Fráter György
1551-ben igyekezett távol tartani az országtól a háború pusztításait, elkerülni
azt, hogy Erdély földjén ütközzenek össze az egyenlőtlen erők, nehogy
odavesszen az ország. Október 9-én általános hadfelkelést hirdetett Erdélyben,
és összehívta az erdélyi rendeket Tordára. Felismerte, hogy amelyik nemzet nem
megy zárt sorokban és fegyverrel a kezében az életét fenyegető veszedelem elé,
az rabszolgaként az ellenség lába alá kerül. A nemzet sorsát eldöntő küzdelemből maga a nemzet nem maradhat ki. A
hetven éves György barát, aki önfeláldozóan küzdött népe sorsáért, orgyilkosság
áldozata lett. Fráter György bölcsessége mindig időszerű: A nemzet sorsát eldöntő küzdelemből maga a nemzet nem maradhat ki. Az
embereket a szív mélyén csak az istenhit kapcsolja össze. Boldog az az ember,
akinek van hite. Boldog, mert nem kérdez válasz nélkül. Boldog, mert nem
szenved vigasz nélkül. Akinek hite van, annak felelete is van a lét gyötrő
kérdéseire, mégpedig Jézus Krisztustól.
A hit olyan választ ad, amelynek nyomán éltető öröm s megnyugvás ömlik el a
lelken. Ez a hit nemcsak szóbeli hitvallás, hanem hit szerinti élet. A hit
életforma és életalakító erő. Jézus előre jelzi, hogy megdicsőülése után milyen
módon kapcsolja magához a benne hívőket. Ő a szőlőtő, vagyis a kegyelem forrása,
a Szentlelket közli mindenki számára. A keresztség által természetfeletti
kapcsolatba kerülünk a Szentháromság egy Istennel, ugyanakkor elszakíthatatlan
kapcsolatba kerülünk egymással is, mert a hívőkben Jézus élete folytatódik (Jn
15,1–8). A szőlőtő Krisztus, istenfiúsága az Atyától, a szőlőművestől ered, aki
megtisztogatja a szőlőt. A vessző csak a tőkének részeként marad életben, és
annak növekednie, gyümölcsöt kell teremnie. Aki Krisztusban marad, annak
istentisztelete, imádsága és cselekedete mindig gyümölcsöző lesz, mert a
Szentlélek teszi azzá. A nemzet jövőjét, sorsát eldöntő küzdelemből maga a
nemzet nem maradhat ki. A pünkösdi
búcsú is ebben segít. Segít, hogy
felismerjük: csak az Egyház és a nemzet részeként van életünk és jövőnk.
Pünkösddel
megkezdődnek a bérmálások. Miért is van szükségünk a bérmálásra? A mindennapi
életben, amikor elhatározást teszünk valamire, feltesszük a kérdést: Miért
teszem ezt? Miért van erre szükségem? És ezután mérlegeljük, mit kell tennem,
hogy ezt a célt elérjem? A pályaválasztó ilyen kérdésre próbál válaszolni:
miért akarok én …. lenni? Mit kell tanulnom, milyen tulajdonságokat kell
magamban kialakítanom, hogy jó ……. lehessek?
A bérmálás
szentségét kérőnek kérdése: miért akarok
bérmálkozni? Miért van szükségem a bérmálásra? Aki komolyan veszi a
vallásos életet, az tudja, hogy a bérmálás is szentség, amelynek a felvételére
elő kell készülni. Meg kell gyónni, tiszta lélekkel kell felvenni. Meg kell
tanulni, mi is ez a szentség, de mindenekelőtt azt, hogy miért vesszük fel. Ha igazi öntudattal vesszük fel, akkor valami
változást idéz elő, valami újat, többet ad nekünk. A keresztségben Krisztusba
oltódtunk, Isten gyermekei lettünk. Magként megkaptuk Istentől a kegyelmet.
Ezért Isten boldog életének örökösei vagyunk, amiért egy életen keresztül kell
munkálkodnunk hitünk tanítása szerint. Megkeresztelésünk óta szüleink
igyekeztek eleget tenni annak, amit megígértek. Hitoktatásra küldtek, ahol
megtanultuk, hogyan éljünk keresztényként. Az előáldozáskor megfogadtuk, hogy
mint igazi keresztények ellene mondunk a bűnnek és a gonoszlélek csábításainak,
megígérvén, hogy mindig hű gyermekei leszünk a katolikus Anyaszentegyháznak. Most,
mint serdülők vagy éppen felnőttek, már önállóan gondolkodunk, és így mi magunk
határozzuk meg, hogyan akarunk élni, és hogyan akarjuk rendezni a vallásos
életünket. Itt az ideje, hogy öntudatosan szembenézzünk a keresztény élettel. Mivel
az Úr Jézus példája szerint élni, valamint Őt követni egyáltalán nem könnyű: „tagadja meg önmagát,
vegye fel keresztjét és úgy kövessen engem” (Lk 9,23). A keresztény élet
rengeteg önfegyelmet kíván, ezért Krisztus maga rendelte a bérmálás szentségét,
hogy általa megerősítsen az öntudatos keresztény életben. Ezért a latinban confirmationak
nevezik, ami megerősítést jelent.
Ez a megerősítés pedig a SZENTLÉLEK
közreműködésével történik. A változás nem más, mint a lelki megerősödés a
Szentlélek kegyelme által. Ugyanakkor az Egyház közösségéhez való tartozásban
is megerősít, hogy közreműködjünk a kapott kegyelemmel, és öntudatos
keresztények legyünk az élet minden területén.
Azért bérmálkozunk:
- hogy a Szentlélek segítségével mélyebben
tudjuk érteni a kinyilatkoztatott igéket;
- hogy öntudatos keresztényekké
váljunk;
- hogy felnőtt és tanúságtevő keresztényekké váljunk;
- hogy hitünk
szerinti élettel áldássá legyen bennünk mindaz a jó, amit keresztségünk óta
szüleink és keresztszüleink, valamint az egyházközösség értünk tettek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése