Régóta dédelgetett álmom, hogy visszahívjuk őket – fogalmazott a pálos rend vidékünkön való letelepedési szándékával kapcsolatban Darvas-Kozma József, a csíkszeredai Szent Kereszt Plébánia esperese. Az említett szerzetesrend magyarországi tartományának két vezetője érkezik hamarosan vidékünkre. Céljuk azon körülmények felmérése, amelyek lehetővé teszik, hogy a pálosok több évszázados szünet után ismét a székelyföldi hívek szolgálatába álljanak.
„Úgy érzem, szükségünk van erre a rendre. Nem csak azért, mert az
egyetlen magyar alapítású szerzetesrend, hanem mert mély székelyföldi
gyökerekkel is rendelkeznek” – jelentette ki Darvas-Kozma József. Az
esperes úgy fogalmazott, a pálosok által képviselt életszemlélet és az
ebből fakadó üzenet sokatmondó a 21. század válságba jutott
társadalmának, hiszen ők az Isten- és emberszeretetnek, a munka
megbecsülésének, az emberek hitben való megtartásának fontosságát
közvetítik felénk.
„Éppen az ő jelenlétük serkenthet minket arra, hogy értékeinket
megbecsüljük, és odaadóan próbáljuk Istent és embertársainkat szolgálni.
Úgy vélem, a székelyföldi társadalomnak éppen erre a kovászra volna
szüksége. Jelenlétükkel egyszerűen felcsillanthatják az emberekben a
reményt” – véli az esperes. Hozzátette, a pálosok a tizenharmadik század
végétől voltak jelen Erdélyben, jelenlétük a 15. századig teljesedett
ki. Nyomaik egész Székelyföldön felfedezhetők.
Darvas-Kozma József hangsúlyozta, január 31-én a magyarországi pálos
tartomány két elöljárója érkezik vidékünkre: Bátor Botond, a Magyar
Pálos Rend tartományfőnöke, valamint a gazdasági gondnok, Balla
Barnabás. Tájékozódni szeretnének, fel akarják mérni a lehetőségeket,
hogy mikor és milyen formában tudnának visszatelepedni Erdélybe. Az
elképzelések szerint április elsejéig tartózkodnának itt, szálláshelyük
Hargitafürdőn lesz.
„Fontos, hogy legyen egy olyan környezet és hely, ahol őket szívesen
fogadják, és nem zavarnak senkit. Természetesen egy bizonyos
infrastruktúrára is szükségük van. Ehhez a hozzánk tartozó hargitafürdői
újonnan épített plébánia a legmegfelelőbb” – nyomatékosított a pálosok
esetleges letelepedésével kapcsolatban az esperes. Kiemelte, nem szabad
azt megengedni, hogy egy ilyen értékes rend, mely egykoron Székelyföldön
is tevékenykedett, és amelyet erőszakkal felszámoltak, az emberek
tudatából eltűnjön. „A nemrég megjelent, A pálos rend története című
kiadványommal is próbáltam egyengetni, előkészíteni jövetelüket, hogy
majd a mag termékeny földre hulljon” – jegyezte meg az esperes.
Kik is a pálosok?
A
pálos rend az egyetlen magyar alapítású férfi szerzetes remeterend.
Hivatalos neve: Szent Pál első remete szerzeteseinek rendje – olvasható a
Darvas-Kozma József által rendelkezésünkre bocsátott, általa
szerkesztett és közölt írásból. A rendet Boldog Özséb (1200–1270 között
élt) esztergomi kanonok alapította 1250-ben. A rend központja jelenleg a
lengyelországi Częstochowában, a Jasna Góra-i kolostorban van, a magyar
tartomány székhelye pedig Pécsett. Magyar pálos közösségek vannak
Budapesten (a Szent Gellért-sziklatemplomban), Márianosztrán (Pest
megyei község) és Petőfiszálláson (Bács-Kiskun megye).
A rend megalakulása
Boldog
Özséb nemesi származású esztergomi kanonok volt. Már a tatárjárás előtt
kapcsolatba került a Pilisben élő remetékkel, de csak 1246-ban hagyta
el városát, hogy két társával együtt remeteéletet folytasson. Felkereste
a Pécs környéki, a bakonyi, a pilisi, a mátrai rengetegben élő
remetéket, és megszerezte a többi remeteközösség támogatását is.
Buzgósága mellett megvolt a kellő tudása, hogy társait együttlakó
társasággá szervezze, szerzetbe egyesítse. Pilisen káptalant tartottak,
ahol a remeték, tekintettel Özséb korábbi tapasztalatára, rendfőnökükké
választották. Ilyen értelemben a pálos rend alapítójának tekintik. Kicsi
vagyonából hat remetével a „hármas barlang” mellett, Klastrompusztán
felépítette a Sancta Crux–Keresztúr monostort és 1250-ben a kicsi
templomot. Ez lett a pálos rend bölcsője. Isten segedelmével és kétkezi
munkával tartották el magukat.
Az 1256. évi esztergomi zsinaton
Özséb mint „első remete Szent Pál rendjének prior provincialisa” vett
részt. Első teendőjének tartotta rendje megerősítése érdekében IV. Orbán
pápához fordulni. Keresztúrról, ahol káptalanjaikat tartották, az
oklevelekben keresztúri remete barátoknak, máskor ágostonos barátoknak
is nevezték őket. Özséb élete végéig tanította, vezette közösségben élő
remetetársait. Segítette a kánonok és a szentatyák határozatainak
megtartásában. 1308-ban megkapták a pápai elismerést. A királyoktól és
főuraktól kapott területeken kápolnát, kolostort építettek. Az 1400-as
években Magyarországon 170 rendházban több mint háromezer remete élt.
Erdélyben és Kárpátalján 40 monostoruk volt.
A pálosok élete
A
pálosok annyira szerények voltak, hogy Özséb rendfőnök óta soha sem
kezdeményezték szent életű társaik vagy vértanúik boldoggá vagy szentté
avatását. A szerzetesek arra törekedtek, hogy mindenhol Isten akaratát
tegyék, és a hiú dicsőség látszatát is kerülték. Kétkezi vagy
szellemi-lelki munkát végeztek, olvastak, imádkoztak, másoltak, írtak és
tanítottak. Ha elöljáróról vagy alattvalóról bebizonyosodott, hogy a
saját előléptetése érdekében levelet mert írni a rendfőnöknek, akkor
szigorúan megbüntették, és három évig minden hivatalra
megválaszthatatlannak minősítették.
A pálosok szegénységük, belső
fegyelmük, kisugárzásuk és életszentségük által lettek népszerűek. A
mindennapi munka végzése által közelebb kerültek a társadalomhoz,
jótékony hatást gyakoroltak az emberek erkölcsi és szellemi életére.
Újból Székelyföldön szolgálnának a pálosok - Csíki Hírlap 2013.01.16.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése