Élményeim a szenvedő lelkekkel 3.

Isten kézírása – Istennek az a terve, hogy kiválasztja a gyengét, azért, hogy az erőset legyőzze. Csak gyenge eszközön szereti megmutatni az ő nagy erejét. Ha Dávid ugyanolyan erős harcos lett volna, mint Góliát, senki nem hitt volna az isteni beavatkozásban. Szent Pál hallatlan éleselméjűséggel ismerte fel a rejtett összefüggéseket: „Mivel a világ a maga bölcsességével nem ismerte fel Istent isteni bölcsességében, úgy tetszett Istennek, hogy balgaságnak látszó igehirdetéssel üdvözítse a hívőket” (1Kor 1,21). Az pedig egyenesen ostobaság, amikor egyesek „mellékes”, periferiális dolgokról beszélnek (pl. Mária vagy a szentek esetében). Mintha a „periféria” nem tartozna hozzá az egészhez! Mi lenne például Európából az őt szegélyező államok nélkül? Manapság sok katolikust megfertőztek a modern eszmék, és azt gondolják, hogy mindaz, aminek valami köze van a karizmához vagy a misztikához, eldobható.

Vajon a nagy légitársaságok miért reklámozhatják útjaikat óriásplakátokon a következő szöveggel: „Repüljön Indiába meditálni!”? Miért lepik el hippik százezrei a Gangesz partját? Mert a modern ember is szomjazza a misztikát. A progresszív eszmék divatja azonban olyannyira túlracionalizálta a hitet, hogy az igazi misztika, amely csak a kereszténységben lelhető fel, teljesen kiszorult belőle.

Végezetül Karl Rahner zsinati teológus szavaira emlékeztetnék, aki azt mondta, hogy a magánszemélyek jelenései nem valamiféle luxust, hanem parancsot jelentenek az egyház számára: hogy hogyan kell egy adott történelmi helyzetben cselekednie.

Mi mindenesetre jóhiszeműen jártunk el, és alávetjük magunkat az igazság próbájának. Amíg azonban jóhiszeműen járunk el, a vallási tolerancia törvényének védelme alatt állunk, és jogunk van a tárgyilagos és tisztességes kritikához.

A hitelesség csalhatatlan jele a kereszt. Az Úr az övéit súlyos kereszttel szokta megterhelni. Ezt Maria Simmának is meg kellett tapasztalnia, amikor 1986. június 10-én fából épült háza Sonntagban a lángok martalékává vált. Súlyos csapás egy egyedülálló asszonynak. De az egyházközség és a rokonai is gondoskodnak róla.

Arnold Guillet, az Editions Christiana alapítója és igazgatója.

**

Alfons Matt plébános jelentése Franz Tschann feldkirchi segédpüspöknek. „Úgy látom, ezeket a lelkeket a tisztítótűz kínjai közepette kétféle érzelem keríti hatalmába: az egyik az, hogy szenvedéseiket szívesen hordozzák, és hitben látják: Isten nagy irgalmasságot cselekedett velük. Tudatában vannak ugyanis bűneiknek, ugyanakkor ráébredtek Isten nagyságára. A másik érzelem pedig az örömé, amit Isten rendelése fölött éreznek, Aki a legteljesebb szeretettel és irgalmassággal cselekszik a lelkekkel.” (Génuai Szent Katalin)

Maria Simma családja és életútja. Maria Agatha Simma, Josef Anton Simma és Aloisa Rinderer második gyermekeként született a vorarlbergi Sonntagban. Sonntag a Nagy Walser-völgyben fekszik, Feldkirchtől körülbelül 30 kilométerre keletre. Az apa, Josef Anton a sonntagi Oroszlánhoz címzett fogadó tulajdonosának, Josef Anton Simmának és Anna Pfisterernek a fia volt. Tehenészként, később pedig gazdasági cselédként bátyjánál, a bregenzi földműves Johann Simmánál kereste meg a mindennapi kenyérre valót. Ott ismerte meg Aloisa Rinderert, egy vasutas lányát, akit Johann fogadott magához és nevelt fel. A 18 év korkülönbség ellenére Josef Anton feleségül vette a lányt; a házasságba mindketten csak a szegénységüket tudták vinni.

Az apa családjával egy Sonntag-litzei lakásba költözött. Az első világháborúban postai küldönc volt, azután útépítő és napszámos, majd nyugdíjba ment. Az immár nyolcgyermekes apának családjával együtt egy régi ház lett az otthona, amelyet egy Franz Bickel nevű jóságos idős ácsmester hagyott rá a végrendeletében. A gyermekeknek a nagy szegénység miatt már korán maguknak kellett megkeresni a kenyerüket idegen házaknál, gyereklányként, segédmunkásként.

… folytatjuk …