Egy
történet szerint, a kereskedő hazafelé tartott a vásárból. Jól ment az üzlet és
tekintélyes összegű pénz volt nála. Útközben megeredt az eső és teljesen
elázott. Méltatlankodott, hogy Isten jobb időt is adhatott volna. Útja sűrű
erdőn vezetett keresztül. Egyszer csak egy rablót pillantott meg, aki puskáját
éppen reá szegezi, a kereskedő szinte biztos volt a halálában. Szerencsére a
puskapor is elázhatott, a fegyver nem működött. A kereskedőnek sikerült
elmenekülnie. Mikor biztonságban érezte magát, így gondolkozott: balga voltam,
hogy panaszkodtam a rossz időjárás miatt és nem ismertem fel benne Isten
szeretetét. Ezért nem felejtem el többé a közmondást: Amit Isten küld, mindig
jó, akkor is, ha sokszor másképp látszik.
A teremtéstörténet Isten szavának erejéről
és hatékonyságáról szól. Isten egy „legyen” szava elég volt, hogy az univerzum
létrejöjjön, és életre hívja teremtményeit. Isten akarata és igéi valósulnak
meg a világban. (Iz 55,10-11) Isten szavának ereje van. Szava áldást, életet
jelent: „Mint az eső és
a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, és
termővé, gyümölcsözővé teszi (…), éppen úgy lesz a szavammal is,
amely ajkamról fakad. Nem tér vissza hozzám eredménytelenül, hanem végbeviszi
akaratomat, és eléri, amiért küldtem.” Isten üzenete a babiloni
fogság idején hangzott el, melyben vigasztalja, bátorítja a száműzötteket. Útjuk
élettől, örömtől lesz hangos, mert Isten szava termékennyé, gazdaggá és
tartalmassá teszi életüket és a világot.
Az idők teljességeében Isten már nem szavakat
intézett hozzánk, hanem örök Igéjét küldte. Az Ige emberré lett, Jézus
Krisztusnak hívják. (Mt 13,1-23) Ő példabeszédében az Istenország programját
megadta. Ez a természetfeletti valóság Isten önközlésével bontakozik ki azokban,
akik befogadják. A mennyek országa megvalósulása bele-bele ütközik az emberek hitetlenségébe,
de befogadásra talál a Jézusban hívőkben. Jézus ezt a palesztinai
földműveléssel példázza. A földműves munkája némi kudarc ellenére is eredményes.
A földműves bízik Isten gonviselésében, hogy családját el tudja tartani. Az apostoli
munka hasonlít a magvetéshez: teljes szívvel kell Isten országának hirdetéséhez
állni. A különböző talajok, amelyre a mag hull a különböző emberi fogadtatást képviselik.
Jézus a magvető vállalja küldetését, mert a jó földbe eső magvak bőségesen, bár
nem egyenlő arányban hoznak termést. Akinek füle van, hallja meg!… hozzánk
intézett felhívás ez, hogy gondolkodjunk el a kép emberi alkalmazásán. Aki
befogadja az örömhírt, abban Isten szeretete diadalmaskodik.
A keresztény élet remény
és bátorítás, mert a Szentlélek által Jézus dicsőségében részesülünk. (Róm
8,18-23) Testünk a Szentlélek temploma és a föltámadáskor meg fog dicsőülni. Átutazók
vagyunk ahhoz a dicsőséghez, melyben Isten fiai részesülnek.
„A jómag az Isten igéje,
Krisztus a magvető, aki reá talál, örökké élni fog”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése