Az Úr Jézus mennybemenetelének színhelye az Olajfák hegye volt. Előzőleg negyven napon át megjelent apostolainak és lelkükre kötötte, hogy addig el ne menjenek Jeruzsálemből, amíg újjá nem születnek a Szentlélekből. Jézus mindent a mennyei Atya akarata szerint tett. Életével megdicsőítette az Atyát, hogy örök életet adjon mindazoknak, akik hisznek benne. (Jn 17,1-11a) Imádságát így folytatta: „Én megdicsőítettelek a földön: a feladatot, amelynek elvégzését rám bíztad, elvégeztem. Most te is dicsőíts meg Atyám, magadnál.” Értük könyörgük, akik hittek bennem, és én megdicsőültem bennük. Én nem maradok tovább a világban, de ők a világban maradnk. A mennybemenetel előtt Jézus közli apostolaival, hogy a Szentlélek erejében valósággal új emberekké lesznek, ami szükséges is, hogy Isten országát építhessék. A továbbiakban Szent Lukács csak annyit mond, hogy Jézus felemelkedett, aztán felhő takarta el szemük elől. Ezzel a látvánnyal megvonta látható jelenlétét (mint a napfogyatkozás), de előbb tudatta apostolaival, hogy érzékelhető, testi jelenlétét a megígért lelki jelenlét váltja fel. Ettől kezdve isteni módon lesz jelen. (ApCsel 1,12-14) Az apostolok visszatértek az Utolsó vacsora termébe és egylélekkel állhatatosan imádkoztak az asszonyokkal, Máriával, Jézus anyjával és rokonaival. A Szentlélek eljött, és rejtetten, nem látható módon jelen van és munkálkodik a tanítványok által. A Szentlélekkel is úgy vagyunk, mint a levegővel, nem látjuk, de a hatását tapasztaljuk. A fametszet érzékelteti Jézus gondoskodó szeretetét, ahogyan a Szentlélek elküldésével megvilágítja apostolait, és védőn körberagyogja az egész világot. Szent Péter levelében arra int, hogy a jelenben Isten hatalma és Krisztus fönsége olyan embereken látszik, akik készek szenvedni az Úrért a Szentlélek erejében. (1Pt 4,13-16) A keresztények üldöztetése ugyanis a végső ítélet kezdete, Isten házanépének megtisztítása, amit Isten erejében tudunk elviselni, tehát Ő dicsőül meg általunk.
„Kinyilatkoztattam nevedet az embereknek, akiket a világból nekem adtál.” Jn 17,6.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése