Krisztus
király - A Jelenések
könyvének bevezetője hét ázsiai egyháznak szóló levelet tartalmaz. Ezek egyike
a filadelfiai egyházközség tagjainak így szól: „Ragaszkodjál ahhoz, amid van, hogy senki el ne vegye koszorúdat. A
győztest oszloppá teszem Istenem templomában, és többé nem kerül ki onnan.
Ráírom Istenem nevét és Istenem városának nevét, az új Jeruzsálemét, amely
Istenemtől száll alá az égből, és az én új nevemet” (Jel 3,7-13). Az üzenet
lényege, hogy a közösségnek Krisztus visszajöveteléig kell helytállnia, hogy
megkapja a megígért győzelmi koszorút.
A koszorú az örök élet jelképe. A ’stephanos’ az atlétikai versenyeken
győzteseket megillető koszorú volt, az istenek dísze, a halhatatlanság jele. Jézus
azt is ígéri, hogy a győztest oszloppá teszi Isten templomában. Az ’oszlop’
a
megrendíthetetlen hit jelképe. Az oszlop
kép mögött az a római-hellenista szokás áll, hogy a császárkultusz főpapjának
hivatali ideje letelte után joga volt saját szobrát a császár templomában
felállítani és ráírni arra saját nevét, apja nevét és szülővárosának nevét. Isten a teremtésben nevet adott mindennek,
tehát az övé a világ. Az új név adása az új világrendet jelenti, azt, hogy a
keresztséggel bekebelezik Krisztusba és az új Jeruzsálem, az Egyház polgára
lesz. Jézus ’új neve’, amely
ismeretlen volt a régi világ előtt: „Királyok
Királya, Uraknak Ura” (Jel 19,12., 16).
A levél üzenete,
hogy a kicsiny, emberi mértékkel mérve erőtlen közösség, ha megőrzi a rábízott
evangéliumot, ha tanúságot tesz Jézusról, ő a Királyok királya megőrzi az
üdvösségre és Jézus Krisztus részestársa, Isten országának megbecsült oszlopa
lesz.
Krisztus király ünnepe ezt fejezi ki, amelyet XI. Pius pápa 1925-ben vezette
be, hogy mindenkit a világháború okozta gyűlöletből, Krisztus isteni irgalmára
és végtelen szeretetére hívjon.
Krisztus a Lét és az Élet örök Királya: „Isten
őbenne alkotott meg mindent, és benne áll fenn minden. Ő az élet forrása.” Benne
teremtett mindent, és minden benne áll fenn. Benne lakik a teljesség, hogy
általa békítsen ki magával mindent a földön és a mennyben. (Kol 1,12-20)
A
megkeresztelt és még inkább a megbérmált ember „helyet kapott Isten szeretett
Fia országában”, nem mint szolga, hanem a titokzatos test, az egyház tagja. Ha
ennyire egy vagyunk vele, benne valamennyien
a Lét és Élet királyai vagyunk. Ennek beteljesedését ígérte meg a
bűnbánó Jobblatornak (Dizmas) ezzel a kijelentéssel: „még ma velem leszel a
paradicsomban” (Lk 23,35-43).
A Megváltó azért lett emberileg „egy vérből”
velünk, hogy az őt Királlyá kenő kegyelem eláradjon bennünk (2 Sám 5, 1-3).
Akiben Krisztus királysága él, annak is részt kell vennie az emberiség,
elsősorban saját népének vezetésében. Nem uralkodva, hanem szolgálva. „Ma
minden embernek politizálnia kell, ez a népi demokrácia lényege.” Nem
pártoskodva, hanem a maga helyén és tehetsége szerint felelősséget vállalva
népünk ügyeiért. Vállalva, hogy egy legyen Krisztus Királlyal.
„Jézus, emlékezzél
meg... „ Lk 23,42.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése