Íme az Isten Báránya!

            Galícia kormányzóját, Potocki Kázmér András (Krakkó, 1861) grófot 1908. április 12-én megölte  Sicinski Miroslav rutén diák. A grófnét lelkileg összetörte a gaztett. Bár jó katolikus volt, mégis a bosszú gondolata foglalkoztatta, hogy boldogságának gyilkosa halállal bűnhődjék. Idővel lecsillapult, s úgy érezte, hogy a Megfeszített hívének kötelessége a bűnbánó gyilkosnak megbocsátani, mert csak így léphet az oltárhoz. Nehéz küzdelmet vívott. Sokat imádkozott  Lemberg templomaiban. Aztán hazament és kegyelmi kérvényt írt a császárnak a gyilkos megmentésére. Amikor a kérvény aláírására került a sor, keze reszketett. Megállott. Felfohászkodott: Isten Báránya, te elveszed a világ bűneit, irgalmazz nekünk! Keresztet vetett és aláírta. Megmentette annak életét, aki kioltotta az ő földi boldogságát. Ilyen erős a krisztusi szeretet.

            Az evangéliumban képet kapunk arról, hogy az első tanítványok milyen hatás alatt szegődtek Jézushoz, az Isten Fiához. Keresztelő János megkapta az égi jelet, látta, hogy megnyílik az ég és a Lélek, mint egy galamb leszáll Jézusra és az Atya tanúságát hallotta: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned kedvem telik!” Másnap mihelyt meglátta Jézust így szólt: Nézzétek, az Isten Báránya! (Jn 1,35-42) Ettől kezdve e kijelentés az Egyház szókincsében közkedvelt lett, s minden szentmisében és litániában újra és újra felhangzik. Találóan foglalja össze ez a kép a mi Urunk karakterét: tisztaságát, kegyességét, szelídségét és kereszthalálát.

            Azt is bizonyítja e kép, hogy az előhírnök milyen mélyrehatóan ismerte fel az Úrban a világ Üdvözítőjét, a húsvéti bárányt. Íme az Isten Báránya, milyen feltűnés nélkül, hallgatva vonul a Jordán partján. Erre János két tanítványa követni kezdte. Ő pedig megkérdezte: Mit kívántok? Azok ezt felelték: Mester, hol laksz? – Jöjjetek, nézzétek meg! - mondta nekik. És három évi hosszú előkészület után ők is felismerték Jézus istenemberi mivoltát. Benne megtalálták boldogságukat.

            Íme az Isten Báránya! – visszhangzik templomainkban és vágyakozó szívvel jönnek a keresztények milliói, kicsik és nagyok az oltárhoz, akik az ő követőinek vallják magukat, mert Benne megtalálják lelkük békéjét, üdvösségét.

            Íme az Isten Báránya! -  kijelentés segítsen annak felismerésében, hogy Jézus választottja vagy, akitől önkéntes szolgálatot vár, mint Sámueltől (1Sám 3,3b-10.19). Ki tudod-e mondani: „Szólj, Uram, hallja a te szolgád.” Te is a Szentlélek temploma vagy, s így minden tetteddel dicsőítheted Istent (1Kor 6,13c-15a. 17-20). Népünk megjobbításáért mondjuk: Uram, Téged követünk, Veled tűrünk, Veled szenvedünk, Veled meghalunk és Veled feltámadunk!

            “Megtaláltuk a Messiást, és elvitte Jézushoz.” Jn 1,41.