Isten szerető üdvterve megvalósul - 16.A.

Az ószövetségi szentírás legfiatalabb könyve, a Bölcsesség könyve nevet viseli. Keletkezését a biblikusok Kr. e. az I. század második felére teszik. Megírásának helye minden bizonnyal Egyiptom, valószínűleg Alexandria városa, amely nemcsak a mediterrán világ messzesugárzó szellemi és tudományos csomópontja, hanem a zsidó diaszpóra legnagyobb központja is volt ekkoriban. A könyv műfaja részben apologetikus, részben didaktikus buzdító szónoklat. Hangsúlyozza, hogy tudásunknak hatással kell lennie erkölcsi életünkre. A szerző célja, hogy a szórványban élők hitét erősítse, mert a hellenizmus hatására, a zsidókban új kozmopolita és individualista gondolkodás mód alakult ki, amely sokszor a hagyományos értékek tagadásába hajlott. A hit válságának korszaka ez, nem véletlen, hogy a zsidók közül néhányan hitehagyók lettek. Az intellektuális problémák mellé egy másik ősi probléma is társult, az utolsó ítélet gondolata: hogyan lehetséges, hogy a gonoszok jól élnek, míg az igazaknak szendedniük kell? Hogyan és hol fog majd Isten igazságot szolgáltatni? Isten igazságát és könyörületességét, azzal indokolja a szentíró, hogy Isten ura a hatalmának. (Bölcs 12,13. 16-19) Mivel mindent Isten teremtett, minden az övé, mindent és mindenkit szeret, így türelmes és megbocsátó. Arra tanít, hogy az igazságot irgalommal mérsékeljük és az ő irgalmában is reménykedjünk. Ezt a témát bontotta ki Jézus, a mennyek országáról, a búzáról és konkolyról szóló példabeszédében. (Mt 13,24-43) A korabeli zsidók olyan messiást vátak, aki kiűzi a rómaiakat és jólétet biztosít. A szolgák megbotránkoznak a gyomok láttán, de a gazdán is, aki azt mondja: hadd nőjjön mindkettő az aratásig. Ez a válasz rámutat, hogy a végső szétválasztásig tart Isten türelme és irgalma. A mustármagról szóló példabeszéd lényege a mennyek országának hirtelen, meglepő változása a szinte láthatatlanságból a teljes ragyogásba, és egyetemes, mindenkire kiterjedő vendégszeretetben. A kovász hasonlat ismerős háztartási tapasztalat volt, a belekevert kis darab élesztő hatására megkelő tészta látványa. Jézus Isten erejének szimbólumaként haszálja a kovászt. Itt arra a meglepő hatásra utal, amelyet egy kis mozgalom tehet a társadalom egészére. Így van Isten tervével is, mely láthatatlanul működve éri el célját, és eztcsak Jézus ismeri. A tanítványok kérésére megmagyarázta a konkolyról szóló példabeszédet: lesz végső ítélet és szétválasztás, van pokol és mennyország. Az ország itt a földön szentekből és bűnösökből áll. Az ítéletre az egyháznak készülnie kell, meg kell újulnia és az ítéletet Istenre bíznia. A Szentlélek nemcsak új életet ad, hanem közbenjárásával segít, hogy Isten gyermekeként tudjunk élni. (Róm 8,26-27) Isten érti meg a Lélek által megsegített imádságot, és Isten együtt munkálkodik azokkal, akik őt szeretik.

 

„Urunk, édes Istenünk, mennyire jó vagy hozzánk!” Zsolt 85,5.