XXI. Bolyai Nyári Akadémia - 2013

Tisztelt Bolyai Nyári Akadémia!

Tisztelet Elnökség!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Szeretettel köszöntöm a XXI. Bolyai Nyári Akadémia résztvevőit.

Gondolatomat két évforduló közé illesztve szeretném elmondani. Az első, hogy 565 évvel ezelőtt, 1448-ban a csíksomlyói ferences konventben megkezdődött a középfokú oktatás, amelynek célja, hogy az ifjú megtalálja az élet értelmét, stabil pontját. Az ókor legnagyobb tudósa, alkotója Arkhimédész (Kr.e. 287-212) mondta: „Adjatok egy szilárd pontot, és kifordítom sarkaiból a világot.”       

            Az első világháborút követő összeomlás után, az új impériumok alá került magyarság hamar felismerte, hogy megmaradásának szilárd alapja az Egyház és az oktatás. Reményik Sándor szavaival élve: Templom és iskola.

Tisztelt Pedagógusok!

Úgy gondolom, már a szünidő közeledtével meg is tervezték a nyári szabadságolásukat, hogy idejüket, pénzüket vagy energiájukat ne pazarolják hiába. Az úticélról, az útvonalról, a látnivalókról  a világháló, a műholdas irányító és a panorámakép (körkép) segítségével tájékozódtak, és olyan térhatású látványban is lehetett részük, mintha a helyszínen állnának. A panorámakép készítéséhez szükséges optika, nevezetesen a 360 fokos forgótükrös panoráma PAL és Humanoid optika, egy magyar professzor, Greguss Pál (1921-2003) találmánya.

Burus-Siklódi Botond, RMPSZ elnök

            A panorámatechnika alapkövetelménye a stabil állvány. Minél stabilabb, vagyis profibb állvánnyal dolgozunk, annál nagyobb hatékonysággal tudjuk képeinket összeilleszteni. A panorámafotók régebb csodaszámba mentek, ma a digitális fényképezés segítségével könnyedén elkészíthetjük. A legegyszerűbb panoráma a síkpanoráma, ami a síkban eltolt kameraképek egymásutánja. Rajta a tárgyak nem torzulnak. A másik típus a hengeres panorámafotó, amit a fényképezőgép elforgatásával készítünk. Fontos az, hogy a kép készítése közben a fényképezőgép egy pont körül forogjon, illetve az is, hogy a gép tengelye függőleges legyen, különben az elkészült panorámaképen ferde horizontot fogunk látni, ferdülő épületekkel, tárgyakkal és emberekkel. Fotózás közben egy pontban állunk és csak a kamerát mozgatjuk. Innét is származik a neve. Így akár 360 fokos látószögű képet is kaphatunk, hasonlót az ópusztaszeri Feszty Árpád festette Körképhez. Ennél egy kicsit már nehezebb, de látványosabb a harmadik panorámatípus, a gömbpanoráma. A fényképezőgépen kívül szükségünk lesz egy úgynevezett halszem objektívre. Ennek felhasználásával a fényképezőgép 180 foknál nagyobb szögben tud felvételt készíteni, így egy teljes gömb képét össze tudjuk állítani a részletekből. Összeillesztés után a képet megtekintve olyan érzésünk támad, mintha a helyszínen lennénk. A képet egérrel "ráncigálva" nézhetjük körbe a gömb belsejében, akár vízszintesen, akár függőlegesen.

Tisztelt Pedagógusok!

Életünket, ha szépnek akarjuk megélni, ha majd egészben, harmonikusan szeretnénk látni minden torzulás nélkül, akkor a körkép (panoráma) készítéséhez hasonlóan életünknek legyen egy stabil, fixpontja. Ez pedig a szeretet, Isten törvénye bennünk, amit a fogantatásunk pillanatában lelkünkbe írt a Teremtő. A szívünk, lelkünk az a stabil állvány, ahonnan helyesen látunk a világra. Életünk stabilitását mindig Isten törvénye adja. Mózes így szólt a néphez: közel van hozzád a törvény, a szádban és a szívedben, így hozzá szabhatod tetteidet (MTörv 30,10-14). Ezt mondja a szíved, amit nem akarsz, hogy neked tegyenek, te se tedd másnak. Ha valaki mégis olyan tesz, akkor a törvény már a szádban van, amire hivatkozol. A pedagógusnak és minden népnevelőnek szilárd törvénye a szeretet. Szeretettel lehet tanítani és nevelni.

            A kisgyerek ösztönösen szereti szüleit, testvéreit, nagyszüleit, unokatestvéreit. Számára ez a szeretet, olyan mint a síkpanoráma, mint egy családi fotó. Az óvoda és iskola mindjárt hozzásegíti, hogy felismerje és szeresse társait, a települést ahol él. Ez a szeretet kitágul a nemzetre, a Kárpát-medencére, és olyan lesz, mint a hengeres panorámakép. Mi ennél még többre vagyunk hivatva, erre maga Jézus Krisztus tanított. Azt akarja, hogy ne csak a körülöttünk élőket szeressük, hanem tágítsuk ki szívünket az ő szeretetének mértékére:  mindenkit akarjunk szeretni, a tudatlant is, az idegent is, az ellenséget is, a teremtett világot is (Lk 10,25-37). Ez a szeretet olyan, mint a gömbpanoráma, s benne Jézus szeretete mindnyájunk stabil pontja, mely beemeli világunkat a természetfelettibe, Isten világába.

            Kívánom, hogy legyen életük stabil pontja a szeretet, mert „akinek szép a lelkében az ének, az hallja a mások énekét is szépnek”. (Babits Mihály, A második ének)

            Isten szolgája Márton Áron 1935-ben mondta: „A pedagógia feladata, hogy rendet teremtsen. Tegye a hangsúlyt a nevelésre. Ébressze fel a gyermekben az összes képességeket, s fejlessze azokat. Az igazi sorrend szerint közölje, sajátíttassa el az értékeket. Ne hagyja a tudással megterhelt gyermekembert a természetes ösztönök szeszélyére, hanem nemesítse, nevelje bele az emberi lét természetfölötti rendjébe”. Így „aki megért/ s megértet/ egy népet/ megéltet.” (Kányádi Sándor, Játszva magyarul)

            1913. november 4-én, 100 évvel ezelőtt született Csíkszeredában Venczel József szociológus. Családjában megkapta életének stabil alapját, a keresztény hitet. 1930-ban a helyi Róm. Kat. Főgimnáziumban érettségizett, majd Kolozsvárt az I. Ferdinánd Tudományegyetemen jogi doktorátust szerzett. Cikkei, tanulmányai az erdélyi folyóiratokban jelentek meg. Állandó kapcsolatban van György Lajossal és Márton Áronnal. 1945-ben részt vett a Bolyai Tudományegyetem megszervezésében, az egyetem jogi és közgazdasági karának statisztikai és szociológiai professzoraként dolgozott 1945-1947 között. 1947-ben letartóztatták, a piteşti-i internáló táborba került, ahonnan egy év múlva szabadult, az egyetemi katedrára nem térhetett vissza. 1948 és 1950 között az Erdélyi Múzeum Egyesület főlevéltárosa és tudományos kutatója volt. 1950 februárjában a kommunista hatalom újra letartóztatta, koholt vádak alapján tizenkét év börtönbüntetésre ítélték, ebből hat évet Márton Áron püspökkel egy cellában töltött. 1961. január 1-jén szabadult, megromlott egészséggel. Egy kisipari szövetkezetben dolgozott, kerámiát festett, kottákat másolt. 1969-től ismét dolgozhatott társadalomkutatóként, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem filozófia és szociológia karán. A 12 évi börtön megviselte. Megromlott egészsége miatt 1971-ben nyugdíjazták, de tovább dolgozott 1972. március 16-án bekövetkezett haláláig. Temetésén Márton Áron püspök búcsúztatta. Megköszönte az ő rendíthetetlen hitét, amely által több lett a fény és szeretet, ami zord világunkban.

            A jó pedagógusnak örök jutalma nem marad el, ahogy Dániel próféta hirdeti: „A föltámadáskor az érteni tudók ragyogni fognak, mint a fénylő égbolt, s akik igazságra tanítottak sokakat, tündökölnek örökkön-örökké, miként a csillagok”. (Dán 12,3)

Tisztelt Akadémia!

E pulpitustól kétszer is elhangzott a népi mondás: A jó pap is holtig tanul! Egy bővítménnyel folytatom, hogy a pap halálakor fejfájára írják: Befejezte tanulmányait.

Befejezem beszédemet egy imádsággal, hogy a Bolyai Nyári Akadémia gyümölcsöket teremjen mindannyiunk életében: Kérünk, Istenünk, cselekedeteinket előzd meg sugallatoddal, és kísérd segítségeddel, hogy minden munkánkat mindig veled kezdjük, és amit elkezdtünk, segítségeddel be is fejezzük. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.

(Elmondta, Darvas-Kozma József a csíkszeredai Apáczai Csere János Pedagógusok Házában, 2013. július 15-én.)