Harcban és ellentmondások között születik meg
az igazi béke. Ez a békeállapot csak azután következik be, miután megtörténik a
Messiás melletti állásfoglalás, a megtisztulás és a szétválasztás. Ezért nagyon
hosszú az út, amíg Jézus békéjét megértjük. Addig is mindenkinek át kell mennie
azon a döntésen, küzdelmen, harcon, tűzön, amely megszüli az igazi békét,
igazságot, az értékek kibontakozását. (Lk 12,49-53) Krisztus evangéliumának
sokan gyűlöletből, elvakultságból ellene mondanak. Innen támad a sokféle
szakadás és békétlenség a világon, nemcsak a családokban, hanem a népek között
is, ahol buta hiszékenység posványától megfertőzött vagy a kiszikkadt
hitetlenség sivatagi lelkei nyíltan üldözik a keresztényeket, sőt kegyetlenül
le is gyilkolják. Mindezt a nyugati világ közömbösen nézi, miközben titkon
fegyvereket szállít pénzért. S ahelyett, hogy a gazdag országok pénzurai
segítenék otthonmaradásukban az elvándorlókat, Európa tönkretételét mozdítják
elő, mert ebből is hasznot akarnak húzni, mint a két világháborúból. A muszlim
környezetben élő keresztényeket a szenvedések elborították. Sorsuk Jézus
sorsához hasonlít, akit elárasztottak a szenvedések, és így keresztelkedett meg
bennük. Jézus melletti döntésünk után nekünk is hasonlóan kell megkeresztelkednünk,
hogy méltóak legyünk Krisztus békéjére.
Világunk kuszaságaiban eligazodni nehéz, főleg
amikor dönteni kell az igazság kimondása vagy az igazságtalanság elhallgatása
között; mikor a gyűlölet harsog a médiában és az igazak szenvednek; mikor a
ultraliberálisok hangoskodnak és értékeink ellen dolgoznak. Töprenghetünk még
azon, hogy mit is tegyünk? Jó annak, aki tisztán látja a helyzeteket, aki nem
vág neki ösztönösen a megoldásnak, hanem Istentől vár világosságot, mint
Jeremiás. (Jer 38,4-6. 8-10). A próféta fiatalon vállalta a hivatást és a 40
évi kockázatos helyzeteket. Isten szavát hirdeti akkor, amikor az nem népszerű,
hanem egyenesen ellene van a korszellemnek. Szenvedése csak előképe volt Jézus
üdvösségszerző szenvedésének. Jövendölése, mely miatt szenvedett,
beteljesedett, így Isten igazolta őt és előzőleg meg is szabadította. Jézust
is feltámasztotta az Atya, igazolta az általa hirdetett örök élet létezését, és
így Jézus ennek a hitnek szerzője, azaz hirdetője és bevégzője, mert rajta
mindez beteljesedett (Zsid 12,1-4). Az istenszeretetnek számtalan ellensége
van. De mindenik egyetlen ponton tud érvényesülni: ha az önszeretet nagyobb az
istenszeretetnél.
Aki önmagánál jobban szereti az Atyját, az ellenáll minden
olyan tettnek, gondolatnak, vágynak, szónak, amely összeegyezhetetlen az istenszeretettel.
„Juhaim hallgatnak szavamra és a nyomomban
járnak.” Jn 1o,27.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése