A csíkszentgyörgyi Molnár György kapufaragó fiaival, Lászlóval és Józseffel készítette 2004-ben |
Divat már külföldön is
székely-kaput állítani, ahol a lakosság valamilyen kapcsolatban áll a
magyarsággal. E kapukat szeretik, értékelik, mert a székelység lelkében
meggyökerezett Isten- és emberszeretetet szimbolizálják. Azt a jelentést
hordozzák, hogy az emberek boldog találkozása szeretetben és békében Isten
segedelmével valósul meg. Ez összecseng Babits, Eucharistia c. verse
gondolatával:
„Áradj belénk hát, óh örök
igazság és szent szeretet!
Oldozd
meg a bilincseket
amikkel törzs és vér leköt,
hogy szellem és ne hús tegyen
magyarrá,
s nőjünk ég felé,
testvér–népek közt, mint a fák,
kiket mennyből táplál a
nap.”
Izajás próféta a messiási időkről hirdeti, hogy Isten üdvözíteni akarja
az emberiséget, ezért egyetlen néppé formálja őket (Iz 66, 18-21). A Messiásban
teljes értékű tagjai lesznek a pogányok is Isten népének, másrészt az
ószövetségi rend teljesen átalakul az újban. Izajás előre hirdeti, hogy Isten
közülük választja ki papjait, hogy tovább vigyék az Igét és bemutassák az
áldozatot. Mindez beteljesedett a Szentlélek eljövetelekor, pünkösd napján. A
világ különböző tájairól Jeruzsálemben tartózkodó hívek, az apostolok
igehirdetésére megkeresztelkedtek, Krisztusban testvérekké lettek, és létrejött
a szeretet civilizációján alapuló egyház. Tagjainak élete és evangelizálása által
a népek felszabadítása elkezdődött. Mi, akik Jézus Krisztusban vagyunk, feladatunk,
hogy az emberi civilizáció minden eszközét felhasználva, mindenkit meghívjunk
Isten újszövetségi Egyházába, a hit és szeretet közösségébe. Mert mindenki
üdvözülhet, mivel Jézus mindenkinek felajánlja az üdvösséget (Lk 13, 22-30).
Jézus egy
kíváncsiskodó ember kérdése nyomán rámutat, hogyan lehet az üdvösségre eljutni.
Az üdvözülés dolgában senki sem érezheti magát biztonságban. Mindenkinek már
most be kell lépnie Isten egyetemes országába, leküzdve azt ami akadályoz: a
bűnöket és gyengeségeket. El kell indulni az üdvösségre vivő szűk kapun át, nehogy
későn érkezzünk, amikor az idő lejár és bezárul az ajtó. Az üdvösség útjára
lépett keresztény sem élhet illúzióban, hanem egy életen át kell személyre
szabottan munkálkodnia üdvösségén. Senki nem érezheti magát üdvössége felől
bebiztosítva sem születése, sem helyzete címen. Egy pap mondta: „Nincs
jelentősebb téma, mint az üdvösségünk, de olyan „téma” ez, amelyet csak az ért,
aki éli. A süllyedő Titanicról az óceánba veszéssel fenyegetett utasok sem azt
kérdezték a feléjük közeledő csónakban lévőktől: Tessék mondani, sokan fognak
megmenekülni?”
Isten szerető atyánk, aki helyesen szeret és helyesen is nevel (Zsid 12,5-7. 11-13). A nehézségekben
és szenvedésekben „úgy bánik velünk, mint fiaival” - csak a nagyobb jó
távlatában javít és tesz próbára, hogy új lelki megújulásokon át hozzá
érkezzünk. Aki ezt belátja, az már átlépte a „szűk kapu” küszöbét, igyekezete
megmenti a zárt ajtó keserűségétől.
„Igyekezzetek a
szűk kapun bejutni!” Lk 13,24
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése