Evangéliumi
szakaszunk Péter hitvallásáról szól. Jézus és tanítványai a pompás pogány
városban, Fülöp Cezáreájában tartózkodtak, ott, ahol a Jordán folyó bővizű erei
előtörnek a sziklafal alól. A várost Fülöp negyedes fejedelem alapította Augusztus
császár iránti „hűsége” kifejezésére és a sziklatömbök fölé fehér márványból Jupiter
templomot építtetett a császár tiszteletére. A forrásoknál lévő nagy barlang
előtt tisztelték a kecskelábú, kecskeszarvú, szőrös testű Pánt, a nyájak,
erdők, mezők és a természet elemi erőinek istenét. Jupiter és Pán: az
államimádás és a természetimádás szimbólumai. Két legveszélyesebb csapda az
esendő ember számára: a hatalom és az ösztönök világa.
Jézus
e pogány miliőben kérdezte meg tanítványait: „Kinek tartják az emberek az
Emberfiát?” Könnyedén válaszolnak az Úrnak, mert csak mások véleményét kell
elmondaniuk. Jézus ezután személyre
szólóan kérdezte: „Hát ti, kinek tartotok engem?” Itt már elhallgatnak. Érzik,
hogy vallomásuknak ki kell fejeznie Jézus iránti viszonyukat, mert akinek
tartják Jézust, úgy kell viszonyulniuk hozzá. Vajon, hogyan fejeznénk ki szeretetünket
és hitünket úgy, hogy az való és igaz legyen?
Simon
Péter válasza után, nekünk is könnyebb mondani: „Te vagy a Krisztus, az élő
Isten Fia”. E hitvallásban, a leendő
Egyház feje adja meg a választ. A kereszténység központi tételét mondja ki. Nem
magától, hanem az Atya kegyelmi segítségével. Krisztusban az Isten örök Fia
lett emberré, s őbenne az Atya egész üdvözítő tervét, irgalmát megmutatta. Ez a
hit adja meg az Egyház szilárdságát, s teszi Simont sziklává, Péterré. Péter
hitvallásán alapszik az Egyház. Amíg valljuk, hogy Krisztus valóságos ember és
valóságos Isten, addig elfogadjuk Őt: - útnak, vagyis általa imádjuk életünkkel
az Atyát; - igazságnak, általa mélyedünk el Isten megismerésében; - életnek,
általa apostolkodunk.
Péter
hitvallása nyomán lesz az Egyház feje: „Boldog vagy, Simon,
Jónás fia, mert nem a test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én
mennyei Atyám. Én is mondom neked: Péter vagy, erre a
sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt. Neked adom a mennyek országa kulcsait. Amit megkötsz a földön, a
mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldasz a földön, a mennyben is fel lesz
oldva.”
Jézus kijelentése, hogy „Erre a sziklára” az idők teljéig
fog hangzani. Erről a Szikláról, a Templeton-díjas Jáki Szaniszló jezsuita
szerzetes, teológus, fizikus, egy csodálatos könyvet írt, melyben rámutat, hogy
Jézus a Sziklának nevezett embert teszi az Egyház fejévé, s mint sziklaalap ő biztosítja ennek a
hitnek a szilárdságát az Egyházban. Krisztus erre a Péterre bízta az oldó-kötő
hatalmat, az Egyház irányítását. Szentlélekkel erősíti meg azt, akire átruházta
főpásztori hatalmát: legeltesd juhaimat… A pápaság isteni eredetű, végső célunk
néha pislogó, de ki nem alvó fénye, amely sohasem tévedhet, és biztosan vezet
vándorutunk során.
Péter apostol áldozatok árán is
teljesíti megbízatását (Ap Csel 12, 1-11). Az emberiség üdvösségének
munkálását Jézus mennybemenetele után imádsággal és apostolválasztással kezdte,
Pünkösdkor igehirdetéssel és kereszteléssel folytatta, a jeruzsálemi templomnál
gyógyítással és tanúságtétellel, a házaknál imádsággal és szentmisével, szeretetszolgálattal
és misszióval, a pogányok felvételével és bérmálással, Saul befogadásával és
megbízásával, a jeruzsálemi zsinattal, az igazság feletti őrködéssel és levélírással,
egyházszervezéssel és kereszthalálával szentesítette apostoli feladatát.
Olvasmányunk
Péter első fogságáról szól. A Heródesek nem tagadják meg magukat. Nagy Heródes
a betlehemi kisded életére tört, annak fia figyeltette a határokat. Az unoka,
Heródes Agrippa a rómaiak kegyéből uralkodott Kr.u. 41–44-ig Palesztina
felett, s hogy a zsidók tetszését is megnyerje, ezért a keresztények
kiirtásához fogott. Kivégeztette id. Jakabot és elfogadta Pétert. Dolgában,
hogy biztos legyen, ezért 4x4 katonával őriztette Pétert. Az utolsó éjszaka külön
két katonához láncoltatta. Ez idő alatt az Egyház - Jézus példája nyomán - szüntelenül
imádkozott Péterért. Péter nyugodtan aludt a börtönben, mert a legjobb párna, a
jó lelkiismeret. Az Egyház imája meghallgattatott. Az Úr leoldotta Péter bilincseit,
majd átvezette a kapukon a szabadságba, mint ahogy átvezette Egyházunkat az
első, majd a második évezred kapuján a harmadik évezredbe. Péter apostol csodás
szabadulása fényesen bizonyítja, hogy Krisztus a történelem ura. Az Ő védelme
alatt áll az Egyház, erről mindenki tudomást szerezhet. Péter megszabadult
Heródestől és a zsidók várakozásától, hogy 25 év múlva Rómában életét áldozza
Krisztusért. Vértanúsága megpecsételi az ő hitét és megerősíti hitében Krisztus
egyetemes Egyházát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése