Eudes Szent
János
mondta: „A szentmiseáldozat valami olyan nagy dolog, hogy méltó bemutatására
három örökkévalóságra lenne szükség: az elsőre, hogy készüljünk rá, a másodikra,
hogy bemutassuk, a harmadikra, hogy érte hálát adjunk.” Úrnapján
szeretetünket az Oltáriszentségben köztünk maradt Jézus iránt szentmisével és
körmenettel fejezzük ki, mert Ő az Eucharisztiában egész életének forrása és csúcsa.
Az
Eukarisztia ünneplése a keresztény élet csúcsa, mert belenövés a
mennybe, és a közösség életerejének tápláló forrása. Az eukarisztiából, mint
forrásból árad belénk a kegyelem, és általa valósul meg Krisztusban a
leghatásosabb módon az emberek megszentelése és Isten dicsőítése (SC 10).
Egyházunk a Szentháromság egy
Isten ünnepe után, figyelmünket az Eukarisztiában jelenlévő Krisztusra tereli. Teszi
ezt azért, mert szentháromságos életet élni csak Krisztusból táplálkozva lehet.
Ünnepünk
olvasmányai az Eukarisztia áldozati jellegét domborítják ki.
1. Az ószövetség előképe volt a Krisztus
által megkötött új és örök szövetségnek (Kiv 24,3-8). A Kivonulás könyvéből
vett részlet elmondja, hogyan kötött szövetséget Isten és Izrael. Miután Mózes
lejött e Sínai-hegyről, a népnek felolvasta a tízparancsolatot. A nép viszont
egy szívvel vállalta a feltételeket, vagyis az Isten parancsait. Isten is
kötelezte magát szövetségi ígérete teljesítésére, vagyis bevezeti az Ígéret
földjére. E kétoldalú életszövetséget áldozatbemutatással pecsételték meg.
Mózes azzal,
hogy ugyanazt a vért öntötte az oltárra, mint amivel a népet meghintette, kifejezte,
hogy a szövetség élet-halálra szól: aki azt megszegi, annak meg kell halnia.
Azt is jelentette, hogy ezentúl a választott nép ereiben ugyanaz a vér folyik,
mint az Istenében. A vér, a szövetség szent voltát, megpecsételését és vérségi
köteléket jelentett. Magában hordozta, hogy egymást kölcsönösen támogatni, a
rabokat a fogságból kiszabadítani, az elhagyott özvegyeket támogatni és
egymásnak engedelmeskedni tartoznak. Ez a régi szövetség előképe volt a
Krisztus által megkötött új és örök szövetségnek. Amíg Mózes a Sínai-hegy
lábánál felállított oltárt és 12 emlékoszlopot, s a szövetség vérével
meghintette a népet, addig Jézus 12 tanítványa emlékezetére bízta a Sion-hegy keresztoltárán
saját testében és vérében kötött új szövetséget, amely valóban elveszi a világ
bűneit és valóságos megszentelődést ad.
2. Jézus a keresztáldozatot elővételezte az
utolsó vacsorán (Mk 14,12-16. 22-26). Húsvéti készület első napján az
apostolok minden igyekezete a húsvéti lakoma elkészítésére irányult. Az utolsó
vacsora részleteinek kijelölésével Jézus jelezte, hogy ismeri a jövőt, és a
szenvedést is tudatosan vállalja. Vállalásával már áldozattá lett.
Nézzük mi is történik? Jézus két tanítványát így
küldte el: Menjetek a városba és szegődjetek a vizeskorsót vivő ember nyomába. Aztán
ahová bemegy, ott mondjátok meg a házigazdának: „A Mester kérdezi, hogy hol van
az a szállás, ahol a húsvéti vacsorát tanítványaimmal elfogyaszthatom? Ő mutat
majd nektek egy étkezésre berendezett, tágas, emeleti termet. Ott készítsétek
el nekünk.”
Az
Oltáriszentség alapításával Jézus a keresztáldozatot elővételezte: „Ez az én
testem, ez az én vérem.” Az ószövetségi vért véglegesen Krisztus vére váltotta
fel. A kenyér és a bor színe alatt áldozati testét és vérét nyújtja
tanítványainak, s ezzel áldozatának részeseivé teszi őket. Vértestvérévé
fogadta az embereket. Ez az újszövetség: Isten jön az emberhez, és önmagát
adja.
Az
Eukarisztiában Isten fogható közelségbe került hozzánk. Az Eukarisztia lett az
a pont, ahol az ég a földön lábat vet, ahol az idő az örökkévalósággal
érintkezik, ahol a teremtmény az Istenbe hatol, ahol az ember vére Isten vére
lett. Ez az áldozat Isten üzenete, ez az áldozat az emberiség válasza. Ezt
Jézus hozta létre. Így adja magát nekünk, egyszerűen a szeretet kedvéért. Semmi
mást nem lehet tenni az itt jelenlévő Istennel, mint egyszerűen szeretni őt.
Szeretni és szeretve lenni. Ez a keresztény istentisztelet.
Szentatyánk írta: „A keresztény istentisztelet a szeretet
tökéletességében áll, mint annak bemutatására az volt képes, akiben Isten saját
szeretete emberi szeretetté vált. Az istentisztelet a helyettesítés új,
szeretettől irányított formájában áll: abban, hogy Jézus helyünkbe lépett, s mi
engedjük, hogy ő cselekedjék helyettünk. Azt jelenti ez, hogy lemondunk saját
önigazolásunkról, mely úgyis csak kibeszélés. Ahelyett, hogy önmagunkat
akarnánk Isten előtt igazzá tenni, fogadjuk el Jézus Krisztus megigazulttá tevő
szeretetét. Azt
is világosan látnunk kell, hogy a keresztnél a lényeg nem a fizikai kínok
nagysága… Nem a kín számít, hanem a szeretet határtalansága, amely úgy
kitágítja Krisztus lényét, hogy egyesíteni képes a végleteket, hogy az
istentelen emberiséget Istenhez fűzi.”
Amikor
megcselekedjük a szentmisét, részt veszünk és egyesülünk Krisztus áldozatával.
Alávetjük magunkat az Atya akaratának, akkor is, amikor ez az Akarata keresztünk
átölelésére késztet. Jézushoz hasonlóan minden munkánkat tekintsük az
eukarisztikus lakoma előkészítésének, melyben egyesül Egyházával, ahol minden
szenvedést átváltoztat és egyesít keresztáldozatával. Krisztusban érdemszerző
lesz életünk.
3. Krisztus közvetítő Isten és ember között
(Zsid 9, 11-15). A Zsidókhoz írt levélben az első keresztények fontos beszámolóját
olvassuk Krisztus feltámadásának és az Atyához való „távozásának”
misztériumáról. A levélíró Jézus húsvéti misztériumának leírására erőteljes
képet használ, mégpedig a zsidók engesztelési ünnepének főpapi alakját, aki a
Templom kárpitja mögé vonul, hogy belépjen a szentek szentélyébe. Az
ószövetségi főpap így eltűnve a hívek szeme elől mégis hatékonyan közreműködik
a nép szolgálatában, amikor a szentélyben engesztelő áldozatot mutat be az
emberek bűneiért. Ezt évről évre megismételte. Ez egészen az új szövetség
megkötéséig tartott.
Jézus a ránk váró javak főpapjaként saját
vérével lépett a szentélyből kijövő főpap helyébe, mert Ő egyszer s mindenkorra
bevonult az isteni világba, és örök megváltást szerzett. Jézus, mint minden
ember elsőszülöttje, az egész megújult emberiség nevében mutatja be
életáldozatát Istennek. Áldozata - a bűnbánat forrása, az egész emberiségnek
szól – alkalmassá tett arra, hogy Vele egyesülten tiszta lélekkel szolgáljunk
Istennek, és áldozatával jogot szerzett arra is, hogy a mennyei haza örökösei
legyünk.
Krisztus
Teste és Vére megváltásunk és örökségünk szentsége, magunkhoz vétele örök
életünk záloga. Íme, hitünk szent
titka!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése