Nemeskürty István
írta: „Mindannyian felelősek vagyunk mindenkiért, nem szabad úgy tennünk,
mintha a történelem mellettünk vagy mögöttünk folyna el, és nekünk csak annyi
közünk lenne hozzá, hogy megmerítjük benne a lábunkat. Saját történelmünket mi
magunk alakítjuk: vezetők és vezetettek.” Historia est magistra vitae, azaz
a történelem az élet tanítómestere! Ezt láttatják meg az iskolák, amikor a
szünidő végén újra kitárják kapuikat. Minden fejlődni akaró, iskolába induló
gyerek, Jézushoz hasonlót mondd az iskola kapuja előtt: nyílj meg!
Tudom, hogy a
legtöbb diáknak a „kezdődik az iskola” nem minősül örömhírnek, mivel a tanulás
fárasztómunka, értelmi és akarati erőfeszítést igényel. Ez igaz, de ez a
legszebb. A növekedés több szintű, és nem egyszerre történik.
Testi fejlődésünk
függ az örökölt természetünktől, mozgásunktól és táplálkozásunktól. Ami
szellemi, lelki és érzelmi kibontakozásunkat illeti, ebben családi otthonunk
lelkülete meghatározó tényező. Vannak az értelemnek és akaratnak, a léleknek és
pszichének régiói, amit csak az igazság és a jóság, a szépség és a szentség
világít be. Épp ezért a család hívatása, hogy a gyerekeket az igazság, a jóság,
a szépség és a szentség megismerésére segítsék. A család feladata, hogy a
gyerekeket az igazság keresésében a tudomány felé vezesse; a jóság légkörében az
erkölcsösségre nevelje; a szépség és harmónia szeretetére a művészetek
ápolásával segítse; a szentségre, vagyis a tökéletességre nevelést az Isten
szeretetében éljék meg. Mindezt nagy zenepedagógusunk, Kodály Zoltán így
fejezte ki: „A gyermek
zenei nevelése, az anya születése előtt kilenc
hónappal kezdődik.”
A nevelésben és
oktatásban a család segítségére van az iskola. Nagy megtiszteltetés minden
pedagógusnak, hogy a szülők rájuk bízzák legértékesebb kincsüket, a gyermeket.
A gyerekek, ha elakadnak az alapértékek megismerésében, akkor a
pedagógusok, a szülők és testvérek készségesen segítenek. Jó és igaz
emberekké kell váljunk, hogy gazdagítsuk a világot, hogy színesebb legyen.
Ismét Kodályt idézem: „Európa nem arra kíváncsi, hogy hogyan utánozzuk
őket, hanem arra, hogy mit adunk magunkból.” Ha nemzetünk lelki-szellemi-anyagi
kincseit megismerjük, akkor nagyon gazdagnak érezzük magunkat. És ezt az
értékes kincset, melynek birtokosai vagyunk, becsüljük meg. Ennek ismeretével,
felhasználásával, újabb gyümölcsöket tudunk teremni. És ennek birtoklása
töltsön el reménnyel, hogy örök életet is kapunk.
Áron püspök úr int: „Minden
nép annyit ér, amennyi értéket magából ki tud termelni. S addig él, amíg életét
a saját erejével tudja táplálni.” Most kérjük a Szentléleket, a tudomány és
bölcsesség Lelkét, hogy tegye fogékonnyá értelmünket, erősítse meg akaratunkat
az új iskolaév sikeres elvégzéséhez. Az Egyház is részese az emberek mindennapi
reményeinek, szomorúságának, örömeinek és szorongásának, mert mélyen meg van
győződve arról, hogy maga Krisztus vezeti ezeken az ösvényeken (II. János Pál.
LCS 1).
- Jó munkát!
- A legjobbat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése