Október 13-án Boldog Alexandrina Maria da Costa
portugál misztikusra és szalézi munkatársra emlékezett a Szalézi Család. A
tíz évvel ezelőtt boldoggá avatott misztikus életét a Szaléziak.hu
ismerteti.
„Egy olyan lélekre emlékezünk, aki Krisztus húsvéti misztériumát
saját testében élte meg” – fogalmazott Pierluigi Cameroni, a Szalézi
Család szentté avatási ügyeinek egyetemes posztulátora.
Boldog Alexandrina Maria da Costa (1904. márc.30. - 1955. okt.13.) egyedülálló példája a szalézi
karizma misztikus, önfeláldozó dimenziójának; az egyház a tisztaság és a
kitartó hit példaképeként állítja a mai fiatalok elé.
 |
| Balazar falu ahol élt |
Tizennégy éves korában tisztasága védelmében kiugrott az ablakon,
megbénult, és élete végéig ágyhoz volt kötve. Sokáig imádkozott
gyógyulásáért, de amikor felismerte, hogy hivatása a szenvedés,
teljességgel belenyugodott Isten akaratába. Évekig minden pénteken
átélte Jézus szenvedéseit.
1942-től haláláig nem evett és nem ivott
semmit, egyetlen tápláléka az Eucharisztia volt. Erős kapcsolat fűzte a
Szalézi Családhoz, életét és szenvedéseit a fiatalságért ajánlotta föl.
Az első misztikus élményben abban az időszakban volt része, amikor
életét nagyobb egységben kezdte élni az Oltáriszentségben jelen lévő
Jézussal, a Legszentebb Szűz segítségével. Egyszer, amikor magányosnak
érezte magát, így sóhajtott fel: „Jézus, te a tabernákulum foglya vagy,
úgy, mint én az ágyam foglya a Te akaratod szerint. Legyünk társak a
szenvedésben!” Ettől fogva élete egyre inkább egy folyamatos
szentségimádáshoz kezdett hasonlítani.
1938. október 3-tól 1942. március 24-ig minden pénteken, összesen 182
alkalommal átélte Krisztus szenvedéseit, és egyre intenzívebben
szenvedett. Átélte a stigmák fájdalmát, a töviskoszorúval való
megkoronázást, a korbácsolást és a kereszthalált. Életét
szeretetajándékként ajánlotta fel Istennek, hogy segítsen megmenteni a
bűnös lelkeket.
Azonban Alexandrina számára Krisztus követése nemcsak szenvedést
jelentett, hanem különös szeretetet is. Ez a szeretet olyan módon
alakította át egész lényét, hogy mások is látták sugározni belőle az
isteni életet – tekintetével, mosolyával, bölcs szavaival és
szelídségével az ég felé irányította az embereket. 1944-ben tagja lett a
Szalézi Munkatársak Egyesületének. Azt akarta, hogy ígérettételének
emléklapja mindig a szeme előtt legyen, ezért bekeretezve az ágyával
szemben helyezték el.
1955. október 12-én kérte a betegek kenetét. Másnap, október 13-án,
az utolsó fatimai jelenés évfordulóján hallották, amint ezt mondja:
„Boldog vagyok, mert a mennyországba megyek.” Este fél 8-kor halt meg.
Kívánsága szerint sírjára ezt írták: „Bűnösök, ha testem pora
segíthet abban, hogy megmeneküljetek, gyertek közelebb, lépjetek rá,
tapossátok a lábatokkal addig, amíg el nem tűnik. De ne vétkezzetek
többet; ne bántsátok Jézust többet!”
 |
| Boldog Alexandrina da Costa sírja |
Mióta Alexandrina da Costát 2004. április 25-én boldoggá avatták,
egyre növekvő érdeklődés övezi spiritualitását és az általa közvetített
üzenetet. Minden hétvégén 3-5 ezer ember látogatja az emlékét őrző
helyeket az észak-portugáliai Balazarban, hogy megismerjék életét és
tanúságtételét.
Fotó: Szaléziak.hu
Magyar Kurír
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése