A csillag

Bevezető: A napkeleti bölcsek, Gáspár, Menyhért, Boldizsár Jézus gyermekségtörténetében szereplő személyek, akik a betlehemi csillagot követve Keletről érkeztek Jeruzsálembe, hogy hódoljanak a zsidók született királya előtt (Mt 2,1-16). Tiszteletüket Szent Ilona császárnő fellendítette. A háromkirály álmát és hazatérését a 9. századtól jelenítették meg, három egymás mellett alvó emberben. A gyulafehérvári székesegyház szentélyének kűlső domborművén is látható. Úgy tartják, hogy e domborművek a Szent István király építette székesegyházból valók. Az alvó háromkirály feje fölött a Messiást jelző csillag ragyog. Mivel álmukban utasítást kaptak, más úton tértek vissza országukba.

Ma is, aki hittel válaszol a megszólító Isten szavára, az új viszonyba kerül Istennel. Annak életében felragyog Isten jósága. Az első keresztények életében is felragyogott Isten dicsősége, és évszázadok óta tovább világít életük példája, mint a napkeleti bölcseké.

Amikor megkereszteltek minket, akkor az ezeréves domborműnél is fontosabb kincset kaptunk, az istengyermekség kegyelmét. Az istenkeresőknek utat mutatunk-e, hogy megtalálják Krisztust? 

 

Testvéreim! Isten megvilágosító és hívó kegyelme minden korban és helyen, működik. Aki a gyulafehérvári székesegyház külső szemléléséig eljut, az előbb-útóbb az Egyházba is bejut. Bent minden további eligazítást megkap. Ott felismerheti, hogy Isten a történelem ura.

1. Az Úr dicsősége felragyog fölötted – ez a biztatás eredetileg Jeruzsálemnek szólt (Iz 60,1-6). A romokban heverő Jeruzsálem felett annak dicsőséges helyreállításáról jövendöl Izajás próféta. Isten segítségének közeledését szívesen érzékelteti a világosság és a sötétség ellentétével. A világosságot Isten dicsőségének megjelenése árasztja. Az Ószövetségben ez a dicsőség egyenlő Isten erejével, mindenhatóságával, világfelettiségével és irgalmával. A próféta először a fogságból való hazatérésben látja Isten dicsőségének kinyilvánulását. Sötétség borítja a földet, homály a nemzeteket, de fölötted ott ragyog az Úr – kelj föl, vedd észre, mert elérkezett világosságod. Az Úr jelen van Jeruzsálemben, és mindenkit magához vonz dicsősége. Az Ószövetség tehát tudott róla, hogy Isten örök szövetsége által az ígéretek beteljesednek, és hirdette az eljövendő messiás-ország egyetemességét. De ez már előképe Isten jövőbeli nagy tettének, amellyel a népeket összegyűjti a Messiás országába. Krisztusban ragyogott fel Isten dicsősége és áradt ki minden nép számára és vonzza őket Egyházába, hol a világ végéig egy napon valamennyi nemzet tagjai Isten gyermekei lesznek a hitben. Ehhez a nagy vonzáshoz, misszióhoz a napkeleti bölcsek látogatása adja a bevezetést.

2. Isten országa már megjelent. Keletről jöttek imádni a Messiás királyt (Mt 2,1-12). A napkeleti bölcsek meghívása jelzi, hogy Isten a pogányokat felkarolta, mint egykor Izraelt. Láttuk csillagát – ezt hangoztatják a kereső, érdeklődő bölcsek. Más is látta a csillagot, de nem mindenkiben keltett érdeklődést. És nem mindenki indult miatta útnak. De a keletről jött vendégek, egyéniségek, bennük meg van az érték, ami a közömbös emberben nincs meg, éspedig a tüzes érdeklődés és áldozatkész hit. „Csak az összeszedett emberre mondható igazán: valaki. Csak hozzá lehet igazán szólni, és csak tőle lehet hiteles választ kapni. Mert figyelme a lényegre irányul. Együtt jár nála a képesség a felelősséggel. Életszerűség és nyitottság jellemzi” – írja Romano Guardini. Látták az Istentől kapott jelet, a csillagot és elindultak. Pedig mennyi józan szempont ellene szólt az útnak. De az út mellett szólt az Isten adta felismert jel. Mindezek, akár a későbbi események, az Isten kegyelme folytán beleépültek a napkeleti bölcsek istenélményébe. Útnak indultak. Jeruzsálemben éppen ahhoz fordultak útbaigazításért, aki hatalmát mindig is féltette, és aki tüstént az újszülött életére tört. Pontos és helyes választ viszont azok adtak, akik három évtizeddel később halálát követelték.

Micsoda tekervényes utakon vezetsz minket, Jézusunk, hogy a legsötétebb emberek, tények és események is elvezethetnek tehozzád?! Feltárul ebben az a nagy igazság, hogy „nem a kereszténységet kell az emberekhez alkalmazni, hanem az embereket kell alkalmassá tenni Krisztusra” – H. de Lubac.  A hit zarándok útja, amelyet a bölcsek bejártak ezt erősíti meg. Nem alkalmazkodni kell a körülményekhez, hanem a körülményekben Isten kinyilatkoztatásához kell igazodni. Ez számunkra a faji különbözőség  ellenére az egyetlen célra vezető út. Isten megvilágosító és hívó kegyelme mindenütt működik, és ez elegendő ahhoz, hogy az emberek megtalálják az Egyházat, a kinyilatkoztatás hordozóját s ott további eligazítást kapjanak. Ám lesznek olyanok is, akik másokat eligazítanak, de maguk nem indulnak el a hit útján, hanem azt várják, hogy Isten maga jöjjön hozzájuk.

A bölcsek odaadásával merjük-e követni a világ Megváltóját? A taizé-i Roger testvér mondotta: „Akárcsak ők, én is mindennap újra kezdem. Ugyanazokat a lépéseket: az éjszakából a fény felé. Amikor ez nem megy: egyik kétségből a másik kétségen át a hit felé”. A csillag, amelyet napkeleten láttak, előttük járt, Isten célját szolgálja, míg meg nem állapodott a ház fölött, ahol a Gyermek volt. A csillagot meglátva nagyon megörültek. Bementek a házba, és ott látták a Gyermeket anyjával, Máriával. Földre borulva hódoltak előtte. Ne feledjük, hogy földi életünk akármilyen kanyargós lehet, de ha hittel haladunk előre, ránk utunk végén a megdicsőült Krisztus vár.

3. A Lélek kinyilatkoztatta, hogy Krisztusban a pogányok is társörökösök (Ef 3,2-3a. 5-6). A próféták jelezték, hogy Isten irgalma kiterjed a pogány népekre, de a zsidó nép a messiási ország áldásait magára alkalmazta. Szent Pál apostol annak a kinyilatkoztatásnak a hírnöke, hogy Isten a pogányokat is felkarolta és országának örököseivé tette. „Kinyilatkoztatásból ismertem meg a titkot.” Jézus nemcsak a Szentcsaládé, nemcsak Izraelé, hanem az Isten által megújított népé, az Egyházé. Ebben benne van a tanítás a kegyelem ingyenességéről.

A népek és a fajok közti igazságtalan megkülönböztetést megszűntette a keresztség kegyelme által, és az Eucharisztia által olyan bensőséges kapcsolatba, kommunióba von a Szentháromsággal, amely egyben személyes és minden emberrel egyetemes.

Jézus Krisztus maga kezdeményez, hív szava által és segít, hogy kövessük őt és őrizzük meg a fogadott fiúság kegyelmét. Ha hittel válaszolunk az isteni hívásra, akkor életünkben egy új viszony veszi kezdetét. Akkor felragyog Isten dicsősége bennünk, és évszázadokra életünk tovább világít, mint a napkeleti bölcseké és Egyházunk szentjeié.

A mi hivatásunk, tanuságot tenni Krisztusról, minden ember megváltójáról. Lehetséges a tanúságtétel, mert az Egyház tagjai vagyunk, a kinyilatkoztatás és a kegyelem birtokosai, ugyanakkor az Úr asztalának vendégei. Ismerjük az örök élet kenyerét, az Eucharisztiát.

Így felvértezve, tanúságtételünkkel legalább annyit teszünk-e, mint a főpapok és írástudók, hogy az Istent keresőknek utat mutassunk? Leszűkítve a kérdést, környezetemben tájékozódási pont vagyok-e a Jézust keresőknek? Örülök-e nekik? Van-e rájuk időm? Mert katolikusnak lenni annyit tesz, mint az Istennel való bensőséges kapcsolatot minden emberre kívánni és közvetíteni.

Testvéreim! A napkeleti bölcsek felismerték az Istentől kapott jelet, hittel és érdeklődéssel követték. Útjuk végén a legnagyobb istenélményben volt részük. Az álmukban kapott utasítás nyomán éjszaka más úton tértek vissza hazájukba. Egyszerre „vitték szívükben” a Gyermeket és az örömhírt, mert általa másokat is boldogítani akartak. Váci Mihály sorai találóak minden keresztényre: „nem elég elindulni,/ mást is hívni kell,/ s csak az hívjon magával,/ aki vezetni mer!” Az elindulás és vezetés bátorságához, a tanúságtételhez Istentől kérjük a megvilágosodás kegyelmét.

Szellemi sötétség borítja Európát, a járvány félelme megbénította a népek kapcsolatát, a főtisztviselők a gazdasági érdek tébolya alatt cselekednek, és nem akarják beismerni, hogy a „Heródes lelkű” betolakodókat támogatják. Ugyanakkor – ez a jó csillag számunkra –, hogy a Kárpátok gyűrűjén elhelyezkedő országok vezetői a közjó érdekében összefogtak, összetartanak és évek óta bátor kiállásukkal védik a keresztény értékeket. Ők szívükben hordozzák, mint az a három bölcs, Jézus Krisztust. Mi is most látjuk, hogy fölöttünk itt ragyog az Úr! 

Keljetek fel, ébredjetek fel – mondjuk Izajással az alvó Európa felé –, vegyék észre, hogy velünk van a világ világossága, Jézus Krisztus! Ámen.