Aki bele mer bocsátkozni a barátságnak, a
szerelemnek az elkötelezettségébe, aki mer eszményekért lelkesedni, aki tud
családért, egyházért és nemzetért áldozatot hozni az kiszolgáltatja magát a nem
látható világnak. Ezzel pedig tanúságot is tesz, hogy hisz a szellemi világ
dolgaiban, az ember méltóbb jövőjében. A világ megismerésének folyamatában is
döntő jelentősége van a hitnek. Igaz ugyan, hogy tudást, ismeretet az érzékelés
és a tapasztalás alapján szerzünk, de a keletkező eredmények és ismeretek a
hitbe ágyazódva rögzülnek. Sőt! Csak úgy tudunk keresni, kérdezni, hogy eleve
létezik bennünk a hit, amely a megismerés tárgyára vonatkozik. A legtöbb
ismerethez nem a saját kísérleteink ösvényén jutunk el, hanem a mások
tapasztalatának, megbízhatóságának elfogadása által. Szellemi értelemben ez is
hit. Éppen ezért a hívő közösségben folyamatosan tisztázni kell a hit fogalmát,
és egyénenként is reflexiót kell végezni: kinek, mit és hogyan hiszek?
A hit köznapi értelemben egy valószínű be nem
láthatót, bekövetkezését illető bizonytalanságot takar. Így lehet hinni a
kedvenc csapat győzelmében, a vállalkozás sikerében, a szakma elsajátításában.
Csakhogy ennek a hitnek tárgyai mind horizontálisak. Megvalósulásuk és
elérhetőségük a mindennapok eseményei közül valók és mulandók.
Egy dimenzióval magasabbra lépve: lehet hinni
a szellemi világ dolgaiban, az ember méltóbb jövőjében is. Az újszövetség
legpontosabb megfogalmazása szerint: „ A hit szilárd bizalom abban, amit
remélünk, meggyőződés arról, amit nem látunk.” Ez az ember transzcendens
hivatásához egyedül méltó lépték. Az egész embert átfogó szellemi-lelki
életének és megélt hitének az alapjában és végső céljában Isten van. Van, aki
létezik. Van, aki boldogságra hív meg. Ennek első jele, hogy szabadsággal
ajándékoz meg vagy pedig szabaddá tesz. Választott népének előre jelezte az
egyiptomi rabságból való szabadulás éjszakáját, ezért nem kellett félniük,
amikor az esemény bekövetkezett. (Bölcs 18,6-9)
A hit hősei mindig egy jobb
haza után, a mennyei haza után vágyakoztak. Ezért készek voltak minden
áldozatra, főleg Ábrahám, aki biztosra vette, hogy Isten képes a halottakat is
feltámasztani. (Zsid 11,1-2. 8-19)
A hit
Isten igazmondásán nyugszik, a remény az ő erejére és hűségére támaszkodik. Végül
szeretett Fiát küldte hozzánk, hogy aki hittel követi, annak adja országát,
létgazdagságát. Vele minden kapcsolat a boldogság titkának lesz alárendelve.
Boldognak lenni azt jelenti, készen lenni, várni és ünnepelni Isten jelenlétét.
(Lk 12,32-48) Aki eljut ennek felismerésére, azt Isten Lelke vezeti. S a
kegyelmi élet éberré, virrasztóvá alakítja. Az Úr érkezése teljessé teszi
megváltásunkat.
„Atyátok úgy látta jónak, hogy nektek adja az
országot.” Lk 12,32.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése