„Csak egyetlenegy tiszta magyar csíkot varrt az ország szegélyébe a
Gondviselés, aranyos, paszomántos csíkot, s ezt a csíkot ma is Csík-nak hívják.
Ez a Csík egy foszlány Attila népéből, egy csík a régi Hunnia palástjából, mely
leszakadt, mikor a palást szétszakadt, s ott akadt fönn a Hargita szirtjein, a
csendes erdőségekben, a havasok gerincein, s azóta is ott van.” Így indította
Prohászka Ottokár 1902-ben, Tusnád-fürdőről szóló prózai himnuszát.
A Csíksomlyói Szűzanya kegyhelye és a Hargita között elterülő Csíkszeredában 2003. október 18-án Dr. Jakubinyi György érsek és Tamás József püspök szentelte fel a Millenniumi-templomot Nagyboldogasszony és a magyar szentek tiszteletére.
A Csíksomlyói Szűzanya kegyhelye és a Hargita között elterülő Csíkszeredában 2003. október 18-án Dr. Jakubinyi György érsek és Tamás József püspök szentelte fel a Millenniumi-templomot Nagyboldogasszony és a magyar szentek tiszteletére.
Csíkszeredát Nagy Lajos magyar király idejében alapították, Csík
szék második vásáros tereként. A tér déli részén a 14. század második
felében gótstílusú kápolnát építettek Sarlós Boldogasszony tiszteletére. A mai
Megye Háza, a Sapientia Egyetem és a Főtér háromszögében állt. A város
fejlődése következtében szükségessé vált egy új és nagyobb templom építése.
A
város orsó alakú terének nyugati részében 1751-1758 között építették a barokk Szent Kereszt felmagasztalása templomot, amelyet
ma műemlékként tartanak nyilván. Az építés idején Csíkszék vásáros
helyének megfelelt ez a templom. A 19. század végén Csíkszereda vármegye
székhely lett, és attól fogva kezdett igazán fejlődni. 1904-ben már új templom tervet készítettek, sőt az
építéshez szükséges anyagi alapot 1914-re össze is gyűjtötték. A munkálatok
elkezdése előtt kitört az első világháború, amely a magyarság életét
legsúlyosabban érintette és minden elveszett. 1916-ban a betörő román hadsereg a plébániát, a harangozói lakást, a kántori
lakot, a volt elemi iskolát felgyújtotta. Ezzel együtt elégett
másfélszáz családi otthon is. Egyedül a templom maradt meg. Erdély elcsatolása
után nemcsak a szegénység, hanem az erőszakos asszimiláció is fojtogatta a
kisváros magyar lakosságát. Csak 1928-ben tudták felépíteni a plébániát.
Nemsokára bekövetkezett a második világégés. A menekülést, a halált, az
elszegényedést követte az idegenuralom és a kommunizmus.
Templomépítésről ezután is
szó esett, de a román diktatúra erről hallani sem akart. Minden kezdeményezést elutasított. Sőt, a pártapparátus 1981-ben a
templom melletti kertet önhatalmúlag el akarta venni, hogy utcát nyisson. A
templomot három utcával akarták körbezárni, hogy a forgalom miatt a
hívek ne tudják megközelíteni. A pártvezér terveiről Fülöp Ferenc mérnök értesítette a helyi plébánost (Borbély Gábort), és az egyházi vezetés nyomban egy
deszkacsűrt épített a templom melletti kertbe. A bérmálás közeledett, ez
indokolta a később deszkatemplom néven elhíresült építmény létét. Ötezernél
több hívő vett részt a bérmálási szentmisén. Ezután a hatóság a terület elvételi
szándékáról lemondott.
A deszkatemplom a hitélet ápolásának és
kibontakozásának a helyszíne volt. A csíkszeredai hívek keresztény és
magyar helytállásukról tettek tanúságot azzal, hogy a nyár hevében és a tél
zordságában, még - 32 fokos hidegben is résztvettek a szentmisén. E templomot lebontottuk
2003 július elején és Szécseny nevű dűlőben, a Hargita alatt építettük fel. A
múltnak e tanúját 2003. szeptember 6-án Tamás József püspök áldotta
meg Árpád-házi Szent Kinga tiszteletére.
A Millenniumi-templom megálmodója Darvas-Kozma József plébános. 2001 januárjában kérte fel Makovecz Imre
világhírű műépítészt a templom megtervezésére. Makovecz úr a tervezést
díjmentve elvállalta. A műépítész tanítványára Bogos Ernő csíkszeredai építészre bízta a részletes terv kidolgozását, hogy a
honosítással járó kiadásokra külön még nem kelljen költeni. A terv Millenniumi-templom
néven vált közismertté.
Alapkőletételre 2001. aug.
4-én a Magyar Millennium bezárása előtt került sor. Az
építés szeptember végén kezdődött. Kétévi kemény munkával készült el az
„építészeti magyar-magzat”. Erdélyben ez az ötödik templom, amelyet Makovecz
Imre tervezett és ez az első, amelynek szentelésére elsőként sor került.
A kéttornyú centrális templom
a magyarság múltját és jövőjét ötvözi. A toronnyal
szerves egységet képező kapubejáratok fölött 5-5 kereszt hirdeti a keresztény magyarság
tíz évszázadát, amelyek közül egyetlenegy sem volt kereszt nélküli.
A kapu motívum a szentírásból és a helyi hagyományból érthető: „Tárjatok
kaput, hadd vonuljon be az igaz nép, amely őrzi a hűséget. Szíve állhatatos, és
megőrzi a békét, hiszen tebenned remél” (Iz 26,2).
Az Úr üzenete találó a csíki székelyekre, akik nagy kincset őriznek: Szent István hitét, és Nagyboldogasszony
szeretetét. Hűséges a csíki székely, ragaszkodik mindahhoz, amit Szent István
tűzött a magyar nép egére. Itt nem volt reformáció, sem assziomiláció!
Az üvegkupola, 5x5 m
sátortető közepén van. A napfény azon át világítja meg
a templombelsőt. Ez jelzi azt is, hogy az Ige testté lett és Ő az igazi
világosság, amely minden embert megvilágít, aki által a kegyelem és az igazság
lett osztályrészünk (vö. Jn 1,1-18). A magasból jött fény a kerek oltárra esik.
Az oltár a templom tengelyében áll, Krisztust jelképezi. Mi hívek, ha
valahányszor körülvesszük az Úr asztalát, Krisztus áldozatában veszünk részt és
"halálodat hirdetjük Urunk, és hittel valljuk feltámadásodat, amíg el nem
jössz."
Az oltár körül helyezkedünk el, mert Jézusban egy nagycsalád vagyunk.
Családegyházat alkotunk. Ha az oltár körül látjuk egymás arcát, akkor kint
az életben is megismerjük egymást. Ez erősíti összetartozásunkat,
nemzettudatunkat.
A szárnyas, méhkaptárra emlékeztető tabernákulum őskeresztényforma. Krisztus áldozatos Szeretet
szentségi jelenlétére utal. A méhecske nem magának gyűjt, hanem a gazdáját
szolgálja. Krisztus is az Atyához akar elvezetni mindenkit a Szentlélek által.
Az oltárszekrény mögött bimbós oszlopon a Feltámadási szobor látható (2,40 m). Lujzi-Kalagor
moldvai csángó-magyar faluból hozott vadcseresznyefából faragta Nagy Ödön
szobrász.
Az angyalok. A kupola négy sarkán vörösrézből Szent
Mihály (hirdeti, hogy Isten a minden), Gábor
(hirdeti, hogy Isten üdvözíteni akar), Rafael
(hirdeti, hogy Isten az orvosság) és Uriel
(hirdeti, hogy Isten a világosság) főangyalok szobra van (5,4 m magasak):
„Dicsérjétek az Urat a mennyből, dicsérjétek a magasságban! Dicsérjétek, ti,
angyalai mind, dicsérjétek, összes mennyei karok! Dicsérje őt a nap és a hold
is, dicsérje őt minden fényes csillag! (148. zsoltár). Az angyalokat Nagy Ödön szobrász készítette. Először a szárnyakat
áttörve, vagyis lyukakkal akarta elkészíteni, hogy amikor a szél fúj, akkor a szél
ne ütközzön meg benne és ne döntse le a szobrokat. A plébános nem tartotta
jónak ezt a megoldást, és azzal indokolta, hogyha a szél olyan szögben talál
fújni, különösen éjszaka, hogy az angyal szárnyak sípolni kezdenek, akkor a
környező tömbházak lakói megijednek, azt gondolva, hogy megszólaltak a
végítélet harsonái és nem tudnak aludni. Így az angyalok szárnyára vörösréz
tollazat került, hogy a szél erejét megtörje.
A templomtető megjeleníti Urunk ígéretét: „Bizony, bizony mondom
nektek: Látni fogjátok, hogy megnyílik az ég és az Isten angyalai föl- s
leszállnak az Emberfia fölött” (Jn 1,51). Az angyalok keze védőn tárul ki a
templom fölé, jelezve, hogy Isten minden kegyelmet megadott nekünk. A négy
angyal a négy sarkalatos erény jelképe is, ugyanakkor a Jelenések könyvében a
föld sarkán állnak, akik várnak arra, hogy megjelöljék homlokukon Isten
szolgáit (Jel 7,1-3). A kegyelmi idő itt van, Isten elvégezte a mag részét
és most tőlünk függ, hogy közreműködünk-e a kegyelemmel.
A templom fontos része a galéria
és az alagsor. Az alagsor közepén a Fatimában készült Magyarok Nagyasszonya szobor áll.
Az alagsorban kapott helyett a Boldog
P. Rupert Mayer kápolna. Ennek szentélyét Márton Árpád helyi festőművész
három szikkója díszíti. A baloldali falképen az első magyar szent család
látható. Szent István és Boldog Gizella
996-ban kötött házasságával népünk sorsa már nyugathoz, a kereszténységhez
kapcsolódott. A magyarság nyugati kapcsolatának folytonosságára utal a Boldog
Rupert Mayer (1876–1945) kompozíció. A harmadik képen istenszolgája Márton Áron püspök, az
„emberkatedrális” látható. Kiállásával segített minket, hogy a bolsevizmus
karmaiban is hűek maradhassunk Rómához, Európához, és a román elnyomás
alatt pedig magyarságunkhoz.
A kápolnahajó falán két 18.
századi szobortorzót helyeztünk el. Mindkettő 1944. szeptemberében
„megsebesült”. Baloldalt a félig elégett Ajnád-i
Krisztus (1944. szept.9-én), jobboldalt Nepomuki Szent János (szobor fejét 1944. szept. 11-én a szovjet
katonák fejezték le) látható. Ez utóbbi a Szent Kereszt templomból való.
A kápolna
szentélyébe csak hittel léphet be az ember. Akik beléptek a hit erőterébe,
kezdve Szent Istvántól, azok odaadó munkával, sokszor nagy áldozattal, de a
jövőt szolgálták. Akik megfogyatkozott hittel éltek, bizony mások alkotásaiból is
torzót csináltak.
Itt mindenkinek
döntenie kell: hogyan akar élni. Hittel vagy hit nélkül? A jövőnek csak egy
alternatívája van! És itt mindenkinek döntenie kell, mielőtt átlépné a templom
küszöbét!
A templomépítéssel valóra vált egy évszázados álom, és testet öltött
egy szent törekvés. E templom minden részében székely népünk sok szenvedése,
küzdelme és összefogássa békés életté, jövőbe mutató eszmévé magasztosult.
(d-k)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése