Krisztus Király vasárnapja

Krisztus Király vasárnapja - Az egyházi év utolsó vasárnapja, Krisztus királyi méltóságának ünnepe, a 20. századig nem volt külön ünnepe. XIII. Leó pápa az 1900-as jubileumi év alkalmából a 20. század királyának hirdette ki a Megváltót, ezzel előkészítette a Krisztus király ünnepet. Akkor világszerte mindenütt a magaslatokon kereszteket és Krisztus szobrokat állítottak föl a Megváltó emlékezetére, közöttük a híres Megváltó Krisztus-szobrot az Andok átjáróján, a 3832 méter magas La Cumbre-hágón Argentína és Chile határán. A szobrot az 1902-es békeszerződés megünneplésére avatták fel. 

Az I. világháború után XI. Pius pápa a niceai zsinat 1600. évfordulóján, 1925-ben szentévet hirdetett, melynek mottója: „Krisztus békéje uralkodjék Krisztus országában!” A szentév végén, december 11-én rendelte el a pápa Krisztus Király vasárnapját. 

Krisztus királyi méltóságának ünneplésével a népek, családok, személyek békéjének urát állította a hívek közé, hangsúlyozva, hogy Krisztus a megtestesüléssel és a megváltó halállal szerezte királyságát a világ üdvösségére. A mennyei Atya pedig mindenkinek helyet ad szeretett Fia országában. (Kol 1,12-20) Az ünnepet 1969 óta az utolsó évközi vasárnapon, november végén üljük. 

Krisztus Király a mindenség Istentől fölkent uralkodója, akinek az Ószövetségben előképe Dávid király. (2Sám 5,1-3) A Messiás-király működése túllépi a földi kereteket (Zsolt 2,7), mivel különleges kapcsolatban van Istennel és az emberekkel. Az Újszövetségben beteljesednek a jövendölések. Az angyali üdvözletkor Gábor főangyal mondja: „Neki adja az Úr Isten az ő atyjának, Dávidnak trónját, és uralkodni fog Jákob házán mindörökké, és országának nem lesz vége” (Lk 1,33). 

A napkeleti bölcsek „a zsidók újszülött királyát” keresték. Az írástudók Mikeás prófétát idézve, mondták Betlehemet születési helyül (Mt 2,1-6). 

Jézus virágvasárnap mint király vonult be városába, szelíden és alázatosan (Mt 21,5). 

A főpapok királyként állították Pilátus elé. Pilátus kérdésére Jézus megvallotta: „Én arra születtem és azért jöttem e világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. És mindaz, aki az igazságból való, hallgat az én szavamra” (Jn 18,37). 

A megostorozott Jézust Pilátus így mutatta meg a tömegnek: „Íme a királyotok!”, majd ezt íratta Jézus feje fölé vádképpen: „A Názáreti Jézus, a zsidók királya” (Jn 19,19). 

A főpapok és az arra járók csúfolták, de Jézus nem válaszol, nem veszi igénybe hatalmát, mert Ő szolgálni akar. Királyi műve a megváltás. 

Az utolsó ítéletet dicsősége trónján fogja tartani (Mt 25,34). János apostol látomásában egy fehér lovon ülni látja. „Az égi seregek fehér lovon kísérik, tiszta fehér patyolatba öltözve. Szájából éles kard tör elő, hogy lesújtson a nemzetekre (…) Öltözetén a csípő körül ez a név volt felírva: Királyok Királya és Urak Ura.” (Jel 19,11-16). Mindenható Istenünk, szeretett Fiadban, a mindenség Királyában újíts meg mindent.

 

„Áldott, aki jön az Úr nevében.” Mk 11,9.