2) A házasság Isten szándékában.
a) A házasság a teremtés rendjében, Istentől való (KEK
1602). Isten rendelte mindjárt a teremtés kezdetén (Ter 2,18-19), amikor az
embert férfinak és nőnek teremtette, amikor megállapította, hogy nem jó az
embernek egyedül lenni és segítőtársat adott melléje. Más tulajdonságokat adott
a férfiba, aki erős, bátor és vállalkozó, de gyengédségre és gondozásra szorul;
másokat a nőbe, aki gyengéd, figyelmes, szolgálatkész, de védelemre, támaszra
szorul, hogy egymást kiegészítsék. A kettő közötti házassági kapcsolat olyan
erős, hogy az ember elhagyja apját és anyját, hogy feleségéhez ragaszkodjék, a
kettő egy testté vagyis egy emberré lesz. (Az Ige testté lett.)
b) A házasság a bűn uralma alatt (KEK 1606). A bűn és a szenvedély a házasságnál sem állt meg, azt is
bemocskolta. Jézus állította vissza a házasság eredeti tisztaságát, és
felbonthatatlanságát, amikor a farizeusok kérdésére: szabad-e a férfinak bármi
okból elbocsátania feleségét. Jézus válaszképpen idézi a Teremtő fenti szavait
és hozzáteszi: amit Isten egybekötött, ember szét ne válassza. Továbbá
hozzáteszi: „aki elbocsátja feleségét” –
kivéve, ha nem törvényes felesége –, „és mást vesz el, házasságot tör. Aki elbocsátott
nőt vesz el, szintén házasságot tör.” (Mt 19,3-9).
c) Házasság az Úrban (KEK 1612).
Krisztus azután szentséggé tette a házasságot, egy olyan állapot, amelyben
Istent szolgáljuk a házasságból származó kötelességek hűséges teljesítése
által. Istentől kegyelmet kapunk hozzá, ezért a házas állapot megszenteli a
hitvestársakat. Szent Pál nagy titoknak, misztériumnak/szentségnek nevezi a
házasságot, mert jelképezi Krisztusnak Egyháza iránti szeretetét. A férfinak
úgy kell szeretnie feleségét, mint Krisztus az Egyházat és fordítva. Vagyis
halálra menően. Krisztus meghalt és feltámadt Egyházáért, az Egyház pedig
vértanúságával válaszol Krisztus szeretetére. (vö. Ef 5,21-33).
- A szentség megerősíti és tökéletesíti azt az emberi
szeretetet, amely a hitvestársakat egymáshoz vezette.
Az önző, magát kereső emberi szeretetet önzetlen, magát az önfeláldozásig adni
akaró krisztusi szeretetté alakítja. Amelyik Krisztus példája szerint nem
fogyatkozik meg, mindig szolgálni akar, mindent elvisel és megbocsát és abban keresi
a maga boldogságát, hogy a másikat, majd a családját boldoggá tegye. Segíti
őket, hogy egymást mind jobban megértsék és elfogadják, lelkileg is egy emberré
váljanak, akik egy akarattal látnak neki életük feladatainak.
- A szentség erősíti a felbonthatatlanságot, a sírig
tartó hűséget. A hitvestársak egészen egymásnak
ajándékozzák magukat. Amit egyszer valakinek odaadtam, azt nem vehettem vissza
és nem adhatom másnak. És azt, aki magát nekem adta, nem taszíthatom el
magamtól. Felelős vagyok érte és sorsáért. Az emberi jóérzés ezt mondja.
- A felvevők folyamatos közreműködése szükséges a
házasságban (vö. KEK 1625). Azt mondhatná valaki: hány
házasságból hiányzik az igazi szeretet, és emiatt felbomlik. Ne feledjük el,
hogy a szeretet az akarat dolga. A szentség nem automatikusan fejti ki hatását,
szükséges a felvevők közreműködése is. Nem a puszta szertartásból következik a
hatás, csak akkor lesz meg, ha mi is helyeseljük és akarjuk megtenni mindazt,
amit a szentség jelent.
- A házasság célja az isteni rendelés szerint: a házastársak java és a legyetek termékenyek, szaporodjatok,
töltsétek be a földet. A házasság feltétele, hogy a házasfelek
- Nyitottak a termékenységre (vö.
KEK 1652).
Az emberi
nem fennmaradásának biztosítása, vállalni, elfogadni és felnevelni a gyermeket
úgy, hogy boldogulni tudjon a földön és Istent is megtalálja. Aki látta már otthon,
hogy mennyi utánajárás van egy kisgyermekkel, és közben mennyire igénybe veszi
a szülőket a kenyérkereset is, az tudja értékelni, hogy ez milyen nehéz.
A gyermek
ismét erősíti a szülők kölcsönös szeretetét és növeli felelősségüket. Szüksége
van mindkét szülőre. Az édesanya gyöngédségére és az apa férfias nevelésére. Ha
a családi közösség felbomlik, a gyermek szenvedi meg leginkább.
- folytatása következik -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése