A csíkszeredai Csíki Székely Múzeumban október 21-én 18 órakor kerül sor dr. Balló István szellemi hagyatékának átadására, "hogy őseink történelmének mai és jövőbeni kutatói mindenkor hozzáférhessenek" - írja a Szombathelyen élő unoka, Balló László. Nagyapja életútját így ismertette: "... Dr. Balló István Csíkkozmáson született 1871. december
25-én, édesapja: Balló Imre kántortanító, édesanyja Albert Zenóbia volt.
A csíksomlyói gimnáziumban, majd a kolozsvári egyetemen végezte
tanulmányait, magyar-latin szakon szerzett tanári oklevelet.
Doktorátusát történelemtudományból szerezte. A Csíksomlyói Főgimnázium
tanára volt 1896-tól, 1907-től pedig Csík vármegye főtanfelügyelője.
Első felesége: Balogh Berta, akitől István fia született. Berta fiatalon
elhunyt. Második felesége Láng Irén volt, a család az 1910-es évek
elejétől Tordán élt, itt született 1911-ben édesapám: Balló László. A
családban négy gyermek nevelkedett, két leány is született: Ilona és
Piroska. A Balló-család 1914-ben Csongrád vármegyébe települt át, ahol
nagyapám gimnáziumi görög-latin-történelem tanár volt az 1922-es
nyugállományba vonulásáig. Ezután csanádi főtanfelügyelőként
tevékenykedett. Szegeden érte a halál 1953. december 9-én, s itt
temették el a Belvárosi Temetőben. (Gyermekei közül a két leánya élt
akkor Szegeden. Szeged, Kállay – fasor 25. sz. alatt, majd a Dugonics tér
2. szám alatt laktak, ez utóbbi címen jelenleg a Romániai Kulturális
Intézet működik.). Főbb munkái a Csíksomlyói Főgimnázium Értesítőjében
jelentek meg, illetve könyv alakban: Altorjai Báró Apor Péter élete és
működése (1897.), Báthori Endre bíbornok és erdélyi fejedelem halála
(1899.), Teleki Mihály ( életrajz ,1903.), A madéfalvi veszedelem
(1906.). Nem jelent meg azonban a Szemelvények P. Loisteiner Lénárd
kéziratából című munkája, ennek kéziratát jómagam őrzöm. Fáradhatatlanul
kutatott magán- (családi) és egyházi levéltárakban a székelység
történelmi emlékei után, és számtalan fontos okiratot és adatot tárt fel
és dokumentált. A Magyar Történelmi Tár közölte 1899-ben az alábbi
publikációit: Tatár rabság (1662, 1665), A külföldi iskolázás
történetéhez (1593) és Adatok a székelyek történetéhez (1466-1575). A
Székely Oklevéltár köteteinek szerkesztője: dr. Szádeczky Lajos (más
források dr. Szádeczky-Kardoss Lajosként emlegetik) segítőjeként
említette nagyapámat: „Csíkvármegye területén a kutatásban, majd a
feldolgozásban derék munkatársam volt akkor jeles tanítványom, most
csíksomlyói gymn. tanár Balló István, a vármegye szülötte, a ki ezután
is folytatta a kutatást" (...). Az Irodalmi Szemlében a Székely
Oklevéltár VII. kötetének megjelenésekor a könyvismertetőt nagyapám
írta. A Magyar Gazdaságtörténelmi Szemlében 1899-ben az alábbi írásai
jelentek meg: Lóorvosságok és kuruzslások a XVI. századból és Adatok a
csíki negyedfél megye havasainak közös birtoklásáról. Hargitaváralja
jelképes székely község hív. Közlönye, az erdélyiek tudományos,
szépirodalmi és társadalmi folyóirata Szegeden jelent meg (Trianon
után). Ebben publikálta „Báthory István lengyel király és a székelyek",
valamint a „Székelyek három rendje" című írását. 1943-ban Szegeden
jelent meg tollából A székelyek régi története és lófő Csíkszentgyörgyi
Jósa János / írta Csíkszentimrei Balló István ([1943]) Könyv/monográfia.
Kétségtelenül legjelentősebb műve az a közel 8500 oldalnyi terjedelmű
kézirat, amelyben vármegyékbe csoportosítva helységenként feldolgozza a
Székelyföld történelmét, mindvégig pontosan megjelölve a forrásokat. Ezt
a hatalmas szellemi örökséget én kaptam meg, gyermekkorom óta őrzöm, és
szándékom szerint a Csíki Székely Múzeumnak ajándékozom, hogy őseink
történelmének mai és jövőbeni kutatói mindenkor hozzáférhessenek ... Balló László
Szombathelyről (A Magyar Irószövetség tagja).”
Forrás: székelyhon.ro
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése