2016. 09. 04.

Azért ilyen, mert ...



Boldog Temesvári Pelbárt (1435-1504) híres ferences hitszónok és író az életből vett képekkel szeretett szemléltetni. Bátor meggyőződésű pap volt, aki a középkor aszketikus szellemét és erényeit hirdette és ostorozta Mátyás király reneszánsz udvarának erkölcsi visszaéléseit. A Tejesköcsög példázatával így tanít az aggodalmaskodó és ábrándozó emberről: „Az történik vele, amit arról a leányról mesélnek, aki nagyon nyugtalanul várta, hogy férjhez vigyék, és ezért gyakran erről is álmodott. Amikor egyszer tejjel teli köcsögöt vitt a piacra, hogy eladja, letelepedett és elgondolkodott azon, hogy a tej árából szép sarut vásárol, s abban mutogatja magát, hogy megtetsszen egy férfinak. Ilyen gondolatokkal el is aludt, és látta is álmában a megvásárolt szép sarut. De amikor a lábára akarta húzni, íme, megcsúszott a sarka, és a köcsögben lévő tej hirtelen mind kiömlött. Felriadva sírva fakadt, mert elvesztette a tejet is, a pénzt is, és nem vehette meg a sarut, hanem kiérdemelte a verést.” 
Jézus ismer mindenkit. Számol sikertelenségeinkkel, kudarcainkkal és az arra adható emberi válaszokkal. Ezért említi a tornyot építő ember és a háborúzó király várható kudarcát kísérő gúnyolódást. 
Példázatban tárja elénk, hogy elképzeléseinkkel arányban kell állnia képességeinknek, nehogy képzelgéseink áldozati legyünk, és kinevessenek érte az emberek. (Lk 14,25-33) 
Most Jézusnak tegyük fel a kérdést: vajon nem jutott-e ő is a toronyépítő ember sorsára, amikor elkezdte építeni egyházát, de nem tudta befejezni? Nem hallja-e a gúnyolódok folyamatos megvető bírálatát napjainkig? Jézus teljes elszántsággal állt ki a világ elé, ezzel az egyházzal. Az Isten országát ebben a világban a konkolyos vetéshez, a minden halat egybefogó hálóhoz hasonlította, és olyan háznéphez, melynek tagja jók is, de tévedések áldozati is, e világi szempontok rabjai is lehetnek, sőt lesznek. Imádkoznia kellett értük, mert a sátán rostájára kerültek. Jézus tudta, hogy ő maga, evangéliuma és egyháza olyan kő, amelyet „az építők elvetettek” – tehát mindig lehet találni benne hiányosságot. 
De az egyház azért ilyen, mert Jézus így gondolta el, amely küzd a bűnnel, az emberi gyengeségekkel. Ő tudja, hogy ebben a világban még sokáig kell élni a gonoszsággal, pedig a gonoszt legyőzte böjtöléséve, tanításával, csodáival és a kereszten. Jézus követőjének útja csak Jézus útja lehet. Aki ezt felismeri, hamar bölcsességre jut. (Bölcs 9,13-19) Látni tudja az életlabirintusából a kijáratot, az összefüggéseket és a végső célt. A bölcs ember ezért hittel építi a jövőt. A két kezén kívül az Isten segítségében bízik. Az ilyen az üdvösség útján járó, megbocsátó tud lenni. (Fil 9b-10. 12-17) 
Az Onezimusz szindrómák (társadalmi bajok) ma más-más formában jelentkeznek, de ezeket Jézus bölcsességével a magunk javára fordíthatjuk, mert csak általa menekülhetünk meg.

„Aki nem hordozza keresztjét, nem lehet az én tanítványom.” Lk 14,26.
           


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése