Azt is kérdezték már tőlem, hogy hívni lehet-e a Lelkeket? – Nem, azt sem lehet, egyszerűen csak jönnek, ha Istentől engedélyt kapnak, hogy enyhítsenek a szenvedésükön.
Bűn-e, ha valaki nem hisz a Szenvedő Lelkek megjelenésében? – Nem, ez nem hittétel, senkinek sem kötelező, hogy higgyen benne. Csak gúnyolódnia nem kéne rajta senkinek.
Mit tudnak rólunk a szenvedő
lelkek?
Sokkal többet, mint hinnénk. Tudják például, hogy ki vesz részt a temetésükön, és hogy valaki egyszerűen csak ott van, vagy imádkozik is – az utóbbi egyre ritkábban fordul elő. Hogy valaki elmegy-e a temetés után, anélkül hogy részt venne a szentmisén, ami pedig a Szenvedő Lelkeknek nagy segítség lenne. Ha valaki nem kísérné ki a halottat a temetőbe, „csak” a szentmisén venne részt igaz áhítattal, ezzel többet tudna segíteni. Sokan ugyanis csak azért mennek ki, hogy lássák őket – ez pedig nem sokat segít a Szenvedő Lelkeknek. A lelkek azt is tudják, mit beszélünk róluk és mit teszünk értük. Sokkal-sokkal közelebb vannak hozzánk, mint gondolnánk.
Mi segít a Szenvedő Lelkeken?
A legértékesebb segítség kétségkívül a szentmiseáldozat, de csak annyiban, amilyen mértékben az elhunytak életük során ezt értékesnek tartották. Itt is érvényes az a mondás, hogy ki mint vet, úgy arat. Egyébként a hétköznapi misék is beszámítanak, nemcsak a kötelezők, amelyeket vasárnap és ünnepnapokon tartanak.
Természetesen nem mindenki tud hétköznap szentmisére járni; az embereknek van munkája, egyéb feladatai is, és első a kötelesség.
De van, aki el tudna menni hétköznap is, anélkül, hogy emiatt elmulasztaná egy másik kötelességét: például egy nyugdíjas, aki egészséges, időben fel tud kelni, közel lakik a templomhoz, de azt mondja: „Vasárnap kötelességem templomba menni, hétközben nem, tehát nem megyek.” – Aki így gondolkodik, és ennek megfelelően cselekszik, annak a halála után sokáig kell várnia, amíg egy érte mondott szentmise a hasznára válik – hiszen életében sem tartotta sokra a szentmisét.
Ha viszont magunk valamiért nem tudunk menni, küldjük a gyerekeket, amilyen gyakran csak lehet! A hétközi szentmiséken sok helyütt nem lehet látni gyereket. Ha mindenki tudná, hogy milyen értékes lehet egyetlen szentmise az örökkévalóság szempontjából, akkor a templomok hétköznapon is tele lennének.
Halálunk órájában azok a szentmisék, amelyeken szívbéli áhítattal vettünk részt, a legnagyobb kincsünkké válhatnak. Nagyobb kincsek ezek, mint a halálunk után értünk mondottak.
A szülők és nevelők állandóan panaszkodnak, hogy a fiatalok manapság milyen pimaszok és engedetlenek. Ez nem véletlen: azelőtt a gyerekek jártak a szentmisére, az ima és áldozás erőt adott nekik, hogy szófogadóak és kötelességtudóak legyenek. Nincs az a szülő vagy hittanár, aki ugyanazt tudná véghezvinni a gyermek szívében, mint az Üdvözítő által a szentmisén és az áldozás alkalmával ajándékozott kegyelem.
Azt is gyakra kérdezték már tőlem, hogy a gyertyák vagy mécsesek gyújtásának van-e értelme? – Persze hogy van – főleg, ha szentelt gyertyákról van szó. De még ha nincsenek is megszentelve, gondoljunk arra, hogy gyertyát és mécsesbe az olajat a halottunk kedvéért vettük, A szeretet minden egyes megnyilvánulása értékes. A szenteltvíz is fontos, ha hittel és bizalommal élünk vele, a Szenvedő Lelkekért mondott rövid fohász kíséretében!
-
folytatjuk -
Előző részek:
Élményeim a Szenvedő Lelkekkel 1.
Élményeim a Szenvedő Lelkekkel 2.
Élményeim a szenvedő lelkekkel 3.
Élményeim a szenvedő lelkekkel 4.
Élményeim a Szenvedő Lelkekkel 5.
Élményeim a Szenvedő Lelkekkel 6.
Élményeim a Szenvedő Lelkekkel 7-8
Élményeim a Szenvedő Lelkekkel 10.
Élményeim a Szenvedő Lelkekkel 11.
Élményeim a Szenvedő Lelkekkel 13.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése