A lengyel nép életében évszázadokon át a
częstochowai kolostor szelleme-lelkisége meghatározó volt. Ehhez hasonló évszázados
szerepet töltött be a csíksomlyói monostor-kolostor a székely nép megmaradásában.
A két kegyhely eredete és áhítata az egyetlen magyar alapítású
szerzetesrendben, a pálos rendben gyökerezik.
Az előző években elkezdődött a Mária-út építése, amely Közép-Európa
keresztény hitből táplálkozó népeit, a székely-magyar-lengyel-osztrák-horvát és
bosnyák kegyhelyeket, búcsújáróhelyeket kereszt alakban kapcsolja össze: Częstochowától
Megjudorjeig, Mariazelltől Csíksomlyóig. A Fekete Mária zarándokvonattal indulunk
június 24-én a lengyelek “lelkierőművéhez” és lelkünk tiszta lángját visszük, a
csíksomlyói Csodatevő Boldogasszony mását.
Częstochowa Fénylő Hegyén (Jasna Góra) a
14. században Nagy Lajos király rokona, Opuliai László herceg, nádorispán
1382-ben alapította a Boldogságos Szűz tiszteletére szentelt pálos kolostort.
Az egyik legenda szerint Szent Lukács festette a Boldogságos Szűz képét,
amelyet az oroszországi Belz várában őrizett László herceg. A tatárok
beütésétől féltvén a Mária-ikont Oppelnbe akarta vinni. A képet kocsira rakta, de a kocsi elé fogott
ökrök nem bírták a kocsit megindítani. A jámbor fejedelem az imában keresett
tanácsot és vigaszt a csudálatos jelenséggel szemben, s íme megálmodja a tenni
valót, és pedig, hogy a képet ne vigye Oppelnbe, hanem Jasna Górá-ra Czenstochowa
mellé. Nyomban fogadást tett a
boldogságos Szűznek, hogy az intés szerint fog eljárni. A kocsi most már könnyű
szerrel megindult Jasna-Góra felé, hova 1382. szeptember 9-én meg is érkezett. A képet egy fából készült kápolnában Henrik prépost
helyezte el, s a fejedelem ennek a szomszédságában telepítette le a Márianosztráról
jött tizenhat pálos szerzetest, kiknek jámborsága és Mária iránti tisztelete híres volt. Megépíttette
a pálos kolostort, melynek jelentősége folyton nőtt a rend életében. Az ikon és
a czennstochowai kolostor története összeesik Lengyelországéval. Falai alatt
sokszor megtorpantak ellenséges hordák. 1430-ban a rabló huszitáknak sikerült
egyszer lábukat a kolostor földjére tenni, s azt kirabolni. A csodatévő Madonna-képet
nem tudták magukkal vinni, a szekér nem indult el a képpel. Ekkor egy huszita
oly erővel taszította le a szekérről, hogy a kép három részte tört. A kép
közepén a Szűzanya alakja sértetlen maradt. Ekkor a másik huszita dühében
lándzsájával két sebet ejtett Mária arcának jobb oldalán. A két rabló erre kővé
dermedt, a többi pedig rémülten elrohant. Az ijedelemből magukhoz tért atyák a
csodás jelenség tanúi voltak. Amikor a szennytől meg akarták tisztítani a
képet, de vizük nem volt, hirtelen forrás fakadt azon a helyen. A Mária-ikon
lenyűgöző erejével a viharos lengyel történelem során kegyképpé magasztosult és
a Regina Poloniae (Lengyelország királynéja) nevet kapta. A csodás Madonna
képét minden ellenséges támadással szemben megvédték, ha kellett, s féltő
gonddal rejtegették. A veszedelem
elmúlása után pedig nagy ünnepségek közepette helyezték vissza templomukba mély
tiszteletük eme tárgyát. A pálosok kegyhelyük vonzásában 1634-ben építették fel
Czenstochowában a harmadik kolostorukat, a Szent Borbálát és nyították meg
híres noviciátusukat. 1682-ben ünnepelték a kolostor 300 éves évfordulóját,
amelyen Sobieski János lengyel király is részt vett. És innen 1683
szeptemberében a török hadaktól szorongatott Bécs megmentésére vonult, ekkor magával
vitte a kegykép egyik másolatát, amely előtt imáit végezte. A győztes hadvezér
a csata színhelyén, a kahlenbergi kápolnába hagyta, az általa tisztelt ikont,
amely ma is ott van.
A 17. században két ízben jutott
szorongatott helyzetbe a czenstochowai várszerű kolostor. 1655. november 18-tól
december 25-ig Károly Gusztáv svéd király több ezernyi hada ostromolta, de a
hős pálosok és Zamoysky István közel 400 emberével nagy elszántsággal megvédték
a kolostort. 1703-ban XII. Károly svéd király a kolostor alatt elvonultában meg
sem kísérelte az ostromot. Megelégedett a kivetett váltságdíjjal. A Fekete
Madonna tisztelete még jobban felerősödött, bár czenstochowai zarándoklatokat
már a 15. század elejétől ismerünk. A templom főbúcsúja május 3-án van.
Az újabb kutatások megállapították, hogy
a hársfa lapra festett ikon egy jeles itáliai festő, Simone Martini műhelyéhez
kapcsolható, amely kapcsolatban állt az Anjoukkal. Mária balkarján tartja
áldást osztó fiat, a gyermek Jézust, akinek bal kezében az élet könyve látható.
Az ikon királyi eredetére utalnak a Szűzanya köpenyét díszítő Anjou-liliomok.
A
Fekete Mária néven ismert ikon (a megpróbáltatásokra utal) nemcsak a lengyelek
királynője lett, hanem a pálos szerzetesek patrónája is. A lengyelek nem
feledkeztek meg egykori bölcsőjükről a magyar rendtartományról. A törökök
kiűzése után a kegykép másolatát minden magyarországi pálos templomban
elhelyezték, hogy évszázados kultusza, oltalmazó ereje kisugározzék a kolostor
körzetére, s minél több Mária-tisztelőt vonzzon ősi helyükre. A kegykép
népszerűségét a zarándokok sokasága mellett bizonyítják a különböző fogadalmi
jegyek, offerek, melyeket a zarándokok ajánlottak fel hálából. Ezek mellett a
czenstochowai kolostorban számos magyar vonatkozású emlék található (23
olajfestmény és 5 freskó), Szent Hedvig készítette miseruha, Báthori István
király aranyozott díszkardja. Mindezek az emlékek arról tanúskodnak, hogy a
hívő ember Márián keresztül eljutott Szent Fiához. A hajdani és mai zarándokok hitük
és hálájuk jeléül a Fekete-Madonna oltárát térdenállva háromszor szokták körül
járni. A czenstochovai Mária-ikon háromszori és Remete Szent Pál
budaszentlőrinci sírjának többszöri térden állva történő körüljárása pálos
hagyomány.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése