Emlékeznünk kell mindezekre: hiszen a sorscsapások is formálták életünket, gondolkodásunkat, nemzettudatunkat, s talán most is erősítik - 167 év múltán is - a felelősségérzetünket.
Damjanich János imája
(Ima kivégeztetése előtt, 1849. október 5-ről 6-ra virradóra)
Mindenség Ura! Hozzád fohászkodom! Te erősítettél engem a nőmtől való elválás borzasztó óráiban, adj erőt továbbra is, hogy a kemény próbát: a becstelen, gyalázatos halált erősen és férfiasan állhassam ki.
Hallgasd meg, ó Legfőbb Jó, vágyteli kérésemet! Te vezettél, Atyám a csatákban és ütközetekben - Te engedted, hogy azokat kiállhassam, és a Te védelmező karod segített némely kétes küzdelemből sértetlenül kilábolni - dicsértessék a Te neved mindörökké!
Oltalmazd meg, Mindenható, az én különben is szerencsétlen hazámat a további veszedelemtől!
Hajlítsad az uralkodó szívét kegyességre a hátramaradó bajtársak iránt, és vezéreld akaratát a népek javára!
Adj erőt, ó Atyám, az én szegény Emíliámnak, hogy beválthassa nékem adott ígéretét: hogy sorsát hitének erejével fogja elviselni.
Áldd meg Aradot! Áldd meg a szegény, szerencsétlenségbe süllyedt Magyarországot!
Te ismered, ó Uram, az én szívemet és egyetlen lépésem sem ismeretlen előtted; azok szerint ítélj fölöttem kegyesen, s engedj a túlvilágon kegyes elfogadást találnom. Ámen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése