Csíkból Gyimes felé
Széphavas – amely nevét a Szép Szűz Mária kápolnájától
nyerte. A Csodatevő Boldogasszony kápolnája közelében állt a Szentlélekről nevezett és a Keresztelő Szent János kápolna.
1630-ban egy Rómában tanuló ferences növendék, Kun Szerafin Erdély havasait említve írta: „Szép
havas, ez Szép Szűz Mária havasa, ahol a jelenben is áll a Csodatevő
Boldogasszony kápolnája Csíkban.”
A csíksomlyói pálos monostor fontos
tartozékát képezhették Széphavas egykori kápolnái. Nagy
búcsút tartottak ott. Mivel átjáróállomás volt Erdély és Moldova közt. Itt állt
a Kincses nevű harmincadvám és a Lazaretum. Járványok,
főleg pestis idején az átjárást lezárták.
1649-ben
Millei István jezsuita a „székely hegyek közt levő Szűz Mária kápolnájának
pünkösdi búcsújáról” tesz említést. A pünkösd szombati búcsúból hazatérő Székelyvidéki: Tamásfalva, Dzsidafalva, Lökösfalva,
Kozmafalva, Domafalva, Miklósfalva, Birófalva, Szteckófalva, Szabófalva és a
többi moldvai magyar zarándok pünkösdhétfőn a széphavasi kápolnáknál búcsúzótt
el a csíkiaktól. Az 1661. október 21-i török-tatár dúlás a széphavasi
kápolnákat, köztük a Csodatévő Boldogasszony kápolnáját sem kerülte el. A
pusztítás után a széphavasi kápolnától egy breviáriumot Csíksomlyóra hoztak,
amire Kájoni ráírta: „Breviarium, pro
Szép Havas”, vagyis a Széphavasi kápolnáé, amit 1672-ben kéziratos
kalendáriumával kötött egybe. A breviárium első és utolsó előzékében egy 14. század eleji magyarországi
pálos breviárium töredéke olvasható. A kápolnák Visconti készítette 1699-es térképen
is szerepelnek. A csíksomlyói diákok hagyományosan a széphavasi kápolnáknál
fogadták a Moldvából érkező pünkösdi búcsúsokat.
Amikor az osztrák uralom 1744-ben
felállította a veszteglő intézetet a Csíkgyímesen, akkor betiltotta a moldvai csángók tömeges ki-bejárását Csíkba. Az 1782-ben kiadott remeteségeket
megszüntető, remetéket elűző császári rendelet nyomán a kápolnákat nemcsak
gondozóitól, hanem tárgyi értékeiktől is megfosztották, látogatottságuk ezzel
alábbhagyott és a 20. században köveit széthordták, akár csak a Kispogányhavasi Szent László kápolnát, amelyet a
14. században építettek. A
széphavasi-, a laposhavasi- és pogányhavasi kápolnák építőit még nem ismerjük.
Azt tudjuk, hogy a
remete életet vállalók tartózkodási és megszentelési helyéül szolgáltak,
másodszor az ide zarándoklók hitéletét
erősítették. A pálosok Isten segedelmével, kezük munkájával szokták testüket
fenntartani. Létezésük alapját az illető remeteségben megtermelt, és ugyanott
fel is használt fogyasztási javak alkották. A kápolnához kapcsolódó szállás-épületek
nem lehettek maradandó anyagból, mert majdnem semmilyen nyomuk nem maradt.
Mivel a Széphavas átkelő hely volt Erdély és Moldva között, az utasok
fogadásával a szolgáló szeretetet gyakorolták. Ezért királyaink különös
támogatását élvezhették a mohácsi vész előtt.
D-K. József
Forrás: Krisztus világa, 2013. május
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése