Boldog
Temesvári Pelbárt (1435-1504) híres ferences hitszónok és író az életből vett
képekkel szeretett szemléltetni. Bátor meggyőződésű pap volt, aki a középkor
aszketikus szellemét és erényeit hirdette és ostorozta Mátyás király reneszánsz
udvarának erkölcsi visszaéléseit. A Tejesköcsög példázatával így tanít az
aggodalmaskodó és ábrándozó emberről: „Az történik vele, amit arról a leányról
mesélnek, aki nagyon nyugtalanul várta, hogy férjhez vigyék, és ezért gyakran
erről is álmodott. Amikor egyszer tejjel teli köcsögöt vitt a piacra, hogy
eladja, letelepedett és elgondolkodott azon, hogy a tej árából szép sarut
vásárol, s abban mutogatja magát, hogy megtetsszen egy férfinak. Ilyen
gondolatokkal el is aludt, és látta is álmában a megvásárolt szép sarut. De
amikor a lábára akarta húzni, íme, megcsúszott a sarka, és a köcsögben lévő tej
hirtelen mind kiömlött. Felriadva sírva fakadt, mert elvesztette a tejet is, a
pénzt is, és nem vehette meg a sarut, hanem kiérdemelte a verést.”
Jézus ismer
mindenkit. Számol sikertelenségeinkkel,
kudarcainkkal és az arra adható emberi válaszokkal. Ezért említi a tornyot
építő ember és a háborúzó király várható kudarcát kísérő gúnyolódást.
Példázatban tárja elénk, hogy elképzeléseinkkel arányban kell állnia
képességeinknek, nehogy képzelgéseink áldozati legyünk, és kinevessenek érte az
emberek. (Lk 14,25-33)
Most Jézusnak tegyük fel a kérdést: vajon nem jutott-e ő
is a toronyépítő ember sorsára, amikor elkezdte építeni egyházát, de nem tudta
befejezni? Nem hallja-e a gúnyolódok folyamatos megvető bírálatát napjainkig?
Jézus teljes elszántsággal állt ki a világ elé, ezzel az egyházzal. Az Isten
országát ebben a világban a konkolyos vetéshez, a minden halat egybefogó
hálóhoz hasonlította, és olyan háznéphez, melynek tagja jók is, de tévedések
áldozati is, e világi szempontok rabjai is lehetnek, sőt lesznek. Imádkoznia
kellett értük, mert a sátán rostájára kerültek. Jézus tudta, hogy ő maga, evangéliuma
és egyháza olyan kő, amelyet „az építők elvetettek” – tehát mindig lehet
találni benne hiányosságot.
De az egyház azért ilyen, mert Jézus így gondolta
el, amely küzd a bűnnel, az emberi gyengeségekkel. Ő tudja, hogy ebben a
világban még sokáig kell élni a gonoszsággal, pedig a gonoszt legyőzte böjtöléséve,
tanításával, csodáival és a kereszten. Jézus követőjének útja csak Jézus útja
lehet. Aki ezt felismeri, hamar bölcsességre jut. (Bölcs 9,13-19) Látni tudja
az életlabirintusából a kijáratot, az összefüggéseket és a végső célt. A bölcs
ember ezért hittel építi a jövőt. A két kezén kívül az Isten segítségében bízik.
Az ilyen az üdvösség útján járó, megbocsátó tud lenni. (Fil 9b-10. 12-17)
Az
Onezimusz szindrómák (társadalmi bajok) ma más-más formában jelentkeznek, de ezeket Jézus
bölcsességével a magunk javára fordíthatjuk, mert csak általa menekülhetünk
meg.
„Aki
nem hordozza keresztjét, nem lehet az én tanítványom.” Lk 14,26.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése