December
24-én este fél 10-kor kezdődött Karácsony vigíliájának szertartása a
Szent Péter bazilikában Ferenc pápa vezetésével. A Szentatyával
koncelebrált 30 bíboros, 40 érsek és püspök, valamint 250 pap.
A
pápa homíliájában hangsúlyozta: Jézus a megtestesült Szeretet. Nem
pusztán a bölcsesség tanítómestere, nem egy eszménykép, amely felé
tartunk, és akiről tudjuk, hogy elérhetetlenül messze vagyunk, hanem ő
az élet és a történelem értelme, aki közöttünk vert sátrat.
Az alábbiakban közzétesszük Ferenc pápa szentbeszédének teljes szövegét.
»A nép, amely sötétben jár, nagy fényességet lát« (Iz 9,1).
1.
Izajásnak ez a próféciája mindig újra megindít minket, különösen akkor,
amikor Karácsony éjszakájának liturgiájában halljuk. De nem csak
érzelmi, szentimentális dologról van itt szó; azért indít meg minket,
mert a mélységes igazságot mondja ki arról, amik vagyunk; úton lévő nép
vagyunk, és körülöttünk – és bennünk is – jelen van a sötétség és a
fény. Ezen az éjszakán, miközben a sötétség szelleme beborítja a
világot, megújul a történés, amely mindannyiszor szíven üt és meglep
minket; az úton lévő nép nagy fényességet lát. Olyan fényt, amely
elgondolkodásra késztet erről a misztériumról, az úton levés és a látás
misztériumáról.
Úton lenni. Ez az ige eszünkbe juttatja a
történelem folyamát, azt a hosszú utat, amely az üdvtörténet, kezdve
Ábrahámon, atyánkon a hitben, akit egy nap arra hívott meg az Úr, hogy
elinduljon, hogy kilépjen országából, s menjen afelé a föld felé,
amelyet Isten kijelölt számára. Ettől kezdve hívő identitásunk ez: az
ígéret földje felé zarándokló nép vagyunk. Ezt a történelmet mindig
kíséri az Úr! Ő hűséges szövetségéhez és ígéreteihez: „Isten világosság,
és nincs benne semmi sötétség” (1Jn 1,5). A nép részéről azonban
váltakoznak a fény és az árnyék, a hűség és a hűtlenség, az
engedelmesség és a lázongás pillanatai; a zarándokló nép és a tévelygő
nép pillanatai.
Személyes élettörténetünkben is váltakoznak a
fényes és homályos pillanatok, a fények és árnyékok. Ha szeretjük Istent
és testvéreinket, akkor a fényben járunk, ám ha szívünk bezárul, ha a
gőg, a hazugság, az önérdek keresése győzedelmeskedik bennünk, akkor
leszáll a sötétség bennünk és körülöttünk. „Aki gyűlöli testvérét – írja
János apostol –, az sötétségben van, a sötétségben jár, és nem tudja,
hová megy, mert a sötétség megvakította” (1Jn 2,11).
2. Ezen az
éjszakán a legtisztább fény sugaraként visszhangzik az Apostol
igehirdetése: „Megjelent megváltó Istenünk kegyelme minden ember
számára” (Tit 2,11).
A kegyelem, amely megjelent a világban,
Jézus, aki Szűz Máriától született, és aki valóban ember és valóban
Isten. Eljött a történelmünkbe, osztozott úton levésünkben. Eljött, hogy
megszabadítson minket a sötétségtől, és nekünk ajándékozza a fényt.
Benne megjelent az Atya kegyelme, irgalmassága és gyöngédsége, Jézus a
testté lett Szeretet. Nem csak a bölcsesség tanítómestere, nem egy
ideál, amely felé tartunk, s akiről tudjuk, hogy elérhetetlenül messze
vagyunk tőle. Ő az élet és a történelem értelme, aki közöttünk ütötte
fel sátorát.
3. A pásztorok voltak az elsők, akik láthatták ezt a
„sátrat”, megkapták Jézus születésének hírét. Azért voltak ők az elsők,
mert az utolsók, a peremre szorultak közül valók voltak. És azért
voltak elsők, mert virrasztottak az éjszakában, őrizték a nyájukat.
Velük együtt álljunk meg a Gyermek előtt, álljunk meg csöndben. Velük
együtt köszönjük meg az Úrnak, hogy nekünk ajándékozta Jézust, és velük
együtt engedjük, hogy szívünk mélyéből felszálljon a hála Isten
hűségéért. Áldunk Téged, magasságos Úristen, aki alászálltál értünk.
Hatalmas vagy, és kicsivé lettél; gazdag vagy, és szegénnyé lettél;
mindenható vagy, és gyengévé lettél.
Osszuk meg ezen az éjszakán
az evangélium örömét; Isten szeret minket, annyira szeret, hogy
testvérként nekünk ajándékozta Fiát, aki fény a sötétségeinkben. Az Úr
megismétli nekünk: „Ne féljetek!” (Lk 2,10). És én is megismétlem
nektek: Ne féljetek! Atyánk türelmes, szeret minket, nekünk ajándékozza
Jézust, hogy vezessen utunkon az ígéret földje felé. Ő a fény, amely
eloszlatja a sötétséget. Ő a mi békénk. Ámen.
A homília Török Csaba atya fordítása
(vm) VR
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése