Eusebius egyháztörténetíró így mondja el a bérmálás fontosságát: A keresztényüldözés idején, 262-ben Palesztina Caesaria Maritima egyik katonáját, Marinust kapitánnyá akarták előléptetni, ha elhagyja Krisztust. Nemsokára hívatta a helytartó, Achäus. Amikor közöltélte vele az előléptetés feltételét, Marinus arra gondolt, hogy kevésel előbb az olajjal való megkenés által Krisztus katonája lett, nem tagadhatja meg vallását.
Három órai meggondolási időt kapott, hogy vagy elfogadja a kapitányi rangot, vagy életével kell fizetnie kitartásáért. Alig hagyta el a bírói termet, mikor Theotekmász püspök hozzálépett, a templomba vitte, az oltár előtt felhívta figyelmét kitüntetéseire, melyek a császár szolgálatában reá várnak, másrészt meg elébe tartotta az evangéliumos könyvet e szavakkal: "Válasz a kettő közül, fiam!"Marinus habozás nélkül az evangéliumos könyv felé nyúlt s megesküdöttt, hogy ennek tartalmáért életét is kész áldozni.
A meggondolási idő elmúlt, a keresztény hős másodszor jelent meg bírái előtt. Határozottan, elszántan vallotta meg Krisztust. Halálra ítélték, lefejezték.
**
Szeretve lenni és szeretni, ehhez bátorság kell, az a bátorság, hogy bizonyos értékeket mindennél előbbre valónak ítéljünk - és vállalva a kockázatot, mindent föltegyünk ezekre az értékekre. (Erich Fromm)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése