Sebestyén Gábor csíkszereda plébános
az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc áldozata volt.
Székelyfancsalon született 1812. március 21-én. Iskoláit Székelyudvarhelyt,
Kolozsvárt és Gyulafehérvárt végezte. Pappá szentelték 1841. május 2-án.
Mindjárt csíknagyboldogasszonyi, 1842-ben csíksomlyói, 1843-ban
székelyudvarhelyi káplán, 1845-49
között csíkszeredai plébános. Az osztrákok 1849. augusztus 3-án
letartoztatták. A forradalom alatt tanúsított
„magatartása miatt” a csíkszeredai osztrák hadbíróság kötél általi halálra
ítélte.
A többi csíki pappal együtt Nagyszebenbe kísérték. Halálbüntetését Wohlgemuth ’kegyelemből’ 10 évi vasban töltendő várfogságra
változtatta. A rab saját ruháját viselhette, kezét és lábát vasba
verték. Kapott szalmazsákot, lepedőt és pokrócot. Értékeit elvették. Látogatni
nem lehetett, írószereket, könyvet nem tarthatott… Élelmezése napi 8 krajcár volt,
költségeit a Kincstárnak vissza kellett térítenie. Sebestyén Gábor plébánost
egy ideig Olmützben tartották fogva, majd tovább vitték Josephstadtba, ahonnan 1856-ban amnesztiával szabadult. Minden
címétől megfosztva, kétévi kényszernyugalom, gyógyulás után, 1858-ban
szászrégeni káplánként szolgál Nagyernyében, 1865-68 között Székelyhódoson
lelkipásztor. 1869-ben Szovátára
helyezték plébánosnak, ahol 1888-ig dolgozott. Betegsége miatt
nyugalomba vonult. Szovátán halt meg 1899. december 14-én. Sírja a cinteremben. Szolgálati helyein, ha utcát akarnak elnevezni egykori híveinek leszármazottai, akkor
őróla érdemes. Az Egyház imája mellett,
e rövid megemlékezéssel szeretném kegyeletemet leróni a szabadsághősök előtt.
Eleink áldozatos életéről, szenvedéséről a feledés fátylát fellebbenteni, és jövőnkért
közösen munkálkodni mindig szent kötelesség.
D-K.J.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése