A Heti Válasz (58-61. old.) Keresztelő Szent János nyomában
címmel emlékeztet rá: Salome, Heródes Antipász nevelt leánya Machaerus
holt-tenger-parti városban kérte tálcán Keresztelő Szent János fejét –
írta meg Josephus Flavius történetíró. A kétezer évvel ezelőtti
esemény helyszínét 2009-ben magyar műemlékes szakemberek vették
birtokba, a feltárás eddigi eredményeiről most jelent meg Vörös Győző
ókorkutató, ásatásvezető könyve, a jeruzsálemi Pápai Biblikus Egyetem
szentföldi ásatásokról szóló könyvsorozatának 53. köteteként.
A könyvhöz a 2011. őszén elhunyt Makovecz Imre építész írta az ajánlást. Vörös Győző elmondta: „Szerintem
nem lenne szabad ateistákat a Szentföldre engedni, mert az az érzékeny
odafigyelés hiányozna, ami egy hívőnek a plusz dimenziója, hozzáadott
értéke. Lehet az illető zsidó, muszlim vagy keresztény, de
legyen hívő. Számomra a szellemi-lelki kötelék a Szentföldhöz nagyon
sokat jelent.” Az ókorkutató professzor idézi a Pápai Biblikus Egyetem
dékánját, Massimo Pazzinit, aki a kötet előszavában így fogalmaz: „A
könyvet olvasva ugyanazt a ferences lelkületet szívhatjuk magunkba,
amely egykori régészeinket mozgatta. Ez számunkra biztos jele a valódi
tudományos és lelki folytonosságnak.” Vörös Győző elmondta:
„Számomra az a legnagyobb élmény, hogy ugyanabban a térben mozoghatok,
amelyben Nagy Heródes, majd a palotát megöröklő fia, Heródes Antipász,
annak élettársa, Heródiás és nevelt lánya, Salome. És ugyanabban a
történeti rétegben vagyok, mint Keresztelő Szent János volt, vagy éppen
Krisztus. Ő nem járt Machaerusnál, viszont azt mondta, hogy Jánossal úgy
bántak, ahogy az Emberfiával is bánni fognak. Vagyis párhuzamot vont
saját kereszthalála és János lefejezése között. Ha az ember
kétezer éves kéz- és lábnyomokat, arameus feliratokat lát, rájön, hogy
az a néhány évtized, ami jut nekünk, hihetetlenül kevés. Mivel
rövid az élet, érdemes komolyan venni és elutasítani a fogyasztói
társadalom üzenetét, hogy tegyünk úgy, mintha örökké élnénk a Földön.”
MK
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése