Csík benépesítése mindenképpen a kora
Árpád-korban megkezdődött. A 11. században már megszervezett vármegye és
egyházszervezet nyomait tárták fel a régészek. A Nagysomlyó-hegyén állt a
királyi vár, Somlyóvára (röviden Sóvár), ennek nyugati részén a bencés (?)
monostor. Az 1241-es mongol pusztítás után kibontakozott az élet. A
Csíki-medence ma is létező plébániái szerepelnek az 1332-1334-es pápai
tizedjegyzékekben. A Károly Róbert uralkodása alatt elkezdődött egyházi, gazdagsági fejlesztést
és biztonság politikát fia, Nagy Lajos (1342-1382) sikerrel folytatta. Mindjárt
koronázása után elzarándokolt Nagyváradra, Szent László sírjához, akit
példaképének tekintett. Egyetlen magyar király sem látogatta meg annyiszor
Erdélyt, mint Nagy Lajos. 1345 és 1366 között évente többször is.
Az erdélyi vajdaságot legkiválóbb
hadvezéreire és államférfiaira bízta, akik egyben székely és szász ispánok is
voltak. Tette azért, mert uralkodásának kezdetén az ország moldvai részén
megtelepedett tatárok, 1342–1345 között évente többször is betörtek Csíkba,
raboltak, gyilkoltak és pusztítottak. Ezért a lakosság feladta Felcsík
vásároshelyét és létrehozták az új vásároshelyet, Csíkszeredát.
A király
nevében Lackfi Endre székely ispán 1343-tól kezdve kisebb-nagyobb sikerrel
vezetett hadat a tatárok ellen. 1345-ben a tatárok támadásra készültek, amikor Nagy
Lajos a támadást megelőzendő, utasítja Lackfi Endrét és Istvánt, hogy 40.000
könnyűlovas székely haddal indítsanak támadást a tatárok ellen. A bősz
ellenséget az országhatárnál támadták meg. „A tatárok megpróbálják
nyílaikkal elborítani a magyarokat, ezek annál keményebben állnak ellent, mert
feltették magukban, hogy a régi vereséget megbosszúlandó, vagy győznek, vagy
meghalnak... A tatárok vezérét, Atlamost elfogják, és amikor visszavonulót
fújnak, a táborba viszik, és rögtön lefejezik. Az ellenség táborát kifosztják,
zászlait megszerzik, a foglyok megszámlálhatatlan sokaságát megkötözve elviszik
Visegrádra a királyhoz. A Lajos nevében kivívott győzelmet megünneplik,
és ... háromnapos hálaadást rendeznek.” Moldva benépesítése ettől az időtől
vette kezdetét. A februárban kivívott nagy győzelem
emlékére, a székelyek és ispánjuk, Lackfi Endre
fogadalomból Csíksomlyón monostort építettek a pálosoknak. Hasonlóan
cselekedett Lázár Egyed csíki kapitány Szárhegyen.
Régészeti kutatás igazolta, hogy a csíksomlyói első
monostor és a Salvator-hegyi Salvator-kápolna a 14. század közepéről való. A
székelyek Lackfi Endrével az élen még 1352-ben
Litvániában is győzelmet arattak. Ennek emlékére alapította Nagy Lajos a
márianosztrai monostort. A csíksomlyói pálos monostor fogadalmi szentély volt,
amelyet a hívek naponta felkerestek. A pálos monostort 1421-ben a törökök, majd
1430 és 1432-ben a törökök és a szövetségükben levő tatárok dúlták fel. A pusztulást csak a Salvator-hegyi remeteség vészelte
át. A csíksomlyói romos monostort 1442-ben Hunyadi János erdélyi vajda és
Újlaky Dénes pápai biztos az obszerváns ferenceseknek adta át, akik nyomban az
újjáépítéséhez fogtak. Nem volt könnyű feladatuk, épp megsegítésükre IV. Jenő
pápa 1444. január 27-én kelt levelében július 2-re, Sarlós boldogasszony
napjára hét évi búcsút engedélyez azoknak, akik meglátogatják az újraépülő
templomot, adományokkal segítik és szentségekhez járulnak. A pápai bulla
kiemeli, hogy oda „a lelkes hívek sokasága fogadalomból szokott
elzarándokolni, és naponta se szűnnek felkeresni.”
Az 1475-ös
szentévben IV. Sixtus pápa, megadta azt a kegyet, hogy minden pálos templomban,
kápolnában elnyerhető a szentévi búcsú. Ezzel a Salvator-kápolna jelentősége is
emelkedett. VIII. Ince pápa 1484-ben pünkösd szombatra és pünkösd vasárnapra
teljes búcsút engedélyezett a pálosok templomok és ima helyek számára. Ennek
eredményeként fellendült a székelyföldi búcsús zarándoklat a Salvator-hegyi
Salvator kápolnához. János Zsigmond fejedelem idején, az erőszakos reformátorok, élen Telegdy Mihály
királybíróval, épp pünkösd szombatján akartak Csíkra törni, amikor a hívek a
környékről és Gyergyóból Somlyóra zarándokolnak.
Gyergyóalfalu István
nevű papja fellelkesítette a falvak népét, hogy mind jöjjenek Somlyóra és
kérjék a Szent Szűz segítségét hitük védelmében. Az összegyűlt férfiak pedig
Mikes kapitány vezetésével zászlós kereszt alatt, hadrendben vonultak a
Hargitára, ahol 1567. május 17-én, pünkösd szombatján „vérükkel és véres
fegyvereikkel” védekeztek. A Tolvajos tetői győzelmet a Segítő Máriának
köszönték meg. Ettől kezdve az 1345. évi fogadalmi, az 1484. évi pálos
pünkösdszombati és vasárnapi búcsúra egy újabb, az 1567. évi győzelem fénye
vetült és megkapta történelmi patináját.
Azóta a legnagyobb odaadással üljük
meg nemzedékről nemzedékre pünkösd szombatját katolikusok és katolikus
gyökerű keresztények, mert ez is a múltunk részét képezi, ugyanakkor keresztény
hitünk megvallása mellett tanúságot teszünk a magyar nemzet egységéről is. A
kedves olvasó figyelmébe ajánljuk Darvas-Kozma József: A csíksomlyói
pünkösdi búcsú eredettörténete című és A pálos rend története Erdélyben,
Partiumban, Bánságban és Kárpátalján c. könyvét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése