„Pálosaink, a fehér barátok” címmel nyílt kiállítás Pécsen

Az év egyik legjelentősebb időszaki kiállítását nyitotta meg Udvardy György megyéspüspök október 17-én a pécsi Janus Pannonius Múzeum Modern Magyar Képtárában.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A Pálos Rend és az Országos Széchenyi Könyvtár összefogásával megvalósult rendtörténeti léptékű kiállítás, az alapítás időszakától kezdve egészen napjainkig mutatja be az egyetlen magyar alapítású szerzetesközösség páratlan kulturális, művelődés- és művészettörténeti értékeit, s emellett fölvillantja a fehér barátok jövőbe tekintő bizalmát is.
Közel nyolcszáz év távlata tárul a látogató tekintete elé az „önismereti közkincsképzés” ragyogó példáját bemutató tárlaton.

„Szent Mária!... légy tanács, kérlek, én szomoróságomnak, szegénségemnek, szorgalmatosságomnak és én mindennemö szikségemnek!” – olvasható a Szűz Máriához szóló imádság a 15. századi Festetics-kódexben, amely talán a legszebb díszítésű magyar nyelvemlékünk. Mellette ott látható a częstochowai kolostor szintén a 15. században keletkezett, hazánkban eddig még soha nem látott kódexe, amelynek magyar nyelvű bejegyzését Domokos Pál Péter fedezte fel 1965-ben, valamint látható a kiállításon a nagyvázsonyi pálos kolostor 1513-ban keletkezett ún. Czech-kódexe is. E könyvek olyan értékek, amelyeket még soha nem láthatott együtt a közönség.

Mindezek mellett a legjelentősebb közgyűjteményekből származó eredeti kéziratok, híres pálosokat ábrázoló festmények, misekönyvek, időszaki kiadványok, korabeli képeslapok, filmhíradó részletek is megtekinthetők a kiállításon.
„Egy csendes, érdeklődéssel megtöltött látogatás alkalmassá teheti a lelkünket arra, hogy feltáruljon valami abból az ajándékból és titokból, ami a szerzetességet a világ előtt körülveszi” – fogalmazott Udvardy György pécsi megyéspüspök a kiállítás megnyitóján mondott beszédében.

„Ajándék, mert a szerzetesközösség a maga létében, tagjaiban és közösségében Jézus Krisztust, az Isten irgalmát, jóakaratát, az Ő ember iránti hűségét, bizalmát, a jövőbe vetett reményét jeleníti meg – emelte ki a főpásztor. – Ez a krisztusi magatartás az alapja a szerzetesi fogadalmaknak. Ajándék, mert mindig sorsközösséget vállal egy konkrét közösséggel, népünkkel, nemzetünkkel, egyházunk, városunk tagjaival.”
„Ugyanakkor a szerzetesközösség egy titok hordozója is, mert amit megjelenít, az nehezen értelmezhető, nehezen fogalmazható meg. Hiszen személy és személy közötti kapcsolatról, a legbelsőbb döntésről van szó, melyet kívülről, sokszor a titok elképzelhető legsötétebb oldalát hangsúlyozva szeretnénk valahogyan értelmezni, mint ahogyan a világ ezt különböző korokban megtette. A kívülálló a kézzel fogható hasznosságot kutatja, és nem érti, mi haszna, mi értelme van az imádságnak, vagy annak, ha valaki csendben, csak az Istenre figyel... Pedig talán ekkor teszi a legtöbbet, ekkor a leghasznosabb egy szerzetes tevékenysége" – mutatott rá a pécsi püspök.
„A kiállított tárgyak ezt a titkot szeretnék közel hozni a látogatókhoz. Akkor tudunk a titok közelébe kerülni, ha csendben elidőzünk a tárgyak előtt, s hagyjuk, hogy hassanak ránk” – hangsúlyozta Udvardi György.

Fotó: Cser István
Cser István/Magyar Kurír