Áldozócsütörtök - Urunk mennybemenetele

Áldozócsütörtök - Urunk mennybemenetele, az emberiség nagy győzelmének ünnepe. Jézus feltámadásának 40 napos időszakát lezáró utolsó esemény. Liturgiánk a feltámadt és a mennybe felment Krisztusról szól. Hitvallásunkban mondjuk el, hogy Jézus „felment a mennybe, ott ül a mindenható Atyaisten jobbján.” Jézus örök győzelme ettől fogva a miénk is. A prefáció szavaival mondjuk: „Reménységgel tölt el minket, titokzatos testének tagjait, hogy követhetjük a mennybe, ahová mint az Egyház feje és az élet szerzője érkezett.”

Hogyan juthatunk mi a Szentháromság közösségébe? Jézus világosan megmondta, csak is követése által. Mert Ő megmutatta jövő sorsunkat, végső célunkat és az oda vezető utat (Ap Csel 1, 1-11). Jézus 40 napon át bebizonyította, hogy él és Isten országa valóság, amelynek folyamatos fejlődése a végső időig, a paruziáig tart.  Jézus étkezés közben tanítványaival közölte, hogy maradjanak Jeruzsálemben és várjanak az Atya ígéretére, amíg Szentlélekkel fognak megkeresztelkedni. A Szentlélek működését is felvázolta: az Egyház erőben részesül és tanúskodását vezetni fogja az egész földön. Ezután felemelkedett, aki alászállt. Szemük elöl felhő takarta el. Az ószövetségi teofániáknál a felhő egyszerre jelzi Isten közelségét és rejtettségét. A leírás állítja, hogy teljesedett a jövendölés, amely szerint a Messiás helyet foglal Isten jobbján. A két angyal kérdése és válasza kimozdítja az apostolokat ámulatukból, hogy teljesítsék Jézustól kapott feladatukat, amíg újra eljön. A Szentlélek eljövetelével az Egyház és a missziók korszaka kezdődött. A missziós Egyház tagja soha sem nézheti tétlenül, vágyakozva az eget: dolgoznunk kell, hogy a világ megismerje Krisztust. Teilhard de Chardin írta: „A világ azé lesz, aki a legnagyobb reményt nyújtja neki.” Van-e nagyobb remény a földön, mint az ember részvétele a Szentháromság életében, vagyis a megdicsőülés?