ruhát a hittanuló Márton adta! 

Márton 339-ben megkeresztelkedett és nem nehézségek nélkül kivált a katonai szolgálatból. Elbocsátását magától a császártól, Nagy Konstantin fiától kellett kérnie. Ezután remetemagányba vonult, majd Szent Hilarius poitiersi püspök szellemi körében tette magáévá azt a keresztény tudást, amelynek akkoriban a püspökök voltak birtokában. Nemsokára pappá is szentelték. Haza látogatott Savariába, ahol édesanyját és néhány embert megkeresztelt. 

A földközi tenger egyik part közeli szigetén remetéskedett. Amikor Szent Hilarius száműzetéséből visszatért, akkor ismét hozzá csatlakozott és a város közelében szervezte meg egy szerzetesrend magvát. Amikor 371-ben meghalt Tours püspöke, az odalátogató Mártont a nép megválasztotta püspöknek. A városnak lett szentéletű, igazhitű és tudós püspöke. Kolostort alapított, a papok képzésén fáradozott és a szegényeknek gondját viselte. 

Az ő két kolostorából rajzott szét elsősorban Gallia, majd frank-föld teljes krisztianizálása. Hatása valóban óriási volt. 397. november 9-én halt meg. 

Halála előtt, amikor hívei sírtak, hogy itt hagyja őket, így imádkozott: „Uram, ha népednek szüksége van rám, nem utasítom el a munkát.” Istenszolgája Márton Áron püspök jelmondatát e szenttől kölcsönözte. 

Szent Márton egész szívvel Isten népét szolgálta, a népnek atyja volt. Lelkületét mi sem igazolja jobban, mint az, hogy Európa legnépszerűbb szentje lett. A középkorban több mint kétezer templomot és kápolnát neveztek el róla.