József az ács |
1. Hogyan lett május 1-je ünnep munkásoknak és keresztényeknek?
1776. május 1-jére készült el Adam Weishaupt munkájával, melyben egy világhatalmi szervezet programját fektette le. (Lásd. MYRON C. FAGAN, The Illuminati and CFR)
1886. május 1-jén a chicagói munkás szakszervezetek sztrájkot szerveztek a nyolc órás munkaidő bevezetéséért.
A Második Internacionálé a nemzetközi szocializmus ügyét szolgálni hivatott nemzetközi szervezet
vezette be 1889-ben a munka nemzetközi napjaként május 1-jét, amit 1890-ben megtartottak.
IX. Piusz pápa 1870-ben az Egyház védőszentjének nevezte ki. a katolikusok Szent Józsefben az igazi munkást látták és tisztelték.
Munkás Szent József ünnepet XII. Piusz pápa 1955. május 1-jén a világegyház számára elrendelte.
A munkás Szentcsalád |
2. A munka keresztény szemmel
A két
háború közti időben tevékenykedő egyházi író és szónok, Emil Fiedler mutatott rá
egyik prédikációs kötetében (Allerhand Volk in Gottes Reich) sok mai keresztény
ember életének kettőségére: más szempontok vezetik vallásos és mások mindennapi
életében. Olyan, mint az ember, akinek lakásában két szoba van: a tiszta szoba és a lakó szoba. Egyikbe csak
imádkozni megy, ez sötét, levegőtlen, ablakai be vannak zárva, dohos szaga
fojtogatja a belépőt. Ő sem érzi jól magát benne, csak kényszerűségből jön be
rövid időre, és siet vissza a másik derűs, napfényes szobába, amelynek kitárt
ablakain keresztül napfény és tiszta egészséges levegő áramlik be. Itt jól érzi
magát, itt tölti napjait.
3. A keresztény ember egész élete istenszolgálat
Egyesek azt gondolják, hogy a vallásos élet csak bizonyos vallási
előírások teljesítéséből áll: imádkozik, misére jár, egyházi adót fizet,
gyermekeit hittanra küldi, esetleg böjtöl és elvégzi a húsvéti gyónást. Családi
és mindennapi életében már a társadalom gondolkodásához igazodik: ha meg is
áldatja házasságát, önző érdekei szerint köti azt, foglalkozásában pedig az
vezeti, hogyan tudna minél többet keresni, minél több pénzt összeszedni, ha
kell embertársai kihasználásával – ahogy mondani szokták: kizsákmányolás árán.
Pedig nem
így van: a keresztény ember egész élete istenszolgálat, benne van családi
élete, hivatásbeli munkája, sőt szórakozása a legutolsó cselekedetig, mindent
át kell járnia a főparancsnak, az Isten és emberszeretetnek: szeresd Uradat,
Istenedet teljes szívedből, felebarátodat, pedig mint önmagadat, mert csak így
tud eljutni az örök életre. Szt. Pál ezt így fejezi ki: „akár esztek, akár isztok vagy bármi mást tesztek,
tegyetek mindent Isten dicsőségére.” (1Kor 10,31). Vagy „Akár mondtok, akár tesztek
valamit, tegyetek mindent Urunk Jézus nevében, így adjatok hálát általa
Istennek, az Atyának.” (Kol 3,17).
4. A munka értékelése
Az ember
napjának, sőt életének java részét foglalkozásbeli
munkája tölti ki, ezáltal kapja meg helyét és megbecsülését a társadalomban,
ebben találja meg a maga lelki nyugalmát, hogy alkotott, hagyott hátra valamit
maga után a földön.
A munkát
az emberiség különféleképpen értékelte.
Az ókori pogány világ is a fizikai munkát lenézte: rabszolgák, alacsonyrendű emberek feladata volt.
Az őskeresztények Isten dicsőítésnek és az emberek szolgálatnak tekintették.
A vándornépek megtérésével a középkor vezeklést, penitenciát látott benne, amely a bűn következménye. Az akkori kezdetleges eszközökkel a munka nehéz volt.
Az iparosodás, technikai fejlődés ismét megnövelte a munka tekintélyét és értékét. A munka a haladás, a jólét előfeltétele, az emberi érvényesülés eszköze. Felfedezte a munka alakító hatását is. Ha nem is osztjuk azok véleményét, akik szerint a munka emelte ki az állati sorból az embert, tagadhatatlanul nagy hatással van az emberre, hogy mit és hogyan dolgozik.
Az ókori pogány világ is a fizikai munkát lenézte: rabszolgák, alacsonyrendű emberek feladata volt.
Az őskeresztények Isten dicsőítésnek és az emberek szolgálatnak tekintették.
A vándornépek megtérésével a középkor vezeklést, penitenciát látott benne, amely a bűn következménye. Az akkori kezdetleges eszközökkel a munka nehéz volt.
Az iparosodás, technikai fejlődés ismét megnövelte a munka tekintélyét és értékét. A munka a haladás, a jólét előfeltétele, az emberi érvényesülés eszköze. Felfedezte a munka alakító hatását is. Ha nem is osztjuk azok véleményét, akik szerint a munka emelte ki az állati sorból az embert, tagadhatatlanul nagy hatással van az emberre, hogy mit és hogyan dolgozik.
Napjainkban az emberek
jórészt az önző
ember szemével nézik a munkát.
Sokak számára csak megélhetési kényszer. Az a fontos, hogy megkapják a fizetést, sokan igyekeznek ellazsálni az időt, kivonni magukat a terhesebb munkákból (napszámos lelkület, csak teljen a nap!).
Másoknak a munka kapzsi gyarapodás és pénzszerzési lehetőség. Túlzásba viszik munkahelyükön, és idejükön kívül is keresik a lehetőséget (munkamániás). Semmi más emberi feladattal vagy igénnyel sem gondolnak, időnap előtt felőrlődnek benne.
Vannak, akik örömet és kielégülést találnak az alkotómunkában, amelyben megmutathatják tudásukat és képességüket, de többnyire nekik sem szolgálat a munka, hanem saját maguk fitogtatása.
Sokak számára csak megélhetési kényszer. Az a fontos, hogy megkapják a fizetést, sokan igyekeznek ellazsálni az időt, kivonni magukat a terhesebb munkákból (napszámos lelkület, csak teljen a nap!).
Másoknak a munka kapzsi gyarapodás és pénzszerzési lehetőség. Túlzásba viszik munkahelyükön, és idejükön kívül is keresik a lehetőséget (munkamániás). Semmi más emberi feladattal vagy igénnyel sem gondolnak, időnap előtt felőrlődnek benne.
Vannak, akik örömet és kielégülést találnak az alkotómunkában, amelyben megmutathatják tudásukat és képességüket, de többnyire nekik sem szolgálat a munka, hanem saját maguk fitogtatása.
5. A munka mint istenszolgálat
A
keresztény ember számára mindenféle munka, szellemi és fizikai elsősorban a
saját hivatásával, foglalkozásával járó munka istenszolgálat. Az ember
teremtése után ezt a feladatot kapta Istentől: „töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá.” (Ter 1,28).
A
vízözön után Isten megismétli a parancsot: „töltsétek
be a földet és uralkodjatok rajta.” (Ter 9,7). A Bölcsesség könyve még
kifejezőbb: „bölcsességében alkotta az
embert, hogy uralkodjék a teremtményeken, amelyeket alkottál, és igazgassa a
világot szentségben és igazságban.” (Bölcs 9,2-3).
A szentmise IV. kánonjában: A magad képmására teremtetted az embert és
gondjára bíztad az egész világot, hogy csak neked, a Teremtőnek szolgálva
uralkodjék minden teremtményen.
Az Egyház
a megszentelődés egyik eszközének tekinti a munkát:
„Az emberi munka az Isten képére teremtett személyek tevékenysége, akik arra
kaptak meghívást, hogy folytassák a teremtés művét egymással és egymásért,
miközben uralmuk alá hajtják a földet. A munka tehát kötelesség: „Aki nem akar
dolgozni, ne is egyék” (2Tesz 3,10). A munka megbecsüli a Teremtő ajándékait és
a kapott talentumokat. Megváltó jellegű is lehet (…), ha valamiképpen
együttműködik Isten Fiával az Ő megváltó művében. Krisztus tanítványának
mutatkozik, amikor napról napra hordozza a keresztet abban a tevékenységben,
amelyet teljesíteni hivatott. A munka a megszentelődés és a földi dolgok
átlelkesítésének eszköze lehet Krisztus Lelkében.” (KEK 2427).
A világ
nem kész, az embernek kell azt munkájával befejeznie és tökéletesítenie,
olyan emberi világot, társadalmat felépítenie, amelyben mindenki megtalálja a
helyét és boldogulását és dicsőíti Istent, a világ alkotóját. Az embernek
munkájával kell meghódítania a természetet és erőit a maga szolgálatába állítania.
Amikor ezt teszi, nem válik Isten vetélytársává. A tudományos és technikai
haladás nem száműzi Istent a világból, hanem növeli Isten dicsőségét. Amikor az
ember megtette az első lépéseket, hogy kilépjen a világűrbe és leszállott a
Holdon, nem az következett belőle, hogy nem látta a világűrben Istent, tehát az
nincsen, hanem, hogy mekkora az Ő alkotása a világmindenség, és milyen
hatalmat, képességet adott az embernek, aki azt meg tudta csinálni!
Nemcsak a
felfedezések, a nagy alkotások jelentik az istenszolgálatot és istendicsőítést,
hanem mindenféle, legigénytelenebb
emberi munka, amelyet az emberek a világ lakhatóbbá, emberibbé tételéért
végeznek. A háziasszonyok, utcaseprők, ápolók, gyermekeket írni-olvasni tanítók
munkája is. Szükséges, hogy az ember gondoljon rá: Istentől kapta hozzá az erőt
és tehetséget, Istentől a megbízatást is, hogy mint az Ő helyettese ezt a
munkát elvégezze. Hogy ne zárja ki munkájából Istent, az Ő szándékai szerint
dolgozzon, és ne engedje, hogy munkájának értékét a bűn és az önzés lerontsa.
A munkában
az embereknek meg kell találniuk
magukat is, ebben tudják kibontakoztatni tehetségüket, alkotóképességüket.
Megelégedetté teszi, hogy valamit tett, ami halála után is őrzi emlékét. A maga
szerényebb körülményeire alkalmazhatja a költő szavait: Exegi monumentum aere
perennius = Ércnél is maradóbb művet emeltem én. (Horatius, Carmen 3,30).
Még
nagyobb értéke van a munkának az örökkévalóság
szempontjából, mert ezzel nyeri vagy veszíti el azt az ember. Ismerjük a
talentumokról szóló példabeszédet: a hűséges szolgák, akik kamatoztatták a
kapott talentumokat, bemennek Uruk örömébe, a hanyag, lusta szolgát gazdája
megdorgálja, elvetteti tőle a talentumot – pedig megőrizte – és kivetteti a
külső sötétségre. (Mt 25,14-30)
- folytatása következik -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése