Bérmálás: 15. A szentmise

 15. A szentmise - Cél: Cselekvő részvétel a szentmisében.

A keresztény élet központja a szentmise. Ez hozza el hozzánk, ez jeleníti meg előttünk Krisztus keresztáldozatát, és részesít minket a megváltás kegyelmeiben. Ebből meríti hatását a többi szentség, ez egyesít legbensőségesebben Krisztussal (vö. SC 5). Az Egyház semmit sem vesz körül annyi gonddal és tisztelettel, mint az Oltáriszentséget. Semmilyen más istentisztelet elmulasztásáért nem vádol súlyos bűnnel, csak az ünnepnapi szentmise elmulasztását tekinti súlyos bűnnek. Krisztus halálának és feltámadásának emlékezete, tovább élő kapcsolat, mert az Eucharisztiában a kereszt áldozata megjelenül századokon át.

1. Mi a szentmise? 

a.) Az áldozatról. Mit adjak Istennek viszonzásul, akinek semmire sincsen szüksége? Önmagam, szeretetem és hűségem. Ezt az önátadást áldozatbemutatással fejezte ki.  Oltárt épített és azon ajándékát elégette, hogy azt ember ne használja. Az áldozat magát az embert képviselte.

b.) Isten elfogadta az emberek áldozatát és kegyelmeivel viszonozta. Az elfogadást áldozati lakoma követte.  Isten hívta őt vendégségbe asztalához. Ezen keresztül jutott igazi közösségbe Istennel.

c.) Az önátadás értéket ad az áldozatnak. Ezek az áldozatok tökéletlenségük mellett nem voltak mindig kedvesek Isten előtt. Jelképei és előképei voltak az igazi áldozatnak, amelyet Jézus Krisztus mutatott be.

2. Krisztus áldozatában nem a testi halál az értékes, hanem az Ő önátadása, amellyel teljesen az Atyának adta magát, és ezt jobban s tökéletesebben nem tudta kifejezni, minthogy önként utolsó csepp vérének kiontásáig odaadta egész életét.

Az Atya szívesen fogadta ezt az áldozatot (hiszen tulajdon Fia volt az áldozat). Ezt azzal mutatta meg, hogy feltámasztotta és megdicsőítette. Érette megbocsátott a bűnös emberiségnek.

Krisztus csak egyszer áldozta fel magát, és ezzel Istent minden múlt és jövő bűnért kiengesztelte. Azt akarta, hogy áldozata minden emberhez eljusson, minden ember egyesülhessen Vele. Mert csak Jézussal egyesülve üdvözülhetünk. Ezért rendelte a szentmisét.

Az utolsó vacsorán felajánlotta a maga áldozatát: testét, amely az emberekért megtöretik, vérét, amely a világ üdvösségéért kiontatik. A Golgotán bemutatta. A szentmisében pedig megjeleníti.

Az utolsóvacsora, a keresztáldozat és a szentmise nem három áldozat, hanem egy és ugyanazon áldozat.  

Hogyan lehetséges ez? Krisztus áldozatában a lelki önátadás a lényeges, amellyel teljesen, fenntartás nélkül az Atyának adta önmagát. Ez a lelkület örök, állandó Krisztusban, aki most a mennyei örökkévalóságban él, ahol örök jelen van. Azt is akarta, hogy a megváltásnak emléke állandó legyen az Egyházban: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.” Gyümölcseiben a szentmise által részesüljünk. (vö. SC 5-8)

3. A szentmise megjeleníti Krisztus végtelen értékű áldozatát. A misében ott vagyunk a Golgotán, részt veszünk Krisztus áldozatában, vele együtt felajánljuk Őt és saját magunkat. Ugyanakkor meg is emlékezünk a megváltásról. „Valahányszor ugyanis e kenyeret eszitek, és e kehelyből isztok, az Úr halálát hirdetitek, amíg el nem jön.” (1 Kor 11,26)

A szentmise a megváltás hatásaiban, gyümölcseiben részesít, hogy „ezután már ne önmagunknak éljünk, hanem neki, aki értünk meghalt és feltámadt.” (IV. Kánon) A szentmisében elsősorban az áldozás által egyesülünk Krisztussal és részesülünk az Ő megváltásában. „Aki eszi az én testemet ... az bennem marad, én meg benne (...) s feltámasztom az utolsó napon”. (Jn 6,56 és 54) Azok is részesednek, akik nem áldoznak, sőt akik nincsenek jelen. Hatása kiterjed az egész Egyházra, élőkre és holtakra egyaránt. A részesedés mértéke attól függ, hogy milyen odaadóan kapcsolódnak bele a szentmisébe.

A szentmise hatásai: tökéletes hódolatot és dicsőítést ad az Atyának, meghálálja jótéteményeit, kiengeszteli bűneinkért, megszerzi a lelki és földi életünk számára szükséges kegyelmeket. „A szenmise hatékonyságát az Egyház semmi más cselekedete nem éri el sem jogcím, sem fokozat tekintetében”. (SC 7)

4. Krisztus az apostolokon át az Egyházra bízta áldozatát, hogy azt mutassa be a világ végezetéig.

a.) Az Egyház kezdettől fogva igyekezett megfelelni ennek a megbízatásnak. (ApCsel 2,42)

b.) Ma a megváltozott élet miatt a nap minden órájában lehet szentmisét bemutatni.

c.) Az Egyház áldozata mindnyájunk áldozata, és értéke attól is függ, hogy milyenek vagyunk mi. Összekapcsol Krisztussal és egymással. „Mi ugyanis sokan egy kenyér, egy test vagyunk.” (1Kor 10,17) Lelki közösségé kell válnunk. Krisztus figyelmeztet, hogyha ajándékodat az oltárhoz viszed és ott eszedbe jut ... békülj ki előbb felebarátoddal, aztán térj vissza, és ajánld fel ajándékodat. (Mt 5,23)

d.) A szentmisére azért van szükségünk, hogy gyakran egyesülhessünk Krisztussal.

e.) A szentmisében „Krisztus mindenkor maga mellé emeli, társává teszi az egyházat, szeretett jegyesét” (SC 7), és azzal, hogy neki adjuk magunkat, „arra az Istentől alapított és a jövőben beteljesedő, titokzatos házasságra utalnak, mely által Krisztus az Egyház egyetlen jegyese.” (PO16)

A szentmise tehát az örökkévalósággal kapcsol össze, arra készít fel. Ott lesz tökéletes az egyesülés, ott lesz Krisztus mindenben tökéletesen jelen. Szent Pál szavai szerint: Isten lesz minden mindenben. (1Kor 15,38)

Az előző témák itt a blogon:

Bérmálás: 3. A bérmálás szentsége

Bérmálás: 4. A hitről

Bérmálás: 5. Keresztény erkölcsi élet, hitélet

Bérmálás: 6. Az imádságról

Bérmálás: 7. A Szentírásról

Bérmálás: 8. Istennel találkozni az emberekben

Bérmálás: 9. Kicsoda nekem Jézus Krisztus?

Bérmálás: 10. Ki a Szentlélek?

Bérmálás: 11. Az Egyházhoz tartozom

Bérmálás: 12. Felelősségem az Egyházban

Bérmálás: 13. A szentségi és liturgikus élet

Bérmálás: 14. Hivatás és egyházi rend