2013. 02. 03.

A kitaszítottság útjáról a közösségépítés felé



1. Amikor az élet nehéz, amikor keményen meg kell küzdeni a mindennapi akadályokkal, ilyenkor mindnyájunk legnagyobb kísértése, hogy meneküljünk a valóság talajáról. Pedig a napi gondok bölcs megoldásra várnak, a munkanélküliség tevékenységre és munkahelyek teremtésére sarkall. A pénztelenség takaros beosztásra, a kisebbségi sors viszont összefogásra késztet. Röviden a feszültséggel teli élet valóság talajáról az ember ne menjen az ábrándok vagy az ígérgetések ingoványába.
A társadalomra vonatkozóan Shakespeare megmondta: a politika az ígérgetések tudománya. Az ábrándozás a legnagyobb önbecsapás. Hát jöjjön a valóság.
Az biztos, hogy társadalmunk megváltásra vár, mert mindent úgy elrontottak/unk, hogy ebből már jó nem tud lenni. A kommunizmus törvényeit 23 éve foltozgatják, „harmonizálják” és nem lett igazságosabb társadalom. Valamilyen nagy változásra van szükségünk, amihez mindenkinek hozzá kellene járulnia vagy pedig bekövetkezik a teljes összeomlás, a káosz.
Ha egy háziasszony csak néhány szem pityókával rendelkezik, abból csak levest, sült pityókát, szalmapityókát, pürét stb lehet variálni, de gulyást semmiképpen. A gulyás mégis lehetséges akkor, ha a tehetős szomszéd hússal ajándékozza meg. Így vagyunk a jogainkkal is, köztük a leghőbben áhított autonómiával. Ezt mindenkinek akarnia kell, a többségnek is.
2. Ami az örök célunkat illeti, ezt az Istennek is akarnia kell, mert a megváltásra szoruló emberiség önmagától nem tud megváltott lenni, csak Isten segítségével. És megkaptuk Isten segítségét, az örök adományt, a szeretetet. A szeretetet néha megbéníthatja a sokféle félelem: a mások nyelvétől, hatalmától, rossz természetétől, erejétől való félelem, vagy ellenkezőleg a mások ragaszkodásától, bizalmasságától való félelem. A szentek arra tanítanak minket, hogy ilyenkor Istenbe vetett bizalomra kell hangolni szívünket, akkor másokat is tudunk szeretni. Ilyen példakép Jeremiás próféta, aki hivatását Kr. e.  VII. század végén kapta. Önvallomása: „Így szólt hozzám az Úr: Mielőtt megalkottalak anyád méhében, már ismertelek; mielőtt megszülettél volna, fölszenteltelek, és prófétául rendeltelek a nemzetek javára." (Jer 1, 4-5. 17-19) Ezt mondja Isten szeretlek, mert születésed előtt kigondoltalak, képességet adtam ezzel megszenteltelek, és sajátos feladattal bíztalak meg. Járj előttem, mondd el nekik mindazt, amit parancsolok neked. Ne félj, nem győznek le, mert veled vagyok. Kell-e ennél nagyobb védelem? Ezért a valóság talaján kell állni. Jézus a názáreti zsinagógában a jelen és a jövő igazságait hirdette (Lk 4,21-30) Azt, hogy Ő az „ács fia” Isten szeretetének a kiteljesítője. A hallgatók provokáló mondata miatt, Jézus a szeretetre hivatkozik, mert tetteinek ez a rugója, akár Illés vagy Elizeus prófétái. Hallgatóiból éppen ez hiányzik. Ezért gerjednek haragra, és meg akarják gyilkolni. Hogy ne essünk az ábrándok gyilkos kelepcéjébe a szeretet három vonását éljük meg (1Kor 12,21-13,13). Gondolataink, szavaink, és tettein szeretetből forrásozzanak, mert csak ez örök.
 „Te vagy, Uram, én reményem, ne hagyj soha szégyent érnem.” (Zsolt 70,1)         

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése