2023. 07. 23.

Élményeim a Szenvedő Lelkekkel 16.

Az első jelenések

1940-ben jött az első Szenvedő Lélek. Felébredtem, mert úgy hallottam, valaki járkál a szobámban, és gondoltam, ennek utánanézek. Nem voltam ijedős: előbb támadtam volna neki valakinek, mintsem hogy megijedjek tőle. Egy idegen férfit pillantottam meg, aki lassan, lebegve mozgott ide-oda. Ráripakodtam: – Mit keresel itt, hogy jöttél be ide?  – Úgy tett, mint aki nem hallotta, némán mozgott tovább fel-alá. – Ki vagy te? – kérdeztem, és mivel megint nem kaptam választ, kiugrottam az ágyból, és felé kaptam. De csak a levegőbe markoltam, nem volt ott semmi. Visszabújtam az ágyba, és ekkor megint meghallottam. „Most már teljesen ébren vagyok – gondoltam –, látom és hallom ezt az embert, de akkor miért nem tudom megérinteni?” Újra felkeltem, odaléptem hozzá, meg akartam érinteni, de megint csak a semmibe nyúltam. Egyszerűen nem volt ott semmi. Ez azért már egy kicsit nyomasztó volt: visszafeküdtem. Hajnali 4 óra körül járt az idő. Többet nem jelent meg ez a furcsa ember, de én már nem tudtam elaludni.

A szentmise után odamentem a lelki vezetőmhöz, és elmeséltem neki mindent. – Ha ez még egyszer előfordul, ne azt kérdezd, hogy „ki vagy te?”, hanem hogy „mit akarsz tőlem?” – tanácsolta. A következő éjszakán újra jött a jelenés, ugyanaz az ember, aki előzőleg. Megkérdeztem: – Mit akarsz tőlem?  – Most már válaszolt: – Mondass értem három szentmisét, akkor meg leszek váltva!

Ebből már tudtam, hogy egy Szenvedő Lélekről van szó. Elmondtam mindezt a gyóntatóatyámnak, aki megerősített ebben a meggyőződésemben. 1940-től 1953-ig évente csak két-három lélek jött hozzám, többnyire novemberben. Nem láttam ebben semmi különösebb feladatot, de azért jelentettem a helybéli plébánosnak, Alfons Mattnak, aki a lelki vezetőm is volt. Azt tanácsolta, soha ne küldjek el egyetlen lelket sem, vállaljak mindent készségesen.

Helyettesítő szenvedés

Végül arra is megkértek a Szenvedő Lelkek, hogy vezekeljek helyettük. Súlyos szenvedések voltak ezek. Ha jön egy lélek, akkor vagy megszólít, vagy kopog, vagy megráncigál, és akkor rögtön megkérdezem: „Mit kívánsz? Mit tegyek érted?” Csak ekkor tudja elmondani, hogy mi a baja. Így történt egyszer, hogy megkérdezte egy lélek: „Vezekelnél helyettem?” Ez különös volt, ilyesmit még egyikük sem kért. „Igen, de mit tegyek?” – kérdeztem. „Három óra hosszáig erős fájdalmakat fogsz érezni az egész testedben, de a három óra elteltével felkelhetsz, és végezheted tovább a munkádat, mintha mi sem történt volna. Ezzel 20 év tisztítótűztől szabadítasz meg.”

Beleegyeztem, és ekkor olyan fájdalom fogott el, hogy azt sem tudtam, hol vagyok – bár az világos volt, hogy ezeket a fájdalmakat vezeklésül kell elviselnem egy lélekért, és hogy három óra hosszáig fog tartani. Aztán arra gondoltam, hogy de hiszen a három óra már rég letelt, ez inkább három nap, ha ugyan nem három hét. Amikor már mindenen túl voltam, ellenőriztem: valójában tényleg csak három óra telt el. Néha csak öt perc szenvedést kellett elviselnem, de milyen hosszúnak tűnt az is!

Megbízatásokat kaptam a Szenvedő Lelkektől  

1954-ben – ez volt a Mária-év – minden éjjel meglátogattak a lelkek. Elmondták, kik ők, mi a nevük, mikor és hol haltak meg. Megbíztak, hogy jelezzem ezt a hozzátartozóiknak. Így lassan a nyilvánosság elé került a dolog, ami egyáltalán nem volt a kedvemre, mert ha rajtam múlt volna, tőlem a lelki gondozómon kívül senki nem tudott volna meg semmit. Ilyen megbízásokat aztán egészen ismeretlen helyekre is kellett közvetítenem. Például olyanokat is, hogy a hozzátartozók adjanak vissza valami jogtalanul bitorolt tulajdont – és meg is nevezték pontosan, hogy mit. Volt, hogy még a családtagok sem tudtak a dologról – és mégis igaznak bizonyult az üzenet.

Szenvedő Lelkek érkeztek nappal is, nem csak éjjel. Amikor letelt a Mária-év, már nem jöttek minden nap, hanem átlagosan csak kétszer-háromszor egy héten. Volt, hogy egy egész hétig is elmaradtak. A leggyakrabban a hónap első szombatján jelentek meg vagy egy Mária-ünnepen, de jöttek böjti időszakban is. Különösen sokan érkeztek a nagyhéten, aztán novemberben és ádventkor.

 

-          folytatjuk -


Előző részek:

Élményeim a Szenvedő Lelkekkel 1.

Élményeim a Szenvedő Lelkekkel 2.

Élményeim a szenvedő lelkekkel 3.

Élményeim a szenvedő lelkekkel 4.

Élményeim a Szenvedő Lelkekkel 5.

Élményeim a Szenvedő Lelkekkel 6.

Élményeim a Szenvedő Lelkekkel 7-8

 Élményeim a Szenvedő Lelkekkel 10.

Élményeim a Szenvedő Lelkekkel 11.

Élményeim a Szenvedő Lelkekkel 13.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése