Cél: Krisztus bensőséges ismerete és
a vele való közvetlen kapcsolat elmélyítése.
Hitünk második alaptétele Jézus Krisztusban az Isten
Fiában és az emberiség Megváltójában való hit. „Az az örök élet, hogy ismerjenek téged, az egyedüli igaz Istent és akit
küldtél, Jézus Krisztust.” (Jn 17,3)
Kicsoda ez a Jézus Krisztus, akinek a
keresztségben hűséget fogadtunk, amit most a bérmálásban megújítunk s akivel a
bérmálás által még szorosabb kapcsolatba lépünk.
1.) Kinek tartják az emberek Krisztust? Jézus is feltette apostolainak ezt a
kérdést: “Kinek tartják az emberek az
Emberfiát?” ... „Hát ti mit mondtok, ki vagyok?” Szent Péter mindannyiuk nevében felel: „Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia.” (Mt 16, 13-16). Azóta is foglalkoztatja ez a kérdés az
emberiséget, hívőket és hitetleneket egyaránt. Az ókor az üdvösséghozót, a
középkor hűbéri világa a világ urát és ítélő bíróját, a humanizmus az igazi
embert, a felvilágosodás az erkölcstanítót, a racionalizmus a rokonszenves egyéniséget,
a mai ember a felszabadulásért harcoló forradalmárt, az emberiség teljes
felszabadítóját keresi Jézusban. Vannak, akik a kereszténységgel vallják
istenségét, mások egy rendkívüli embert látnak benne. Mindenki elismeri, hogy
Krisztusnak a mai ember számára is van mondanivalója.
A Vigília róm. kat. folyóirat 1970-ben körkérdést intézett neves emberekhez:
Heller Ágnes ateista filozófus írta: „Míg az ember képmására alkotott istenségek nagyon is partikulárisak, bosszúálló irigyek, Jézusnak nincsen ilyen partikularitása. Ez nem természetes… Jézus messzemenően egyéni…, egyénien alkalmazza az érvényesnek vallott isteni törvényeket… A kereszténység sokszoros megújulási képessége, onnan ered, hogy az új irányzatok, új törekvések mindig visszatérhettek az eredeti Jézus-legendához…
Bárdos Lajos katolikus zeneszerző: „Ő csakugyan az út, az igazság és az élet. Út, mert tudom, hogy merre járjak... Igazság, mert nincsen szava, mely tévesnek bizonyult volna. Soha semmi bajom nem lett abból – de másnak sem -, hogy pl. megfogadtam legfőbb szavát: szeresd felebarátodat.”
Mensáros László színművész: „Jézus egy állandóan bennünk és velünk élő valóság, aki megváltja az emberekben levő jobbik ént...”
2.) Jézus történetisége: az evangéliumok róla szólnak. Profán írók: Josephus Flavius: Zsidó
régiségek,
Tacitus, ifj. Plinius, Suetonius. Jézus Krisztus történelmi létezése ma már a nem hívők számára is lezárt kérdés.
Tacitus, ifj. Plinius, Suetonius. Jézus Krisztus történelmi létezése ma már a nem hívők számára is lezárt kérdés.
3.) Krisztus istenségének kérdése.
Isten volt-e valóban, vagy csak ember?
a) Krisztus ismételten Istennek mondotta
magát. „Atyám dicsőít meg, akiről azt mondjátok ugyan,
hogy Istenetek, de nem ismeritek.” (Jn 8,54). Ő egy az Atyával (Jn 10,30), aki Őt látja, az Atyát látja (vö.
Jn 15,9). Elítélésekor Isten Fiának vallja magát. Hivatkozik csodáira, mint
tanításának igazolására: „higgyetek a
tetteknek, hogy végre lássátok és értsétek: az Atya bennem van s én az Atyában
vagyok.“ (Jn 10,38). Ahogy Schütz Antal mondja róla, nem fér bele az emberi
kategóriákba.
b) Krisztust a kortársai prófétának tartották.
A próféta Isten nevében beszél: „Ezt mondja az Úr”.
Krisztus szavait így vezeti
be: “Bizony, bizony mondom nektek”,
teljes hatalommal beszél.
c) Krisztust a kortársai
vallási tanítónak is tartották. „Mondatott a régieknek – én pedig mondom
nektek”. Mindig győztesen
került ki a vitákból és a cselvetésekből: adópénz, házasságtörő asszonyt.
d) Krisztus egészen más mint kortársai.
Személye, főként tekintete hatásos, amely egy pillanat alatt változást tud
elérni, belelát az emberek lelkében: Zakeus, Péter, Máté, szamariai asszony,
Júdás. (Jn 7,46).
4.) Kicsoda számomra Jézus Krisztus? „Én kinek tartom Krisztust?” Mert akinek tartom, úgy viszonyulok hozzá! „Ő
ahol csak járt, jót tett.” (ApCsel 10,34).
A hit nem egyszerűen az
érvek, bizonyítékok következménye, hanem Isten kegyelme és az ember
elhatározása. A hitet nem lehet senkinek sem átadni, csak elősegíteni. Mindenkinek magának kell elhatároznia, hogy
rálép-e a hit útjára vagy sem. Szent Péter kilépett a hajóból…
a) Hiszem-e Jézus Krisztus istenségét?
Isten és az ember között végtelen távolság van. Ezért emberré lett, hogy
szenvedjen és meghaljon az emberekért? Megérdemelte-e az emberiség Krisztus
szenvedését?
b) Ha keresem Krisztust, hittel veszem-e
kezembe az evangéliumot, meglátom-e benne az Istenembert?
A hitvallás visszhangzik-e
bennem: “Hiszek az egy Úrban, Jézus
Krisztusban, Isten ...”
c) Jézus Krisztus nemcsak Isten, de Megváltó
is. Az emberiség megváltója, s az enyém is. Megérdemlem-e a mennyországot,
az Isten látását, barátságát, szeretetét? S ha mégis remélhetek, ezt az én
Megváltómnak köszönhetem. Balassi Bálint írta: „Krisztus meghalt érettem, akkor hogyan
kételkedjem?”
e) Jézus Krisztus nemcsak Isten, de ember is.
Ezért Krisztus kell legyen vezérem és példaképem a földi életemben. Ő Isten és
legtökéletesebb ember. Egyedül valósította meg a tökéletes isten- és
emberszolgálatot.
5.) Krisztus mint élő személy, élő valóság,
aki ígérete szerint velünk és közöttünk van.
a) Krisztussal való kapcsolat és a
félelem. A Krisztussal való kapcsolat áldozatokkal jár. Jézus barátja.
b) A Krisztussal való kapcsolat
megélése, nem más, mint életünknek az Ő szeretetében történő megélése.
c) A Krisztussal való kapcsolat
kitartást kíván: időt, utánajárást, gondolataink fegyelmezését.
d) Aki keres, az talál: „Nézd, az ajtóban állok és kopogok. Aki
meghallja szavam és ajtót nyit, bemegyek hozzá, vele eszem, ő meg velem.” (Jel 3,20). Szívünket
tárjuk ki előtte, hogy boldoggá tegyen.
e) Aki megtalálta,
az hirdesse.
„Hitoktatást végezni (...) azt jelenti,
hogy föltárni Krisztus személyében Isten örök egyetemes tervét (...);megértsük
szavainak, tetteinek értelmét és a jeleket, melyeket végbevitt."
A
hitoktatás célja: „hogy az ember
Jézus Krisztussal való közösségre eljusson; ugyanis egyedül Ő vezethet el
valakit az Atya szeretetére a Szentlélekben, és a Szentháromság életében való
részesedésre”. (KEK 426).
Az emberiség élete térben és
időben bontakozik ki. Születés és meghalás egyre táguló spiráljában új
halálnemek és temetők születnek és múlnak el, alig hagyva valami nyomot maguk
mögött. Ezt, a kilátástalannak tűnő világot, Jézus Krisztus húsvéti misztériuma
– szenvedése, halála és feltámadása – váltja meg.
E születés-meghalás évgyűrű rendszert,
feltámadásával széthasítja, szétfeszíti és felragyogtatja előttünk a
feltámadást, a halhatatlanságot és örök életet.
Válaszolj az alábbi kérdésekre:
1. Kinek tartják az emberek Krisztust?
2. Mit tudsz Jézus Krisztus
történetiségéről?
3. Kinek tartották Jézust kortársai?
4. Jézus Krisztus kinek mondta magát?
5. Mi következik abból, hogy Jézus
valóságos Isten és valóságos ember?
6. Krisztus él! Hol találkozhatunk Vele?
7. Krisztus mit kíván tőlünk?
8. Milyen módon ápolod a barátságot
Krisztussal?
9. Mit üzen nekünk Jézus a Jelenések
könyvében? (3,20)
10. Mit kell tennie annak, aki megtalálta
Jézust?
Előző témánkat megtalálod:
Bérmálás: 3. A bérmálás szentsége
Bérmálás: 4. A hitről
Bérmálás: 5. Keresztény erkölcsi élet, hitélet
Bérmálás: 6. Az imádságról
Bérmálás: 7. A Szentírásról
Bérmálás: 8. Istennel találkozni az emberekben
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése