2014. 10. 18.

Hogyan állsz az adó fizetéssel?



Magyarországon és nálunk választások lesznek. A hatalom áttestálása valakikre. A hatalom erő valaminek a véghez vitelére. Forrása pedig az Isten. Ő fölötte áll mindennek, ő a világtörténelem korlátlan ura (Iz 45,1. 4-6) – hirdette Izajás próféta. A  hatalom birtokosai, még ha nem is tudják, mégis Isten eszközei. Elvégre mindenki valamiben Isten munkatársa, ezért a történelem egyben üdvtörténet is. Kürosz perzsa király trónra lépésével, Kr. e. 538-ban a választott nép szabadítója, Isten irgalmának eszköz lett. A földi hatalomnak Isten törvényéhez kell igazodnia, ami szolgálat, latin szóval minisztérium. Ha valaki meg akarja szerezni a földi hatalmat, akkor erre kell figyelnie. A valóság mégis más. A pályázók népszerű programmal hozakodnak elő, fizetés emelést, fejlettebb iskola- és biztonságosabb egészségügyi rendszert, autópályákat ígérnek, ami egyből tetszetős. De hogy ennek fedezetéül magasabb adó befizetése szükséges, arról szemlesütve hallgatni illik. A mindenkori állam kötelessége polgárai jólétének a biztosítása, amiért a hatalom jogosan elvárja alattvalóitól a közterhek viselését. De milyen az ember? Ahol megszorítások vannak, onnan igyekszik kibújni. A maguk hatalmát féltő farizeusok és Heródes-pártiak a megtévesztés bókjával és egy álproblémával állnak Jézus elé (Mt 22,15-21). A farizeusok azt tartották, hogy ők csak Istennek tartoznak adót fizetni, a császárnak nem. A Heródes-pártiak az adó megtagadást a politikai hatalom elleni lázadásként értelmezték. Ebbe a csapdába akarták behúzni Jézust, aki átlátta gonoszságukat: „Miért kísértetek, ti képmutatók? Mutassátok az adó pénzt!” És ekkor hangzott el a sokszor idézett mondat: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré – az Istennek, ami az Istené!” Jézus a „szabad” és „nem szabad” kérdés fölé emelkedik. Rámutat, hogy a politikai hatalom, nem követelheti meg azt, ami egyedül Istent illeti meg, vagyis az abszolút hódolatot még akkor sem, ha a vallási vezetőkkel szövetkezik. Jézus tanítványa is szembesül a hasonló kelepcékkel. Pál apostol Kr. u. 50-ben két tanítványa társaságában jutott el Tesszalonikába (1Tessz 1,1-5b). Igehirdetése nyomán sokan megtértek. Néhány hét után a zsidók féltékenyek lettek és megindították a halálos üldözést. Pál és társai emiatt elmenekültek, és újabb missziós lehetőség tárult ki előttük. Ezért írta, hogy az Istent szeretőknek minden a javukra válik. A keresztségben és a bérmálásban missziós feladatot kaptuk, gyakoroljuk Jézus Krisztus prófétai, papi és királyi hatalmát. Ennek alapja és célpontja az isten- és emberszeretet. Szeret az, aki ismeri, hogy Isten előbb szeretett minket. Jézus szeretete késztessen bennünket, hogy másokat is elvezessünk őhozzá. A római pénzen az uralkodó képmása volt látható, ugyanúgy minden ember szívébe Isten képmása van belevésve. Az Övéi vagyunk, hozzá kell térnünk. Az adófizetés lényege, hogy adjuk oda Istennek életünket és szívünket.
 
„Én vagyok az Úr, és senki más.” (Iz 45,6)
            Darvas-Kozma József

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése