Házasság és családi élet 3.

3) Ha tudjuk, hogy a házasság szentség, akkor megértjük az Egyház illetékességét a házasság kérdésében, a házasságra vonatkozó előírásait és törvényeit. Amint az Egyház állapítja meg, hogy kit lehet, és hogyan kell megkeresztelni, hogy mi szükséges egy szentmiséhez, úgy az Egyház állapítja meg azt is, hogy ki, milyen feltételekkel és formában köthet házasságot. És az Egyházra tartozik a házasság érvényességének elbírálása is. Hogy nálunk, katolikusoknál több az előírás és körülményesebb a házasságkötés is, mint a protestánsoknál, ez a házasság szentségi mivoltából következik.

a) Először is az Egyház csak az előtte kötött házasságot tekinti érvényes szentségi házasságnak, amikor a házasulandók megfelelő előkészület után a helyi plébános vagy meghatalmazottja és két tanú előtt jelentik ki házasságkötési szándékukat. Az Egyház a házasságkötést ünnepélyességgel veszi körül és óhajtja, hogy lehetőleg szentmisével történjen. 

 Mivel házastársakra nézve a házasság különféle jogi és vagyoni következményekkel jár, ezért az állam is érdekelve van. Közel kétszáz éve egyes államokban bevezették a polgári házasságot. Az ilyen államok csak azokat részesítik a házasságnak kijáró védelemben, akik polgári házasságot kötnek. Az Egyház ezt nem tekinti szentségileg érvényes házasságnak.

b) Aki már egyszer szentségi házasságot kötött az Egyház előtt, és elvált, többé szentségi házasságot nem köthet. Ez a házasság felbonthatatlanságából következik. Hallunk olyan eseteket, hogy az Egyház is „elválasztja” a házastársakat. Ilyenkor nem elválasztásról van szó, hanem az Egyház bírósága megállapítja, hogy az első házasság kényszerítés vagy megfélemlítés, valamilyen akadály, színlelés, vagy helytelen szándék miatt kezdettől fogva érvénytelen volt.

c) Az Egyház az isteni törvények és sok számos tapasztalata alapján tiltó és bontó házassági akadályokat állít fel, mint a közelebbi vérrokonság, sógorság, törvényes hitvestárs életében megkísérelt más polgári házasság, házasulandók közti vegyes vallás (CIC 1124. kán.) és a kultuszkülönbség (CIC 1086. kán.). Ezek alól indokolt esetben felmentést ad. A vegyes valláshoz csak házassági tilalom kapcsolódik.

a) Gyakori eset a házasulandók közti vegyes vallás és valláskülönbség. Ez utóbbinál az egyik fél vagy nem keresztény valláshoz tartozik, vagy éppen ateistának vallja magát. A vallásról, főként a házasságról való különböző felfogás zavarja az összhangot, közömbösségre vezet, olykor nehezíti a katolikus fél számára vallása gyakorlását és gyermekei katolikus szellemben való nevelését.

b) A felmentés feltétele a valláskülönbség és a vegyes vallás esetében, hogy a nem katolikus fél biztosítja a katolikus félnek a zavartalan vallásgyakorlatot és összes gyermekeik katolikus keresztelését és nevelését. (CIC 1125. kán.).

- folytatása következik - 

Az előző részek:  

Házasság és családi élet 1.  

Házasság és családi élet 2.