Magyarországon és nálunk választások lesznek.
A hatalom áttestálása valakikre. A hatalom erő valaminek a véghez vitelére.
Forrása pedig az Isten. Ő fölötte áll mindennek, ő a világtörténelem korlátlan
ura (Iz 45,1. 4-6) – hirdette Izajás próféta. A
hatalom birtokosai, még ha nem is tudják, mégis Isten eszközei. Elvégre
mindenki valamiben Isten munkatársa, ezért a történelem egyben üdvtörténet is.
Kürosz perzsa király trónra lépésével, Kr. e. 538-ban a választott nép szabadítója,
Isten irgalmának eszköz lett. A földi hatalomnak Isten törvényéhez kell
igazodnia, ami szolgálat, latin szóval minisztérium. Ha valaki meg akarja
szerezni a földi hatalmat, akkor erre kell figyelnie. A valóság mégis más. A
pályázók népszerű programmal hozakodnak elő, fizetés emelést, fejlettebb
iskola- és biztonságosabb egészségügyi rendszert, autópályákat ígérnek, ami
egyből tetszetős. De hogy ennek fedezetéül magasabb adó befizetése szükséges,
arról szemlesütve hallgatni illik. A mindenkori állam kötelessége polgárai
jólétének a biztosítása, amiért a hatalom jogosan elvárja alattvalóitól a
közterhek viselését. De milyen az ember? Ahol megszorítások vannak, onnan
igyekszik kibújni. A maguk hatalmát féltő farizeusok és Heródes-pártiak a
megtévesztés bókjával és egy álproblémával állnak Jézus elé (Mt 22,15-21). A
farizeusok azt tartották, hogy ők csak Istennek tartoznak adót fizetni, a
császárnak nem. A Heródes-pártiak az adó megtagadást a politikai hatalom elleni
lázadásként értelmezték. Ebbe a csapdába akarták behúzni Jézust, aki átlátta
gonoszságukat: „Miért kísértetek, ti képmutatók? Mutassátok az adó pénzt!” És
ekkor hangzott el a sokszor idézett mondat: „Adjátok meg a császárnak, ami a
császáré – az Istennek, ami az Istené!” Jézus a „szabad” és „nem szabad” kérdés
fölé emelkedik. Rámutat, hogy a politikai hatalom, nem követelheti meg azt, ami
egyedül Istent illeti meg, vagyis az abszolút hódolatot még akkor sem, ha a
vallási vezetőkkel szövetkezik. Jézus tanítványa is szembesül a hasonló
kelepcékkel. Pál apostol Kr. u. 50-ben két tanítványa társaságában jutott el
Tesszalonikába (1Tessz 1,1-5b). Igehirdetése nyomán sokan megtértek. Néhány hét
után a zsidók féltékenyek lettek és megindították a halálos üldözést. Pál és
társai emiatt elmenekültek, és újabb missziós lehetőség tárult ki előttük.
Ezért írta, hogy az Istent szeretőknek minden a javukra válik. A keresztségben és a bérmálásban
missziós feladatot kaptuk, gyakoroljuk Jézus Krisztus prófétai, papi és királyi
hatalmát. Ennek alapja és célpontja az isten- és emberszeretet. Szeret az, aki
ismeri, hogy Isten előbb szeretett minket. Jézus szeretete késztessen
bennünket, hogy másokat is elvezessünk őhozzá. A római pénzen az uralkodó
képmása volt látható, ugyanúgy minden ember szívébe Isten képmása van
belevésve. Az Övéi vagyunk, hozzá kell térnünk. Az adófizetés lényege, hogy
adjuk oda Istennek életünket és szívünket.
„Én vagyok az Úr, és senki más.” (Iz 45,6)
Darvas-Kozma József
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése