A
jövő évtől kezdve kis csoportokban a római plébániákról is
jelentkezhetnek a hívek, hogy részt vehessenek Ferenc pápa szentmiséin a
vatikáni Szent Márta-házban. Éppen ezek a reggeli szentmisék adják
Ferenc pápaságának egyik legszebb újdonságát – amelyekből a Vatikáni
Rádió összegyűjtött egy homília-válogatást. Ezzel kapcsolatban
beszélgetett rádiónk olasz munkatársa Stefania Falasca újságíróval, akit
régi barátság fűz Jorge Mario Bergoglióhoz.
- Immár kilenc, tíz
hónap telt el pápasága megkezdése óta, és mostanra nyilvánvalóan kitűnt,
hogy ezeket a reggeli szentmiséket nagyon várják az emberek, napi
hitéletük részévé vált. Véleményem szerint e szentmisék fontosságát –
amely pápaságának újdonsága is - három pontban foglalhatjuk össze. Az
első, amit az Evangelii gaudiumban is leszögez, Isten szavának
hirdetése. A második, hogy magának a reformnak a szívét alkotják,
amelyet a pápa éppen véghez visz. A harmadik pedig hogy példaértékűek,
nemcsak pápai tanítását, hanem egész egyházképét tükrözik, amelyet elénk
tár.
- Mennyire fontosak a pápának mint lelkipásztornak a
szentmisék az emberekkel, Isten népével? Vagy úgy is kérdezhetnénk,
mennyire voltak fontosak még mielőtt megválasztották volna pápává?
-
Ez papi mivoltának szerves részét alkotja. Bergoglio mindig nagy
hangsúlyt fektetett a homíliák kidolgozására, ennek jelentőségét mostani
apostoli buzdításában is elmagyarázta. Ez az a pillanat, amikor szemtől
szembe áll Isten szavával, hagyva, hogy megvilágosítsa őt. A reggeli
szentmiséit mindig ez a felkészülés, a lelki ráhangolódás előzi meg.
Hogy miért? Mert – ahogy ő mondja - az egyház azért létezik, hogy
hirdessen, hogy Jegyese hangja legyen. Isten szavát pedig a hangon túl
az életünkkel hirdetjük. Olyannyira, hogy Bergoglio számára az a pap,
aki nem készül föl a szentbeszédére, tisztességtelen; felelőtlen a
kapott ajándékok iránt. Amikor beszéltem vele az Evangelii gaudium
kezdetű apostoli buzdítás megjelenésekor, megkérdeztem tőle, melyek
számára a fontos részek – az elsőn túl, ami az igehirdetésről szól. Azt
válaszolta, hogy a legfontosabb a központi rész, amelyet a homíliának
szentelt.
- A vatikáni alkalmazottak után most a római hívek is
részt vehetnek a Szent Márta- házban a szentmiséken. Ebben is konkrétan
megmutatkozik az a kettős egység: „püspök és nép”, amellyel Ferenc
először bemutatkozott március 13-án…
- Természetesen. Ez
létkérdés számára, a reggeli eucharisztia ünneplése: ez a hétköznapiság,
ez a családi dimenzió… mert a mindennapokban megélt hit segíti a hitet.
Ezek a homíliák az olvasmányokból merítkeznek, a Szentírás szakaszainak
fénye tagolja őket, hogy így megnyíljanak az egyház zarándokútja előtt,
amelyet az az emberi történelemben végbe visz, éppen a zsinat szándékai
szerint. Ebben Ferenc pápa a zsinatot ülteti át a gyakorlatba. Előbb
munkatársaival kezdte, vagyis a vatikáni személyekkel, de mivel Róma
püspöke, ezért Isten szavát és a napi szentmiséket megnyitja a város
hívei előtt.
Éppen ma kaptam tőle egy ajándékot, amit küldött
nekem: Bernanos regényeit – akit egyébként a Evangelii gaudiumban is
idéz. Ez a tény ebben a összefüggésben különös jelentőséget ölt.
Bernanos (Georges, francia író - szerk.) a legelhagyatottabb
vidéki plébániákon keresztül elvitte az egyházba azoknak a millióknak a
kiáltását, akik nem mindig találtak volna segítő kézre, vigasztaló szóra
abban a pusztaságban, amiben tengették életüket. Azt hiszem, hogy ez a
nyitás a római plébániák felé és a hívek felé ezt is jelenti Bergoglio
számára – mondta még a Vatikáni Rádiónak Stefania Falasca újságíró, a
Szentatya régi barátja.
(gá) VR
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése