„Az etika bosszantja azokat, akik imádják a pénzt. Ha
nem osztjuk meg javainkat a szegényekkel, akkor meglopjuk őket” – Ferenc pápa
beszéde négy ország nem rezidens szentszéki nagykövetéhez
Május 16-án,
csütörtökön délelőtt Ferenc pápa a következő országok nem rezidens szentszéki
nagyköveteit fogadta: Kirgizisztán, Antigua és Barbuda, Luxemburgi
Nagyhercegség és Botswana.
A Szentatya beszédében megállapította: a kevés gazdag egyre gazdagabb lesz, miközben az emberek többsége elszegényedik. A gazdasági és pénzügyi válság antropológiai válságra vezethető vissza; feledésbe merült a szolidaritás és az etika.
Az emberiség ebben a pillanatban történelmének fordulópontjához érkezett, látván a különféle területeken elért eredményeket. Örömmel kell üdvözölnünk azokat a pozitív eredményeket, amelyek hozzájárulnak az emberiség hiteles jólétéhez például az egészségügy, az oktatás és a kommunikáció terén. Ennek ellenére el kell ismernünk azt is, hogy az emberek nagytöbbsége ma nap, mint nap a létbizonytalanság állapotában él, annak végzetes következményeivel.
Növekszik egyes megbetegedések száma; félelem és kétségbe esés keríti hatalmába sokak szívét, az ún. gazdag országokban is. Csökken az életöröm, növekszik az erőszak, egyre nyilvánvalóbb a szegénység. Küzdeni kell a megélhetésért és gyakran nem emberhez méltó módon. Ennek a helyzetnek az egyik oka a pápa szerint a pénzhez fűződő kapcsolatunk.
Elfogadjuk a pénz uralmát saját magunk és a társadalom fölött. Így a jelenlegi pénzügyi válság elfeledteti velünk eredetét, amely mély antropológiai válságban gyökerezik. Abban, hogy tagadjuk az ember elsőbbségét. Új bálványokat teremtettünk. Az ősi aranyborjú imádása új és könyörtelen képet talált a pénz fetisizmusában, az arc és hiteles emberi cél nélküli gazdaságban.
Az ember a mai antropológiai nézet szerint pusztán fogyasztói igényeire korlátozódik. Sőt, magát az embert is fogyasztói terméknek tekintik, amelyet használat után el lehet dobni. Elkezdtük a selejtezés kultúráját. Ez az eltévelyedés megtapasztalható mind egyéni, mind szociális szinten és ráadásul kedveznek neki! Ebben az összefüggésben a szolidaritás, amely a szegények kincse, gyakran ellenkezik a pénzügyi és gazdasági érvelésekkel. Miközben egy kisebbség vagyona exponenciálisan nő, a nagytöbbségé egyre gyengül. Ez az egyensúlyhiány azoknak az ideológiáknak a terméke, amelyek a piacok és a pénzügyi spekuláció abszolút autonómiáját mozdítják elő. Tagadják, hogy az államoknak joguk van az ellenőrzéshez, amelyeknek pedig feladatuk, hogy a közjót szolgálják.
Egy új, láthatatlan, olykor virtuális zsarnokság lép uralomra, amely egyoldalúan és az orvoslás lehetősége nélkül ránk kényszeríti törvényeit és szabályait. Az eladósodás és a hitel eltávolítják az országokat a valós gazdasági élettől, az állampolgárokat pedig a valós vásárlóerőtől. Ehhez kapcsolódnak a korrupció mindent behálózó csápjai és az önző adócsalás, amelyek világméreteket öltöttek. A hatalom és a birtokvágy korlátlanná váltak.
E mögött a magatartás mögött az etika, Isten elutasítása áll. Csakúgy, mint a szolidaritás, az etika is sokakat idegesít. Túlságosan humánus, mert relativizálja a pénzt és a hatalmat. Fenyegető, mert elutasítja a hatalmat, elutasítja a manipulációt és az ember elnyomását, mert az etika Istenhez vezet, aki kívül áll minden piaci kategórián. Ezek a pénzügyi, gazdasági szakemberek, politikusok Istent úgy tekintik, mint aki nem kezelhető. Isten nem kezelhető, sőt egyenesen veszélyes, mert arra hívja az embert, hogy teljes mértékben megvalósítsa önmagát, és függetlenítse magát a rabszolgaság minden fajtájától.
Az etika – amely természetesen nem ideológiai etika – „véleményem szerint lehetővé teszi, hogy emberibb egyensúlyt, társadalmi rendet teremtsünk” – mondta a pápa. Arra buzdította az érintett országok pénzügyi szakembereit és politikai vezetőit, hogy vegyék figyelembe Aranyszájú Szent János szavait: „Ha nem osztjuk meg javainkat a szegényekkel, akkor meglopjuk őket és elvesszük életüket. Nem saját javainkat, hanem a szegények javait birtokoljuk”.
A Szentatya beszédében hangsúlyozta: a pápa szeret mindenkit, gazdagokat és szegényeket egyaránt. Azonban kötelessége, hogy Krisztus nevében emlékeztesse a gazdagokat: segíteniük és tisztelniük kell a szegényeket. A pápa az önzetlen szolidaritásra szólít fel. Térjen vissza az embert szolgáló etika a pénzügy és a gazdaság világába!
Az egyház mindig minden ember átfogó fejlődésén munkálkodik. Arra bátorítja a politikai vezetőket, hogy valóban szolgálják népük javát. Arra buzdítja a pénzügyi vezetőket, hogy vegyék figyelembe az etikát és a szolidaritást. És miért ne fordulhatnának Istenhez, hogy tőle merítsenek ihletet terveikhez?
Így kialakul majd egy új politikai és gazdasági gondolkozásmód, amely hozzájárul ahhoz, hogy átalakítsa a gazdasági és társadalmi szféra közötti abszolút kettősséget egy egészséges együttéléssé – mondta a pápa, majd köszöntését küldte a négy ország katolikus közösségének. Legyenek továbbra is a krisztusi hit és testvéri szeretet bátor és örömteli tanúi.
(vm)
A Szentatya beszédében megállapította: a kevés gazdag egyre gazdagabb lesz, miközben az emberek többsége elszegényedik. A gazdasági és pénzügyi válság antropológiai válságra vezethető vissza; feledésbe merült a szolidaritás és az etika.
Az emberiség ebben a pillanatban történelmének fordulópontjához érkezett, látván a különféle területeken elért eredményeket. Örömmel kell üdvözölnünk azokat a pozitív eredményeket, amelyek hozzájárulnak az emberiség hiteles jólétéhez például az egészségügy, az oktatás és a kommunikáció terén. Ennek ellenére el kell ismernünk azt is, hogy az emberek nagytöbbsége ma nap, mint nap a létbizonytalanság állapotában él, annak végzetes következményeivel.
Növekszik egyes megbetegedések száma; félelem és kétségbe esés keríti hatalmába sokak szívét, az ún. gazdag országokban is. Csökken az életöröm, növekszik az erőszak, egyre nyilvánvalóbb a szegénység. Küzdeni kell a megélhetésért és gyakran nem emberhez méltó módon. Ennek a helyzetnek az egyik oka a pápa szerint a pénzhez fűződő kapcsolatunk.
Elfogadjuk a pénz uralmát saját magunk és a társadalom fölött. Így a jelenlegi pénzügyi válság elfeledteti velünk eredetét, amely mély antropológiai válságban gyökerezik. Abban, hogy tagadjuk az ember elsőbbségét. Új bálványokat teremtettünk. Az ősi aranyborjú imádása új és könyörtelen képet talált a pénz fetisizmusában, az arc és hiteles emberi cél nélküli gazdaságban.
Az ember a mai antropológiai nézet szerint pusztán fogyasztói igényeire korlátozódik. Sőt, magát az embert is fogyasztói terméknek tekintik, amelyet használat után el lehet dobni. Elkezdtük a selejtezés kultúráját. Ez az eltévelyedés megtapasztalható mind egyéni, mind szociális szinten és ráadásul kedveznek neki! Ebben az összefüggésben a szolidaritás, amely a szegények kincse, gyakran ellenkezik a pénzügyi és gazdasági érvelésekkel. Miközben egy kisebbség vagyona exponenciálisan nő, a nagytöbbségé egyre gyengül. Ez az egyensúlyhiány azoknak az ideológiáknak a terméke, amelyek a piacok és a pénzügyi spekuláció abszolút autonómiáját mozdítják elő. Tagadják, hogy az államoknak joguk van az ellenőrzéshez, amelyeknek pedig feladatuk, hogy a közjót szolgálják.
Egy új, láthatatlan, olykor virtuális zsarnokság lép uralomra, amely egyoldalúan és az orvoslás lehetősége nélkül ránk kényszeríti törvényeit és szabályait. Az eladósodás és a hitel eltávolítják az országokat a valós gazdasági élettől, az állampolgárokat pedig a valós vásárlóerőtől. Ehhez kapcsolódnak a korrupció mindent behálózó csápjai és az önző adócsalás, amelyek világméreteket öltöttek. A hatalom és a birtokvágy korlátlanná váltak.
E mögött a magatartás mögött az etika, Isten elutasítása áll. Csakúgy, mint a szolidaritás, az etika is sokakat idegesít. Túlságosan humánus, mert relativizálja a pénzt és a hatalmat. Fenyegető, mert elutasítja a hatalmat, elutasítja a manipulációt és az ember elnyomását, mert az etika Istenhez vezet, aki kívül áll minden piaci kategórián. Ezek a pénzügyi, gazdasági szakemberek, politikusok Istent úgy tekintik, mint aki nem kezelhető. Isten nem kezelhető, sőt egyenesen veszélyes, mert arra hívja az embert, hogy teljes mértékben megvalósítsa önmagát, és függetlenítse magát a rabszolgaság minden fajtájától.
Az etika – amely természetesen nem ideológiai etika – „véleményem szerint lehetővé teszi, hogy emberibb egyensúlyt, társadalmi rendet teremtsünk” – mondta a pápa. Arra buzdította az érintett országok pénzügyi szakembereit és politikai vezetőit, hogy vegyék figyelembe Aranyszájú Szent János szavait: „Ha nem osztjuk meg javainkat a szegényekkel, akkor meglopjuk őket és elvesszük életüket. Nem saját javainkat, hanem a szegények javait birtokoljuk”.
A Szentatya beszédében hangsúlyozta: a pápa szeret mindenkit, gazdagokat és szegényeket egyaránt. Azonban kötelessége, hogy Krisztus nevében emlékeztesse a gazdagokat: segíteniük és tisztelniük kell a szegényeket. A pápa az önzetlen szolidaritásra szólít fel. Térjen vissza az embert szolgáló etika a pénzügy és a gazdaság világába!
Az egyház mindig minden ember átfogó fejlődésén munkálkodik. Arra bátorítja a politikai vezetőket, hogy valóban szolgálják népük javát. Arra buzdítja a pénzügyi vezetőket, hogy vegyék figyelembe az etikát és a szolidaritást. És miért ne fordulhatnának Istenhez, hogy tőle merítsenek ihletet terveikhez?
Így kialakul majd egy új politikai és gazdasági gondolkozásmód, amely hozzájárul ahhoz, hogy átalakítsa a gazdasági és társadalmi szféra közötti abszolút kettősséget egy egészséges együttéléssé – mondta a pápa, majd köszöntését küldte a négy ország katolikus közösségének. Legyenek továbbra is a krisztusi hit és testvéri szeretet bátor és örömteli tanúi.
(vm)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése