A Kárpát-medence
búcsújáró helyeinek kegyképeit, kegyszobrait, szentkútjait jórészt a velük
kapcsolatba hozható csodás gyógyulások tették híressé. A rendkívüli gyógyulások
nagy részét a mirákulumos könyvek őrizték meg. A gyógyulások emlékeit
tanúsítják a kegykép vagy kegyszobor mellett elhelyezett tárgyak, offerek.
A Székelyföld
legdrágább kincsei közé tartozik a hársfából faragott, csodatévő Mária szobor (2,27 m ). A török félholdat
és eretneket taposó, Madonna szobor készítésének kora a 14-15. századra
datálható. Korábbi, mint a Csíkban létező Madonna szobrok. Veress Lajos
ferences krónikaíró szerint már a mohácsi vész előtt Csíkban tisztelték Szűz
Máriát, de pontosan hol, arról ő sem írt. A hagyomány szerint a csodatévő Mária
szobrát máshonnan hozták Csíksomlyóra. Arról, hogy honnan és mikor, nem szól a
hagyomány. Különös, hogy a ferences krónikaírók az 1661-es tatár pusztítást
követő években tesznek említést a szoborról, amely ekkor a templom főoltárán
nyert elhelyezést. Eredete valószínű, hogy a Szépvíz település fölötti Széphavashoz,
vagyis a Szép Szűz Mária havasán levő templomhoz fűződik, ahol a csodatevő Szűz
Máriát tisztelték. Erről 1630-ban a Rómában tanuló ferences növendék, Kun
Szerafin tájékoztatta a Hittani Kongregációt. 1649-ben Millei István jezsuita
említi a székely hegyek között levő Szűz Mária kápolnájának pünkösdi búcsúját. Széphavas
középkori templomának pontos méreteit ismerjük, hossza 17,5 m , szélessége 6,5 m . A székely
településterületen szokásos, félkörös szentélyű templomok sorába tartozik,
melyek építési ideje a tatárjárás előttre, mindenesetben a tatárjárással (1241)
esnek egybe. Viszonylag kisméretű, egyhajós, a hajótól félköríves diadalívvel
elválasztott félkör apszisú építmények, keskeny félköríves ablakokkal, melyek
egyike az apszis közepéből nyílt, többnyire torony nélküliek. E templomból származik
az a 14. század eleji magyarországi pálos breviárium töredék is, amelyet
1672-ben Kájoni egybekötött kéziratos kalendáriumával, amire ráírta:
„Breviarium, pro Szép Havas.” Az 1661-es tatár pusztítás Széphavast is elérte. Valoszínű,
hogy a csodatevő Mária szobrot előbb elrejtették, és a pusztítás után a csíksomlyói
Salvator-kápolnához szállították, amelyet 1664-ben már kijavítottak. Különös,
hogy ennek oltárát ma is a zarándok nép térden állva egyszer vagy háromszor megkerüli,
mint a pálos kegyhelyeken. A szobrot innen szállíthatták be a Sarlós
Boldogasszony templomába, amikor azt újraépítették. A Thököly és Rákóczi szabadságharc idején történt, hogy a
kurucokkal egy tatár vezér is belépve a templomba, megilletődve és dühvel
nézett a szoborra, melyet lándzsájával szeretett volna ledönteni, de a karja
megbénult. Terve nem sikerült, és a sebhelyek, karcolások Mária arcán ma is
látszanak. Máskor meg el akarták vinni, de úgy megnehezedett, hogy az ökrök sem
bírták a szekeret. Hasonló esetekkel találkozunk más kegyszobrokat, képeket
illetően is (czestochowai Fekete Madonna története). A csíksomlyói Segítő Mária
szobra a sok dúlás után is csodálatosan megmaradt. Legutóbb a második
világháború idején Kolozsvárig menekítették, majd a front átvonulása után
visszahozták évszázados tiszteleti helyére.
A csodák kivizsgálása
Az 1345-ben a
tatárok fölött aratott nagy győzelem öröme, a Szűzanya és Szent László
tiszteletét még jobban megerősítette. Azóta rendszeresen zarándokoltak
Csíksomlyóra, még hétköznap is, ahogy IV. Jenő pápa bullájában írta 1444-ben. A
csíksomlyói Szűzanya szobránál történt csodás gyógyulásokról csak az újkorból
vannak irott forrásaink. A csodákat az erdélyi egyházmegye püspökei saját
szentszékükkel hivatalosan 1746-ban, 1779-ben, 1781-ben és 1784-ben
kivizsgáltatták. Az első vizsgálatot Klobusiczky Ferenc (1741–1748) püspök
rendelte el. A második vizsgáló bizottságot Kollonitz László (1774–1780) püspök
küldte ki, melynek feladata volt a szobor régiségének és csodás történetének
felülvizsgálása. Ekkor sok tanút hallgattak ki. 1752-ben „Pünköst szombatyán
Somlyóra a Boldogságos Szűz képe eleibe hozám, ottan imádkozám, hogy
vigasztalja meg leánkámot, fogadást is tövék, hogy az ölömbe fel viszem a
Salvator hegyére, fordíttám a’ gyíermeket s látám, hogy hát a feje nem ingadoz
idestova hanem egyenessen áll, erre meg örvendvén, meg kerülém imádkozva a
Szent hegyet, haza menék, azután soha nem tapasztalám azon nyavaljáját a’
gyermekemnek” – vallotta eskű alatt, Tankó Erzsébet, Szőcs István
csíkszentmihályi lófő házastársa. 1771-ben „fogadást tőn az anyám, hogy azon
képhez a’ boltsura el visz, s akkor meg is gyógyultam” – vallotta Jakabfi István
gyergyószentmiklósi lakos. A
harmadik vizsgálatot Batthyány Ignác püspök 1784-ben indította el, mert sok
csodás történetet hallott. A kihallgató bizottság 32 tanú vallomását vette
jegyzőkönyvbe. Ez időben a püspök súlyosan megbetegedett, orvosi kezelése nem
segítette. Nehéz lábbajából a csíksomlyói segítő Mária közbenjárását kérte és
meggyógyult. Fogadalomból elzarándokolt Csíksomlyóra és egy offert helyezett el
a kegyszobor mellett. A vizsgálatok és hosszas mérlegelés alapján a püspök 1798-ban
a csíksomlyói templomban őrzött Mária-szobrot csodálatosnak, csodákkal
jeleskedőnek nevezte. A csodás gyógyulások sora ezzel nem zárult le, s nem is
fog lezárulni, mert napjainkban is történnek csodák, és azok mindig közösségben
történnek. És van hívő közösségünk!
Darvas-Kozma
József
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése