A debreceni domonkos közösség ünnepélyes keretek között, szentmisével nyitotta meg a jubileumi évet. Az ünnepi liturgia főcelebránsa Górski Jacek házfőnök volt.
Homíliát mondott Tokodi László testvér. Kiemelte: „Sok minden sűrűsödik itt, a mai napon.” Az egyiptomi keresztények kezdték el ünnepelni január 6-án Jézus Krisztus születését, a találkozást a bölcsekkel, Urunk megkeresztelkedését és a kánai menyegző eseményét is. Sűrítették a dolgokat. Nem egy eseményt ünnepeltek, hanem egyszerre többet, mert voltak eretnekek, pogányok, akik szintén ünnepeltek ezen a napon, csak teljesen mást, más isteneket, vagy ezt az Istent, de máshogy. Az egyiptomi keresztények elkezdték ünnepelni ezt a sok dolgot, ahol a mi Urunk, Jézus Krisztus megmutatja magát. „És – folytatta gondolatmenetét a szónok – mi is sűrítjük ezt a mai napot, (...) a mai napon kezdjük meg ezt a 800. jubileumi évet, a Magyar Domonkos Tartomány megalakulásának jubileumi évét.”
A legenda szerint amikor Szent Domonkost megkeresztelték, az asszony, aki a keresztelőkútnál átvette a gyermeket a keresztelő paptól, egy nagyon fényes csillagot látott a homlokán, amely beragyogott mindent – emlékeztetett Tokodi László. – Szent Domonkost csillaggal a homlokán ábrázoljuk, mert csillagként világított az embereknek. Egy csillagot követtek a bölcsek: királyok vagy mágusok, de mindenképpen különleges emberek, akik bár pogányok voltak, nem Izrael népének fiai, képesek voltak felismerni, hogy valami olyan jelent meg az égen, ami elvezetheti őket az igazsághoz.
Szent Domonkosnak ez volt a küldetése: ezért csillag ő. Vezetett, mutatta az utat; pogányokat is, eretnekeket is, egyszerű hívő embereket is elvezetett Krisztushoz. Fénylett, és ezért jel tudott lenni – hangzott el az ünnep homíliájában.Tokodi László felidézte: Boldog Cecília jegyezte le Csodás történetek című írásában, hogy Domonkos néhány testvérrel egyszer késő este látogatta meg a nővérek egyik konventjét, az apácák már visszavonultak az éjszakára. Amikor megszólalt a harang, mindannyian sietve felkeltek, és a templomba igyekeztek. Domonkos beszédet intézett hozzájuk, amelyről Boldog Cecília azt mondja, hogy „hosszú értekezés” volt, de „nagy vigaszukra szolgált”. „Amikor abbahagyta a beszédet, ezt mondta: »Leányaim, jó lenne valamit inni.« Odahívta Rogerius testvért, aki a pincéért felelt, s meghagyta neki, hozzon bort és poharat. Aztán megáldotta, és ivott belőle… Miután a testvérek mind ittak, Szent Domonkos így szólt: »Azt szeretném, ha a leányaim is mind innának.« Akkor minden nővér ivott belőle… (…) és mindannyian annyit ittak, amennyit akartak, miközben Szent Domonkos bátorította őket: »Igyatok, leányaim!« Akkor este 104 nővér volt ott, és mind annyit ittak, amennyi jólesett” (Paul Murray OP: A domonkos lelkiség új bora 129.). Persze az első az Isten Igéje, de az öröm, a közösség, hogy együtt jól érezzék magukat, ez is nagyon fontos volt Domonkosnak – szögezte le a szónok.
Szent Domonkos ragaszkodott a teremtéshez, ahhoz, amit Isten jónak teremtett, s nem tagadta meg soha. Persze mit ér a bor önmagában, ha nem vezet el az igazi részegséghez? Azt ünnepeljük, amit 1221. május 30-án, pünkösd napján a domonkos testvérek: a Magyar Domonkos Tartomány születését. A domonkos rend nagykáptalanján kimondta: „Legyünk Magyarországon is!” Pünkösdkor, amikor a Lélek kiáradt, amikor az apostolokról azt hitték, hogy részegek, de nem azok voltak, hanem Szentlélekkel eltelt emberek. Örömben, boldogságban hangosan beszéltek arról, aki örömük forrása, az ő Istenük, aki beteljesítette azt, amit ígért.
„Legyünk mi is részegek az Eucharisztiától, attól a legrészegítőbb bortól, amely a szerelemtől, a szeretettől tesz részeggé – buzdított a szónok. – Légy csillag! Olyan ember, aki vezet másokat, az Igazsághoz, Jézus Krisztushoz. Légy olyan, mint Szent Domonkos! Vezesd a bűnösöket is, és ha kell, vedd át a terhüket”, hogy minél előbb Jézushoz juthassanak. Ez Jézus megkeresztelkedésének lényege, aki beállt a sorba, bár nem volt bűne. Segít, hogy eljussunk az Atyához.
Jézus az örömbe akar minket vezetni, mely az ő menyegzője, ahova mindannyian meg vagyunk hívva. Ebbe az örömteli közösségbe, ahol a menny és a föld egyesül, ebbe akar minket bevezetni Jézus.„Világítsunk tehát, legyünk együttérzők, és legyünk az evangéliumi öröm emberei! Azt kívánom, hogy te is legyél olyan csillag, mint Szent Domonkos, aki Istenhez vezette az embereket! (...) az is elég, ha Jézusra mutatsz, mint a betlehemi csillag!” – fogalmazott homíliájában Tokodi László testvér.
Prédikációja teljes terjedelmében ITT olvasható.
A hálaadó szentmisét Kostecki Andrzej tartományi vikárius mutatta be, a közösség tagjainak részvételével, a városi képviselők és hívek közösségének jelenlétében.
Az elöljáró a szentmise elején a Domonkos Család tagjainak átnyújtotta a jubileumi gyertyát, amely a Krisztusba vetett hit világosságát jelképezi.
Kostecki Andrzej tartományi vikárius homíliájában elhangzott: Jeruzsálem lakói megrémültek a három bölcs kérdése hallatán. Oly sokat vártak a Messiásra, ám most nem örülnek, sőt félnek. A jeruzsálemi papok is jól tudták, hogy a Messiás hol fog születni, de semmit sem tesznek, nem indulnak Krisztus keresésére; a városban maradnak.
Mi mit tennénk, ha a bölcsek hozzánk jönnének, ha minket is megkérdeznének: „Hol van az újszülött Jézus?” Lehet, hogy mi, a 21. század emberei egy erős és hatalmas Istent keresünk: olyan Istent, aki rendet tesz a világban, megszüntet minden rosszat, vagy eleget tesz minden kívánságunknak, minden kérésünknek – mondta a szónok. – Gyakran nem akarjuk Istent úgy elfogadni, ahogy közeledik hozzánk; tanácstalanul, szegényen, apró dolgokban elrejtőzve.
Mit tanítanak a napkeleti bölcsek azoknak, akik jobban szeretnének hinni Istenben, vagy meg szeretnék őt találni az egyszerű, hétköznapi eseményekben, de nem tudják, hogy kezdjenek hozzá? Nagyon egyszerűen tanítanak. Azt mondják: „Nézzetek ránk: ahhoz, hogy megtaláljuk Istent, nem elég várakozni és gondolkozni, hanem keresni kell őt. El kell mozdulnunk arról a helyről, ami néha nagyon kényelmes, és egy pillanatra ott kell hagyni minden intéznivalónkat.”
Nem kell félni az úttól, akkor sem, ha nem tudjuk, hová vezet át; és nem szabad megtorpanni, akkor sem, ha egy pillanatra kialszik a csillagunk, amely vezet minket, és sötétségben megyünk.
A bölcseket a remény csillaga vezette. Az, ami útnak indította őket, nagyobb volt a tudásuknál, az ajándékoknál, amiket magukkal vittek.
Mivé lesz a rendünk holnap? Nem tudom, de kétségtelenül a prédikátorok rendje lesz, szabad és örömteli prédikátorok rendje.A tegnaphoz és a mához hasonlóan az a vágy fogja vezérelni, hogy megélhesse és hirdethesse mindenkor azt az egységet, amelyben az első apostoli közösség élt Jézussal, hogy mindenki mint örömhírt meghallja Isten országának ígéretét.
A Szent Domonkos homlokán lévő csillag a betlehemi csillagra emlékeztet minket, amely azon a helyen jelent meg, ahol az Ige, az Isten szövetségre lépett az emberekkel, közösségbe került velük.
Forrás: Domonkosok Magyarországon
Fotó: Domonkosok Magyarországon; Griechisch Tamás/Sopron Média
Magyar Kurír
Köszönjük ezt az örömteli, buzdító írást!
VálaszTörlés