Július 2-án, Ferenc
pápa homíliájában a Szodoma pusztulásáról szóló
történethez fűzve gondolatait (Ter 19,15-29 és Mt 8,23-27) megállapította: Lassan cselekedni, hátratekinteni, félni és az Úrhoz, a Szentlélek kegyelméhez
fordulni. Ez a négy lehetséges magatartásforma a konfliktusos, nehéz
helyzetekben. Az első magatartásforma Lót „lassúsága”, pedig elhatározta, hogy
elhagyja a várost, mielőtt még az elpusztulna, de nagyon lassan cselekszik. Az angyal figyelmezteti, hogy meneküljön, de Lót
képtelen elszakadni a rossztól, a bűntől. Mi el akarunk szakadni a bűntől,
elszántak vagyunk, de valami visszahúz bennünket. Így Lót még az angyallal is
alkudozni kezd: nagyon nehéz szakítani egy bűnös helyzettel. Nagyon nehéz!
Kísértés esetén is nehéz! De Isten hangja így szól: „Menekülj! Nem tudsz ott küzdeni, ahol a tűz- és a kéneső megölnek.
Menekülj!” Kis Szent Teréz azt tanította, hogy néha a kísértések idején az
egyetlen megoldás a menekülés. Ne szégyelljük magunkat, ha menekülni
kényszerülünk; ismerjük el, hogy gyengék vagyunk és menekülnünk kell. Népünk,
egyszerű bölcsességében kissé gúnyosan ezt mondja: „A menekülő katona egy másik
háborúhoz szükséges”. Meneküljünk, hogy tovább haladjunk Jézus útján. Így
győzzük le a bűn iránti nosztalgiánkat. Gondoljunk a pusztaságban vándorló
Isten népére. Mindene megvolt, ígéretet kapott (Istentől). Mégis nosztalgiája
volt az egyiptomi hagyma után, és ez a nosztalgia elfeledtette velük, hogy
azokat a hagymákat a rabszolgaság asztalánál ették. Nosztalgiát éreztek, hogy
visszatérjenek. Az angyal bölcs tanácsot adott – ne tekints hátra! Menj előre!
Ne csináljunk úgy, mint Lót felesége, szakítsunk minden nosztalgiával, mert a
kísértések közé tartozik a kíváncsiság is. A kíváncsiságra nincs szükség,
ártalmas. Menekülj és ne nézz hátra! A harmadik magatartásfor- ma az, amit a
bárkában tapasztalunk: a
félelem. Amikor heves vihar tör
ki a tengeren, a csónakot hullámok borítják be. „Ments meg minket Uram,
elveszünk!” – mondják a tanítványok. A félelem! Ez is az ördög egyik kísértése:
félünk attól, hogy előre haladjunk az Úr útján. Fennáll annak a kísértése, hogy
„jobb itt maradni”, ahol biztonságban vagyok. De ez a rabszolgaság Egyiptoma!
Félek előre menni, mert nem tudom, hogy az Úr hová vezet el engem. A félelem
azonban nem jó tanácsadó. Jézus sokszor mondta: ne féljetek! A félelem nem
segít bennünket. A negyedik magatartás a
Szentlélek kegyelme. Amikor Jézus lecsendesíti a háborgó tengert, a
tanítványok ámulattal telnek el. A bűnnel, a nosztalgiával, a félelemmel
szemben, mindig az Úrhoz kell fordulnunk. Nézzük az Urat, szemléljük az Urat. A
tanítványok az Úrra néztek és azt kérték: „Ments meg minket Urunk, mert
elveszünk!” És ezt követte az Úrral való újabb találkozás ámulata. Gyengék
vagyunk, de bátornak kell lennünk gyengeségünkben. És bátorságunkat gyakran
menekülésben kell kifejeznünk, úgy hogy nem tekintünk hátra, hogy ne essünk
bele az ártalmas nosztalgia hibájába. Ne féljünk és mindig tekintsünk az Úrra!
VR
VR
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése