Ferenc pápa lampedusa-i látogatásának erős gondolatai között vannak a
muzulmán böjti hónap kezdetéhez kapcsolódó szavai, amelyeket a muzulmán
bevándorlókhoz címzett, akikkel találkozott. A pápa jókívánságait fejezte ki a szent hónapra vonatkozóan, hogy gazdag spirituális
gyümölcsöket hozzon.
Lombardi atya mondta: pápa mindig mindenkihez, mindenki lelkiismeretéhez szól.
Senkit sem ment fel felelőssége alól. Ő saját magát is mindig egyes
szám első személyben a többi ember közé sorolja. Természetesen mindenkinek saját felelőssége szerint kell cselekednie, a legmagasabb szinteken is.
A Szentatya szavairól nyilatkozott a Vatikáni Rádiónak P. Samir Khalil
Samir, a bejrúti Szent József Egyetem
arab kultúra és iszlamológia docense.
A Ramadán, a legszentebb és spirituális szempontból
legfontosabb hónap a muzulmánok vallás követői számára. A pápa, aki érzékeny a
személy és a vallások legmélyebb aspektusai iránt, szükségét érezte, hogy
utaljon erre a tényre és kifejezze jókívánságait. Nem politikai vagy
társadalmi beszédet mondott, bár az egész muzulmán világban ebben a pillanatban
bizonyos értelemben mozgolódás tapasztalható.
Egyiptomban a béke e spirituális gyümölcsei remélhetőleg elhozzák a
kiengesztelődés és a párbeszéd pillanatait, hogy elkerülhetőek legyenek a
további összeütközések. Ezzel kapcsolatban Samir atya elmondta: a probléma az, hogy megtörtént az első
lépés ezekkel a forradalmakkal, de aztán néhány hónap múlva megváltozott az irány,
mert a forradalmat megvalósító fiatalok nem voltak szervezettek. Egyedül a
Muzulmán Testvériség volt szervezett, amely szintén nem tartozott a régi
rezsimhez. Átvették a hatalmat Tunéziában, Egyiptomban, Líbiában és máshol is.
Ezt látjuk Szíriában is. Ilyen jellegű összeütközés van a szunnita – egyesek
közülük időnként szélsőségesek – és a síita muzulmánok között. Az iszlám
vallási problémája áll mindennek a középpontjában. A muzulmán világ forrásban van és utat keres a vallási szélsőségesség
és a nyugati teljes szekularizáció között. Ez két és fél évvel ezelőtt az
ún. „arab tavasszal” kezdődött, 2010 decemberében.
A mostani alapvetően fontos pillanat és
a pápa megtalálta a megfelelő szavakat, mert spirituális megújulásról és a
béke, a nyugalom, az együttműködés, az erőszakmentesség jókívánságait
fogalmazta meg. Az egész arab világban most az erőszak gyengébb vagy
erősebb megnyilvánulását látjuk. A
Szentatya három szavával megtalálta a legmegfelelőbbeket.
A vallásközi párbeszéd elkötelezettsége is kapcsolódik ezekhez a szavakhoz.
Ferenc pápa minden beszédében, reggeli homíliáiban feltűnik, hogy a spiritualitás az alapja mindennek. A Szentatya ezt látja fontosnak az
ökumenikus, a vallásközi és az emberiség között zajló párbeszédben is.
Szent Ignác lelkigyakorlataiban, amelyek egész életét áthatották, mindennek az
alapja az az emberről alkotott koncepció, amely a lélekből, a spiritualitásból
indul ki – hangsúlyozta P. Samir Khalil Samir, a bejrúti Szent József Egyetem
arab kultúra és iszlamológia docense.
(sv)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése