A rómaiaknál életelv volt,
hogy a jó katonának jobban kell félnie a vezértől, mint az
ellenségtől. A gyávát, az engedetlent épp oly
bizonyosan érte a büntetés, mint a bátrat, a hőst a jutalom és dicsőség.
A magyaroknál is a király parancsa szent volt, de ez a kereszténységben gyökerezett. A király az a személy, akit Isten a népe urául rendelt, akit felkentek, megkoronáztak.
Az Istent félni, azt jelentette, az ember olyan szeretettel van Isten iránta, hogy nem szeretné Őt megbántani. Ezért mondta Pázmány Péter bíboros: "Aki Istentől nem fél, - az
mindenkitől fél. Aki Istent féli, az senkitől sem fél!" Miért? Mert életének tengelye az Isten.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése