 |
| El Greco, Szent János |
1. Szent János nevének ünnepét magába vonja a karácsony
vakító dicsősége. Az evangélisták sorában viszont az ő
emberi arca és életsorsa bontakozik ki a legteljesebben az őket sokszor inkább
elfedő, mint feltáró fénylő-homályból. Az első keresztény századot majdnem
egészében átéri élete. Valamikor Kr. u. 102 körül halhatott meg Efezoszban,
ahonnét érseki tartományát kormányozta, és amelynek közelében négy évtizede ásták
ki sírjának templomát.
Mindnyájunk előtt
közismert élete. Engedtessék meg, hogy a nagyon gazdag életből néhány
mozzanatot mégis kiemeljek. A Genezáreti-tó partján, Kafarnaumban született,
azaz Náhum próféta sírjának városában. A városka épületei között kiemelkedett
az a zsinagóga, amit a prozelita római százados építtetett hálából hitéért, s
amelynek falai között mondta el Jézus azt a beszédet, amelyben hallgatóinak
óriási megbotránkozására Testét és Vérét ígérte ételül és italul. Itt hangzott
el, amikor mindenki elhagyta, csak a tanítványok nem: ”Uram, kihez menjünk, az
Élet Igéi Nálad vannak” (Jn 6,24-72). E beszédet Szent János evangéliumának 6.
fejezetében olvashatjuk.
János apja,
Zebedeus, halászmester volt, aki több dereglyével és kerítőhálóval halászott a
tavon. Ismerték és becsülték még Jeruzsálemben is. Ő szállított halat a
templomi elöljáróknak, ahová bejáratos volt fia is. Amikor Jézust a főpaphoz
hurcolták, Jánost a főpapi udvarba is beengedték, mert ismerte a háznép. Zsendülő
ifjúkorában a Templom melletti Tanházban hallgatta a leghíresebb szentírástudósok
előadásait. Innen a szentírásban és az ószövetségi teológiában való
képzettsége. A bátyjával, idősebb Jakabbal együtt, édesanyjuktól, Szalométól
örökölték a nagyságra törő tüzes lelket. Hamar csatlakoztak a Jordán folyó
mellett fellépő Keresztelő János mozgalmához. Keresztelő János tanúságtételekor
legott Jézus nyomába szegődtek.
Amikor evangéliumát
megírta, túl járt már a 90 éven, de megörökítette a Jézushoz csatlakozásának
idejét: „a tizedik óra körül járhatott”, azaz délután 4 óra körül” (Jn 1,39).
Egész lénye, élete ettől az órától Jézushoz tapadt. Minden fontos esemény
szemtanúja. Például csak Jézussal együtt hallgatta meg János a Nikodémussal
való éjszakai beszélgetés egész tartalmát. Csak Jézustól értesülhetett a
szamariai asszonnyal Jákob kútjánál váltott szavakról. Egyedül ő hallotta és
jegyezte fel az utolsó vacsora asztala mellett Jézus főpapi imáját. Az
apostolok közül egyedül „a szeretet tanítvány” volt, aki Szűz Máriával együtt
ott állt a Megváltó keresztje alatt. És Isteni Jóbarátjának végrendelkezését teljesítette:
Jézus anyját „attól az órától fogva házába fogadta a tanítvány” (Jn 19,25-27). A
mai evangéliumi szakaszban (20, 1-8) János a maga húsvéti hitének
kibontakozását tárta elénk.
Ránk maradt öt
írásában mély szemléléssel és odaadó szeretettel szárnyal az abszolút
Kezdethez, az Igéhez és világítja meg minden ember üdvözítésének útját az örök
Szeretetnek, a Szentháromság titkának fényében.
 |
| A Patmos-i látnok |
2. Szent János az életszentség útját a
következőben foglalta össze: „Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk,
amit a szemünkkel láttunk, amit szemléltünk
és amit a kezünkkel tapintottunk: az élet Igéjét hirdetjük nektek. Igen, az
élet megjelent, láttuk, tanúságot teszünk róla, és hirdetjük nektek az örök
életet, amely az Atyánál volt és megjelent nekünk. Amit láttunk és hallottunk,
azt nektek is hirdetjük, hogy ti is közösségbe legyetek velünk. Mi ugyanis az
atyával és az ő fiával, Jézus Krisztussal vagyunk közösségben, s azért írjuk
ezeket nektek, hogy örömünk teljes legyen.” (1 Jn 1,1-4).
János Jézusban szemlélte
az örök életet, az Igét, aki az Atyánál volt, és aki által lett minden, és aki
megjelent, hogy általa mindenki részesüljön az istenfiúságban. Jézus az, aki
közösséget hoz létre az Atyával és egymással. Ti is közösségben lesztek velünk
– írja a szeretett tanítvány. Ugyanazon Jézusba vetett hitben és egymás
szeretetében élni annyi, mint közösségben lenni nemcsak egymással, hanem a
Szentháromsággal is.
Szent János apostol
élete arról tanúskodik, hogy ő mindent Jézus által, Jézussal, Jézusban és Jézusért
tett. Minden munkánkat végezzük Jézusban. Jézussal és Jézusért akarjuk és
szolgáljuk mindenki javát. Továbbá Jézus iránt való szeretetből hallgassuk
tanítását, és Vele mutassuk be a szentmiseáldozatot az Atyának. Így Jézusban testvéri
közösségre lelünk, Jézussal alakul a szentközösség, Jézusért szolgáljuk a
közösséget.
Az életszentség abban áll, hogy Jézus
iránti szeretetből teszek mindent. Mindent Jézusban, Jézussal és Jézusért. Ez a
tiszta szeretet. Itt már szent a gondolat, a beszéd, a tett, és minden
kapcsolat. Kívánom, hogy Jézus szeretetétől áthatott közösségben bontakozzon ki életünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése