Krisztussal a keresztet: Don Bosco puliszka-csodája

2021. 01. 15.

Don Bosco puliszka-csodája

1849 utolsó hónapjaiban – a krónikás szerint – különösen Torino peremvárosaiban sok volt az éhező. Don Bosco életében titokzatos események történtek. Úgy is mondhatnánk, bár a kifejezés merésznek tűnik, hogy „szerény csodák, amelyeket egy pap érdemel ki a nép javára”.

Az elsőt Don Giuseppe Brosio „a mesterlövész” írja le egy levélben, amelyet Don Bonettinek küldött.

„Az egyik napon, amikor Don Bosco szobájában voltam, bejött egy férfi alamizsnáért. Elmondta, hogy öt gyermekével már egy napja nem evett semmit. Don Bosco sokáig kutatott a zsebében, végül talált néhány soldót és egy áldás kíséretében odaadta az elkeseredett apának.

Amikor magunkra maradtunk Don Bosco kifejezte sajnálatát, hogy nem volt több pénze, hogy többet adjon: ha száz lírája lett volna, azt is odaadta volna neki.

– Honnan tudja, hogy igazat mondott? – tiltakozott Brosio. – És ha csak egy tarháló volt? Nem lehet, hogy ő is azoknak a munkakerülőknek, akik könyörögnek, nagylelkű embereket csalnak meg, majd a kocsmába mennek és elverik a kapott pénzt, miközben gúnyt űznek mindenkiből, különösen a papokból?

– Nem úgy van, ne beszélj így, kedves Brosio. Ez az ember őszinte és becsületes. Ennél még többet mondok: dolgos és nagyon szereti a családját. Csak sok balszerencse érte.

– Ezt meg honnan tudja?

Ekkor Don Bosco megfogta a kezem, erősen arcomba nézett és suttogva mondta:

– Olvastam a szívében.

– Ez remek! Akkor látja az én bűneimet is?

– Igen, érzem a szagukat – válaszolt mosolyogva. – Be kell vallanom, hogy olvasott a szívemben. Amikor elfelejtettem valamit a gyónásban, felhívta a figyelmemet, hogyan is történt… Az Oratóriumtól egy kilométerre laktam.

Egy idő után találkoztam azzal a férfival, akinek Don Bosco húsz soldót adott. Felismert és megszólított. Elmondta, hogy a pénzen kukoricalisztet vett és puliszkát főztek. Jóllakott az egész család és ő is. Ezt ismételte többször:

– A családban Don Boscót a »puliszka-csoda« papjának nevezzük. Húsz soldóért alig lehetett két személynek elegendő kukoricalisztet venni, mi pedig heten is jóllaktunk.”